Kilencedik alkalommal rendezi meg a Közép-Európa Táncszínház a Nemzetközi Monotánc Fesztivált, melynek ismét a Bethlen Téri Színház ad otthont.
Az eredetileg tervezett májusi időpont helyett a fesztiválra 2020. szeptember 22. és 26. közt kerül sor.
Gergye Krisztián két előadása a fesztivál záródarabjaiként kerülnek bemutatásra szeptember 26-án, szombaton.
Gergye Krisztián: Levitáció (53′)
Az akasztás, a történelem során számtalanszor alkalmazott kivégzési módszer, amely egyfajta “színházi” jelenet. A gyilkolás színháza, melyet rettentő csodálattal bámult a nép. Az éppen aktuális hatalom, mégis miféle abszurd szcénát volt képes generálni, hogy igazságot szolgáltathasson. Persze csak viszonylagos igazságok léteznek, de a gyilkolás vagy a halál maga nem lehet viszonylagos. A kivégzés, a nép szeme láttára történő “színház”, bár nem a legnemesebb fajta, a halált emeli a porondra, mégsem tiszteli azt.
A nézők a rettenet látványához tapadva mozdulatképtelenné válnak, vagy épp bosszúvágyuk elégül ki, míg a hatalom elrettentő példázattal él, az igazság nevében, vagy a hatalom megtartásáért. Mivel ezek a kivégzettek, nyilván bűnösnek ítéltettek, levitációban ábrázolt tetemük valamiként a bűnüket is átértékelte. Bűnösökből áldozatokká váltak inkább, s mintha Istenhez fordulnának utolsó gesztusukkal. A tetem súlytalanságának illúziója által, mintha a lélek válna láthatóvá, amint épp a túlvilágra távozik. Gergye Krisztián akasztásokról készült dokumentumfotók alapján, számos akvarellt készített, amelyekről a kötelet, mint a halál okát kihagyta. Így az akasztott testek jelenléte felül értékelődött, mondhatni költőivé vált a jelenség, és a testek levitálni kezdtek.
A levitáció olyan jelenség, amely folyton lenyűgözi az emberiséget. Egy olyan kiemelt, vágyott, irigyelt és rettegett állapot, amely a transzcendencia bizonyítékaként gyökerestül felforgatja racionális gondolkodásunkat, amitől óhatatlanul tudatunkba ömlik létezésünk korlátoltsága, emberi mivoltunk kicsinysége és kicsinyessége, emberi hatalmunk korlátozottsága. A levitáció jelenségét csodaként értelmezzük, miszerint értelmezhetetlen számunkra. Mindenkori hatalmi hierarchiában elfoglalt pozíciónk tudatából keresünk rá magyarázatokat. Boszorkányság vagy mágia, varázslat vagy angyali üdvözlet, az ördög vagy Isten megtestesülése, vagy puszta csalás, szemfényvesztés. A büntetés, kivégzés utáni halott test levitációjának gondolata, beidézi a feltámadás gondolatát és a halál utáni büntethetetlenség, vagyis a csoda büntethetetlenségének helyzetét is. Miként a levegőből, úgy a halálból sem visszarángatható az ember. Így lesz igazán zavarba ejtő ez a képzet.
Gergye Krisztián Társulata és a Kőszegi Várszínház közös produkciója
Budapesti premier a Monotánc Fesztivál keretében
Rendező, koreográfus, előadó: Gergye Krisztián
Vetítés: Diena László
Jelmez: Béres Móni
Produkciós vezető: Gáspár Anna
A vetítésben Gergye Krisztián akvarelljei kerültek felhasználásra.
Támogatók: Kőszegi Várszínház, EMMI, NKA
Gergye Krisztián: Gravitáció (előadó: Feledi János) (45′)
Bemutató
Feledi János személyére és alkatára készülő szóló, Gergye Krisztián Levitáció című előadásának pandant darabja. A két monotánc önmagában is működő, önállóalkotás, A monotánc fesztivál keretében, egy estén belül bemutatva, egymásra reflektálva, egymás kontextusát is megteremtik.
A
gravitáció, mint emocionális és fizikai jelenség kerül
terítékre, színpadra emelve a kiszolgáltatott ember
archetípusát.
A gravitáció, egyfajta vágyteljesítő szóló,
egy groteszk táncelőadás, amely a gravitáció legyőzésére
törekvő ember tragikus szerencsétlenkedésének, önirónikus
megfogalmazása. Tekinthető paródiának, illetve a földtől
elrugaszkodás képtelenségébe való beletörődésnek, mert amíg
az elrugaszkodás, a szárnyalás, az elszállás iranti vágyunk
létezik, akár a legnyomorultabb élethelyzetekbe is belesodorva
magunkat élünk, addig megadni magunkat a gravitációnak, maga a
halál, a földbe olvadás békéje.
Alkotó: Gergye Krisztián
Előadó: Feledi János
Jelmez: Henez Mariann, Matisz Gábor
Fény: Hepkó Miklós
Forrás: IX. Nemzetközi Monotánc Fesztivál