Kedves Művészetbarátok!
A járványügyi helyzetre való tekintettel a szokásos tárlatvezetések helyett, októberben négy alkalommal, kiscsoportos vezetésekkel várjuk látogatóinkat aktuális kiállításainkon. A programon korlátozott számú vendéget tudunk fogadni, ezért az előzetes regisztráció kötelező.
Az esemény első felében Kovács Krisztina művészettörténész, a Várfok Galéria művészeti vezetője kalauzolja körbe az érdeklődőket Mulasics László legújabb egyéni, legendás állatmotívumait és azok hátterét vizsgáló kiállításán. Ezt követően Dillmann Vanda művészettörténész tart rövid vezetést Czigány Ákos fotóművész és Néma Júlia keramikus tervezőművész közös, Dobozember című tárlatán a Várfok Project Roomban.
Regisztrálni a galeria@varfok-galeria.hu címen vagy a +36301617454 telefonszámon a választott időpont megadásával lehet.
A tárlatvezetések tervezett időpontjai:
- október 3, szombat, 16 óra
- október 10, szombat, 16 óra
- október 17, szombat, 16 óra
- október 31, szombat, 16 óra
Kezdés helyszíne: Várfok Galéria (1012 Budapest, Várfok u. 11.) 16 óra
A vezetés magyar nyelvű és ingyenes.
A kiállítótérben kötelező a maszk viselése és belépéskor a kihelyezett kézfertőtlenítő használata. A Várfok Galériában egyszerre maximum 10 fő, a Várfok Project Roomban 5 fő tartózkodhat.
Köszönjük az együttműködést és várjuk Önöket szeretettel.
Mulasics László (1954-2001) a 80-as, 90-es évek hazai művészeti színtérének egyik meghatározó alakja volt. Hirtelen halála óta a Várfok Galéria rendszeres jelleggel rendezte meg az egyes korszakokra koncentráló, azokat feltárni kívánó kiállításokat. A Kutyák, szarvasok és griffek című tárlat ezúttal Mulasics legendás állatmotívumait és azok hátterét vizsgálja. A középkori vadászjelenetekből és velencei brokátanyagokról vett rejtélyes állatok az életmű egyik legizgalmasabb vonulatát jelentik.
Mulasics László pályafutása a 80-as évek derekán indult, még diák a Képzőművészeti Főiskolán, amikor bekerül a Hegyi Lóránd művészettörténész által létrehozott új szenzibilitás körébe, melynek célja azon hazai alkotók összefogása volt, akik a nemzetközi új festészeti tendenciákba – transzavantgárd, heftige Malerie, New Painting – illeszkedtek bele. Mulasics első fennmaradt munkái ennek megfelelően heves gesztusok által meghatározott, vastag festékrétegbe ágyazott figurális kompozíciók voltak. Majd 1986-ban éles váltással elhagyja a figuralitást, művészetében megkezdődik a geometria térhódítása és sokrétű anyagkísérletei 1987-ben elvezetik az ókori viasztechnikához, az enkausztikához.
Az enkausztika a porfestékkel és terpentinnel kevert, felhevített, folyékony viasszal való festés technikája. A viasz gyors száradása miatt nagyfokú precizitást és tudatos alkotást követel. Az ókori technika, melynek legismertebb emlékei a hellenizmus korából való egyiptomi múmiaportrék, a Kr. e. 2. század és Kr. u. 4. század közötti fénykora után évszázadokra feledésbe merül. A 19. és a 20. században olyan művészek tesznek kísérletet felélesztésére, mint Arnold Böcklin, James Ensor, Paul Klee vagy Jasper Johns. Magyarországon Mulasics a legnemesebb szintre emeli az enkausztikát, egészen bonyolult rétegeket, struktúrákat hoz létre, gyakorta további anyagokkal – olaj, fénylő metállemezek, zománc, fotóprintek – gazdagítva a kompozíciókat.
Mulasics László gazdag motívumkincsében helyet kapnak a világ fizikai jelenségei, természeti kincsei, kulturális történelmének emblémái, melyek a kozmológia gondolatában olvadnak eggyé. Mulasics a világegyetem működési mechanizmusait, kulturális beágyazottságait kutatja, mikro- (növényvilág) és makro (csillagpályák) összefüggésekben. Képei egyetemes ideákat, értékeket hordoznak, konzerválva a viasz sejtelmes fényű felületében, ezért érezzük munkáit ma is egyszerre frissnek és örökérvényűnek.
Czigány Ákos fotóművész és Néma Júlia keramikus tervezőművész közös, Dobozember című kiállítása Frankfurt, Veszprém és Csíkszereda után Budapesten, a Várfok Project Roomban látható 2020. szeptember 17-től.
A kiállítást jegyző két alkotó, Czigány Ákos és Néma Júlia két igencsak különböző művészeti ágban, a fotográfia, valamint a kerámia médiumában alkot, ám művészetük folyamatos párbeszédet folytat. A munkáik között fellelhető kapcsolatok megfogalmazhatók az egyes alkotások, műtárgy-csoportok gondolati tartalmainak szintjén, valamint a művészettörténet szaknyelvén is. A műfajilag sokszínű anyagot – fotográfia, relief, plasztika, installáció – a konstruktivizmus és az absztrakció szellemisége hatja át. Az egyes alkotásokat a geometrikus művészet hagyományainak továbbgondolása, a redukált forma- és színvilág jellemzi, mindazonáltal a különböző műfajokban és formákban testet öltő ideák kivételes egységben jelennek meg a kiállítótérben.
A tárlaton a két vezérmotívum, a léptékükben különböző, ám lényegüket tekintve hasonló fogalom, a doboz és a ház a legkülönbözőbb módokon jelennek meg. Mindkettő egy-egy sajátos mikrokozmosz: a doboz egyfajta hordozható otthon, amiben minden fontos kéznél van, míg a ház az ember otthona, amelyben életünk legtöbb idejét töltjük, ahol – mint egy nagy dobozban – összegyűjtjük a legkedvesebb tárgyainkat, így identitásunk egyik meghatározó tényezője. Ahol a legfontosabb a kényelem, az intimitás, az otthonosság. Czigány Ákos Otthon c. sorozatának letisztult fotográfiáin ezeket a házakat látjuk, amelyek minden esetben kívülről, csupán tűzfalaik révén elevenednek meg előttünk. Mégis, önmagukban, környezetükből kiszakított formaként is a személyességet és az emberi létezést idézik.
Ez a személyesség az érzékeny porcelánt metsző, hajtó, tépő gesztusok absztrakt lenyomataként ölt formát Néma Júlia reliefjein. A hihetetlen technikai hozzáértéssel és precizitással formázott papírporcelán alkotásokon több síkon is megjelenik a doboz mint alaptárgy. A teljesen absztrakt konstrukciók egyszerre geometrikusan feszesek és költőien lebegnek, a kemény szögletesség és lágyság ellentmondásának feloldására téve kísérletet.
Ahogyan a háznak, a doboznak is mindig van belső tere és tartalma, és velük kapcsolatban az egyik legizgalmasabb kérdés az, hogy vajon mit rejthetnek. Czigány és Néma dobozai azonban megőrzik titkaikat: a hungarocell csomagolóelemeket átvilágító fotográfiák és e dobozok belsejének negatívját leképező kerámiák absztrakt jelekként tárulnak fel előttünk. A doboz elveszti funkcionalitását és már nem tartalmában, hanem önmagában, formaként válik érdekessé.
Forrás: Várfok Galéria