Szerző: Marity Mira
Éppen csak egy kicsit ízlelhettük újra az utazás szabadságát a nyáron, de mára már megint beszűkült a világ. Bezártak körülöttünk a határok, légitársaságok és utazási irodák egyensúlyoznak a csőd szélén. Külföldre nem tudunk menni, belföldre nem merünk. S mivel az utazás globálisan a bakancslisták első tételei között van, jó érzés néha legalább képzeletben elrugaszkodni az otthonunktól. Még jobb dolog olyan beszámolókat olvasni, amelyek nem fiktívek, hanem valóban megtörtént úti élményekről mesélnek. Földvári András: Elmentem világgá című kötete 80 elképesztő történettel számol be hihetetlen kalandjairól.
„Uram, járt már az országban? – Igen, az összesben.”
Bár kissé hivalkodónak tűnik a borítón olvasható felvezetés, de hamar kiderül, hogy egy nüansznyi túlzás sincs benne. A szerző légiközlekedési és turisztikai szakemberként dolgozott, így hivatásánál fogva rengeteget utazott. Mégsem szolgál tipikus bedekkerként ez a könyv, hanem inkább egy kalandregényként, ami a hétköznapi ember számára ismeretlen és meglepő információkkal, adomákkal és tényekkel szolgál. A könyv írója 45 évet töltött az idegenforgalomban, majd családja és barátai unszolására elkezdte írni ezt a könyvet. A helyszín is rá jellemzően egyedi: egy James Bond-szerű tengerparti bungalóban áll neki az írásnak, a Melanéziában található paradicsomi Salamon-szigeteken.
A történetek valóban magával ragadják az olvasót. Megtudjuk, hogy melyek azok a nyelvek, amelyek elindították a pályán az írót, hogy mi köze volt a legendás Malévnak az életpályájához, hogy mi mindenre motiválta a légiközlekedési menetrend, vagy hogy miként sikerült a söripart elkerülnie. A rejtői humorral átszőtt sztorik lebilincselőek és szórakoztatóak. A kínai kalandban kiderül, hogy miként „tanult meg” pár nap alatt főhősünk mandarinul, és miként lett a hivatalos tolmácsból, Csüng Jüning-ből „Jenőke”. Megtudjuk azt is, hogy Tripoliba vezető sivatagi úton miként lehet elmenekülni a felbőszült tevék elől – és nem mellékesen az is kiderül, hogy mi bőszíthette fel az amúgy jámbor állatokat.
Route 66, Goa, fjordok…
Földvári András nem szimpla turista, hanem egy jó értelemben vett peregrinus és kalandor. Az a típus, aki mindig a talpára esik, mindenhol és minden körülmények között feltalálja magát. A munkaként definiált utazást a kaland szintjére emeli, a kalandjait pedig életre szóló élményekké és emlékekké avanzsálja. Bizonyára sokan vannak, akik hivatásukból adódóan olyan szerencsések, hogy rengeteget utazhatnak. De nagyon kevesen vannak, akik elrugaszkodnak a sztenderd turistalátványosságoktól vagy a trendi insta spotok látogatásától. Földvári nem egy felszínes utazó blogger vagy sekélyes influenszer. Teljes odaadással éli meg az útjait, óriási kreativitással oldja meg a felmerülő problémákat, és hiteles szemtanúként számol be hihetetlen útjairól.
Ő az a modernkori vernei hős, akinek a kalandjait tisztelettel vegyes kíváncsisággal olvassuk, mi, a vándorlelkű olvasók. Mert ugyan ki merne ma már a kötelező vízum nélkül megpróbálni átsurranni a határon Lesotho-ban? És ki az, akit ezután uralkodónak kijáró piros szőnyeggel, katonazenekarral és díszszázaddal várnak – tévedésből persze, mert mindez a később landoló királynak járt volna ki? A néhol filmszerű, néhol realisztikus történetmesélés mindvégig őszinte és hiteles marad. Fény derül arra is, hogy Banglades az az úti cél, ahova nem szívesen menne vissza a kötet szerzője, és hogy kellő rugalmassággal a kötelező oltásokat is pikk-pakk meg lehet oldani, akár a határon, hogy ne maradjon le az ember a Viktória-vízesés varázslatos látványáról.
Beszédes számok
Ez a 80 történet szemezget a világ összes országában történt útiélményekből. Az író 795 reptéren megfordult már, 2650 járaton foglalt helyet. A távolságok alapján eddig 113-szor megkerülte a Földet – ez annyi, mintha 11 alkalommal meglátogathatta volna a Holdat. Az időeltolódás miatt kétszer lépett át a kritikus 2020-as évbe. Akkor, amikor még nem tudtuk, hogy ez a globális drámai pandémia lesújt a világra. Van, akinek az utazás csak vágyakozás, van, akinek tömegturizmusban megvalósuló éves vakáció. Földvári Gábornak azonban életforma és létfeltétel egyaránt, ahogyan olvassuk a könyv ajánlójában. Mi kell mindehhez, túl a szerencsés munkaköri adottságon? Óriási rugalmasság és alkalmazkodó képesség, határtalan kíváncsiság és kreativitás, valamint egy jó nagy adag humorérzék. Henry David Thoreau egyszer a következőket írta: „Nem az a fontos, hogy milyen messzire utazott az ember, hanem hogy mennyire él.” A kötet szerzője maradéktalanul eleget tett mindkét kitételnek.
https://21.szazadkiado.hu/elmentem-vilagga-foldvari-andras
