Megjelent Szabó Zoltán Attila Tabló című új könyve (Antológia kiadó), amely a szerző művészinterjúiból, 20 év terméséből készült exkluzív válogatás. A minap az Óbudai Társaskörben tartott könyvbemutatón, ahol a Zöld Csaba vezette Talány Akusztik is fellépett, Miske Emő festőművész, művésztanár és Kálloy Molnár Péter, színművész mutatta be a művet, amelyben mások mellett Törőcsik Marival, Kállai Ferenccel, Bárány Frigyessel, Herczku Ágival, Lukács Sándorral és Karinthy Mártonnal készített beszélgetések, múltbéli társalgások olvashatók újra.
Az óbudai, Krúdy-negyedbéli könyvbemutatón, Szabó Zoltán Attila: Tabló című műve kapcsán Miske Emő, művésztanár a következő gondolatokat osztotta meg a közönséggel: „mi a művészet, s mi a korunkban megjelenő művészet rendeltetése? Van-e, és ha igen, akkor mi a művész feladata? Hogyan kapcsolódik ez össze a tudománnyal, és egy találmány kapcsán meddig tart a tudós felelőssége? Mit jelent az igazi teljesítmény, miben különbözik a népszerűség hajhászásától? És végül: van-e példaértékű, az ethoszt befolyásoló szerepe ezeknek a közösségre? Meddig igen, mikortól nem? Szabó Zoltán Attila kötetének szellemisége a van mellett érvel; megkérdőjelezhetetlen szellemek munkásságát – Kállai Ferenc, Czeizel Endre, Karinthy Márton, Sára Sándor, Makk Károly, vagy Törőcsik Mari, Bárány Frigyes, Hobo, Sebő Ferenc, Herczku Ági, Lukács Sándor, Sajdik Ferenc, stb. – emeli példaként a talmi fölé, a kordivatot kiszolgáló semmi, a mulandó fölé. Felmutatva azt, hogy aki pályájául ilyen hivatást választ, nem lehet hullámlovas, nem lehet csupán divatos, és néha fel kell vállalnia azt, hogy divattalan, hogy nem értik, hogy kiesik a saját korából, mert az érték felmutatása nem kordivattól függ.
A maradandót csak a jövő mérlegén mérhetjük, sokszor társadalmilag lekésve, történelmileg meg nem értve.”
Kálloy Molnár Péter a könyv színháztörténeti jelentőségét hangsúlyozta a bemutatón. Tagadhatatlan, hogy Kállai Ferenc szavai (2005-ből) töprengésre készteti az olvasót 2020-ban: „Néha jó kisebb szerepekben feltűnni, jelen lenni, megélni a nagy csöndeket, a tapsot, a közönség szeretetét. Ugyanakkor látom-érzékelem, hogy – miként az életünk más területein, úgy itt is – lenne mit rendbe tenni. Sajnos, egy nagy dobozból csak úgy ömlenek ránk a gratulációk, de ezek pont ennyit is érnek. A gondokról meg senki nem beszél. Arról például, hogy a színházat szinte lenyelte a rendszerváltás, az új világ. S ködösítünk már a színpadon is…
Bánt, hogy a mai színházakból hiányoznak a személyiségek. S a mesterek és a tanítványok rá se hederítenek egymásra. Nekem szerencsém volt. Olyanok mellől startoltam, mint Somlay Artúr, Csortos Gyula, Tímár József. Bizton tudom, nekik se tetszene, ami itt van. A sűrített élet, a hitelesség kiveszett a színházból. Jönnek-mennek a nagy nevek, a „sztárok”, de hol vannak azok a kiválóságok, akiknek elég egyetlen momentum, egyetlen pici ziccer, és máris róluk szól az egész történet?”
Törőcsik Mari a Szabó Zoltán Attilával készült beszélgetés során pedig elárulja: „minél több időt tölt az ember a színpadon, annál inkább kiderül, milyen ember valójában. Az tévhit, hogy az idő előre haladtával, az ember egyre jobb lesz a színpadon. Vannak erre is példák, de ritkák. Major Tamásnak sikerült. Nem véletlen, hogy mikor ő kért fel, még arra is hajlandó voltam, hogy 36 évesen játsszam el Júliát!”
A szerző, aki a József Attila Színház és az Újnyugat Irodalmi Kör közös irodalmi szalonjának (Legendák nyomában) alapítója is egyben, illetve évek óta közös dalokat jegyez Zöld Csabával, aki a Talány Akusztik számára zenésíti meg verseit, könyve bevezetőjében így fogalmaz: „azok a beszélgetések, riportok, portréinterjúk, amelyeket az elmúlt két évtizedben készítettem, ráébresztettek arra, hogy nincsenek „mások fölötti” életek és érdemek, nem létezik olyan siker, amely borítékolható, nincsenek előre kikövezett utak. (…) Az itt közölt, 2020-ban újra nyomdába adott egykori társalgásaim, újságcikkeim apró puzzle-darabokként mutatnak meg egy kort; a 21. század első két évtizedét, illetve az oda vezető ösvényeket, hegyeket, lankákat, árkokat – a 20. század hol fájdalmas, hol bájos közegét.”
Tabló-mozi:
Forrás: Antológia kiadó