Szerző: Marity Mira
Pontosan emlékszem, mekkora hatással volt rám az iskolában Madách alapműve, a végtelenségig idézett és továbbgondolt Tragédia. Tragédia, így, önmagában és nagybetűvel. Ami már születésétől fogva kinőtte magát a magyar irodalom egyik legmeghatározóbb darabjává. Nem csak a kortársak, de a mindenkori modern írók, költők és gondolkodók is visszanyúlnak hozzá folyamatosan. A mű a földhözragadtabb és reálisabb olvasókban is megmozdítja a filozófust, komoly létkérdéseket feszeget és még komorabb víziókat ütköztet egymással. Mégis talán a legszebb momentuma a drámának, hogy minden emberi kudarca és történelmi zsákutcája ellenére végül is kicseng belőle halványan a remény.
Ebből az aspektusból még nem láttuk a Tragédiát
A mű számtalan feldolgozást és adaptációs formát megélt, de most talán a legizgalmasabbat tarthatjuk a kezünkben. A Darvasi László-Márton László-Tasnádi István-Závada Pál kvartett által megálmodott és átvariált verzió Az ember tragédiája 2.0 címet kapta. Ez külön örömmel tölt el, mert számomra azt sejteti, hogy lehet akár 3.0 vagy 4.0 variáns is. A sort pedig végtelenségig lehet folytatni, hiszen a Tragédia komplex mondanivalója, szerteágazó utalásrendszere számtalan más aspektusból felvázolt értelmezési lehetőséget rejt magában. Darvasi szerint Madách nem tudta volna elképzelni a 20. századot, amelyben a tét a „közösen használt és kihasznált élet”. Závada a modernkori diktatúráinak csábító zsákutcáit próbálta megjeleníteni, nemzetközi és hazai kontextusban egyaránt. Tasnádi tragédia-jegyzetnek nevezi a parafrázist, ironikus felhangú, ám tiszteletteljes reflexiónak a klasszikusra. Márton László nem kisebb feladatra vállalkozott, mint az elmúlt évszázad globális történelmi drámáinak tükrében újraértelmezni a Jó és a Gonosz fogalmát, illetve feltenni a kínzó alapkérdést: képes-e még lázadni Lucifer, és ha igen, konkrétan ki ellen?
Így született meg a 2.0-ás átirat
Szikora János pontosan leírja azt az ihletett és katartikus pillanatot, amikor az a bizonyos, kuriózumnak számító tragédia előadás létrejött, a teljes társulattal és négy rendezővel. A siker evidenssé tette a könyv megírását. S habár az előadás szeptemberi ősbemutatója Székesfehérváron a Vörösmarty Színházban egy koronavírus járvány vis major miatt elmaradt, óriási várakozás előzi meg az október legvégén pótlandó premiert. Ebből is látszik, hogy minden felelősen és intellektuálisan gondolkodó embert érdekel és foglalkoztatnak a „hogyan tovább” és „van-e értelme” ólomsúlyú egzisztenciális kérdései. Ha azt állítjuk, hogy Madách örökérvényű drámát írt, akkor nem esünk túlzásba.
Kedvelem az emberiségkölteményeket, a sokrétű emberi drámákat, amelyek egyéni és közösségi szinten fogalmazzák meg a létezés értelmének és milyenségének gyötrelmes kérdéseit és kétségeit. Rám legnagyobb hatással a római szín és a jövő falansztere volt, a 2.0-ás átiratban pedig olyan újragondolt speciális kerettörténetek jelennek meg, amelyek szuggesztív gondolati erejétől és képi világától aligha lehet szabadulni. Márton László kezdő keretjátékának a felütése zseniális és drámaian aktuális. Ádám és Éva saját identitását és múltját feledve menekül az élhetetlenné vált és elpusztult Földről. Az előző, kudarcba fulladt földi létezésükre a felejtés áldó homálya borul. Ekkor megjelenik Lucifer, aki Kísérőként mutatkozik be – ám Évának dereng valami, és Kísértőként aposztrofálja őt. Az angyalok és az Úr is színre lépnek, és bár totális kudarc volt az előzőleg teremtett világ, mégis öntelten hozsannázzák egymást. Az Úr belátó: „Beismerem – ha ez kedves a fülednek! -, hogy hibáztunk. De rögtön korrigáltuk!” Az Armageddonból kimentett emberpártól elvette a nagyravágyást és a tudásvágyat, így azok „tiszta lappal” kezdhetik meg új életüket az új bolygón. Lucifer persze újra kísérteni akarja a lebutított Ádámot és Évát, bebizonyítva ezzel a szisztéma működésképtelenségét. Az alku megköttetik, a bukott angyal megkapja a 20. századot, és azon belül négy epizódot arra, hogy megvétózza az új világ teremtésének tökéletességét.
Kiragadott korszakváltó pillanatok
Darvasi 1912-be helyezi, és a Titanic fedélzetén folytatja a történetet. Éva öntudatára ébredő nő, lázadó és feminista gondolatcsírákkal, Ádám dölyfös hajótulajdonos. Megjelenik a torzító média erős kritikája, feltűnik Nietzsche ideája, és az elhíresült „Isten halott” mottó. Éva elhagyja Ádámot, Lucifer megint győzedelmeskedik. S noha a 20. század vérgőzös eseményei még hátravannak, Éva megint – mint mindig és eternálisan – a reményt és optimizmust fogalmazza meg, születendő gyermekével kapcsolatban. Závada a 30’-as évekbeli Nagyváradon és Berlinben folytatja a mesélést. Bekúszik a fasizmus árnya, a „nyálas humanista képzelgést” csírájában fojtja el a nácizmus ideológiája. Márton László dél-francia miliőben láttatja a szereplőket. Ádám Pablo Picassoként, Éva a festőzseni élettársaként próbálja hárítani Lucifer ármánykodását, aki a kommunizmus kártékony világszemléletében mozgatja a bábukat. Új korszak jön, amelyben „Elsorvad az ideológia, és tartalmatlanná válnak az eszmék”.
Rendkívül érdekes végigszemlézni azt, hogy az írókat és rendezőket az elmúlt évszázad mely történései ihlették meg leginkább. Tasnádi István záró kerettörténetének víziója a drasztikusan túlfogyasztó és pazarló társadalomról is szól, mondanivalója pedig önkéntelenül is reflektál az aktuális világjárvány gazdaságpolitikai helyzetére. A kötet végén hatásos és hatásos látványtervek is vannak, amelyek még inkább hozzájárulnak Az ember tragédiája 2.0 rendhagyó interpretációjához és megértéséhez. És igen, biztos vagyok benne, hogy ezeken a modernizált színeken keresztül Madách is hajszálpontosan megismerné a 20. század Éváit, Ádámjait és Luciferjeit.
https://www.kossuth.hu/konyv/5353/az-ember-tragediaja-20
