Mulasics László @Várfok Galéria|Czigány Ákos & Néma Júlia @Várfok Project Room

MULASICS LÁSZLÓ
Kutyák, szarvasok és griffek

VÁRFOK GALÉRIA

1012 Budapest, Várfok u. 11.

A kiállítás 2020. szeptember 17. és 2020. november 14. között tart nyitva, keddtől szombatig 11-18 óra között látogatható.

A járványügyi helyzetre való tekintettel a szokásos megnyitó helyett, 2020. szeptember 16-án hosszabbított nyitvatartással 16 és 20 óra között várjuk a látogatókat mindkét kiállításunkon. A kiállítótérben kötelező a maszk viselése és belépéskor a kihelyezett kézfertőtlenítő használata. A Várfok Galériában egyszerre maximum 10 fő, a Várfok Project Roomban 5 fő tartózkodhat.
Köszönjük az együttműködést és várjuk Önöket szeretettel.

Mulasics László (1954-2001) a 80-as, 90-es évek hazai művészeti színtérének egyik meghatározó alakja volt. Hirtelen halála óta a Várfok Galéria rendszeres jelleggel rendezte meg az egyes korszakokra koncentráló, azokat feltárni kívánó kiállításokat. A Kutyák, szarvasok és griffek című tárlat ezúttal Mulasics legendás állatmotívumait és azok hátterét vizsgálja. A középkori vadászjelentekből és velencei brokátanyagokról vett rejtélyes állatok az életmű egyik legizgalmasabb vonulatát jelentik.

Mulasics László pályafutása a 80-as évek derekán indult, még diák a Képzőművészeti Főiskolán, amikor bekerül a Hegyi Lóránd művészettörténész által létrehozott új szenzibilitás körébe, melynek célja azon hazai alkotók összefogása volt, akik a nemzetközi új festészeti tendenciákba – transzavantgárd, heftige Malerie, New Painting – illeszkedtek bele. Mulasics első fennmaradt munkái ennek megfelelően heves gesztusok által meghatározott, vastag festékrétegbe ágyazott figurális kompozíciók voltak. Majd 1986-ban éles váltással elhagyja a figuralitást, művészetében megkezdődik a geometria térhódítása és sokrétű anyagkísérletei 1987-ben elvezetik az ókori viasztechnikához, az enkausztikához.

Az enkausztika a porfestékkel és terpentinnel kevert, felhevített, folyékony viasszal való festés technikája. A viasz gyors száradása miatt nagyfokú precizitást és tudatos alkotást követel. Az ókori technika, melynek legismertebb emlékei a hellenizmus korából való egyiptomi múmiaportrék, a Kr. e. 2. század és Kr. u. 4. század közötti fénykora után évszázadokra feledésbe merül. A 19. és a 20. században olyan művészek tesznek kísérletet felélesztésére, mint Arnold Böcklin, James Ensor, Paul Klee vagy Jasper Johns. Magyarországon Mulasics a legnemesebb szintre emeli az enkausztikát, egészen bonyolult rétegeket, struktúrákat hoz létre, gyakorta további anyagokkal – olaj, fénylő metállemezek, zománc, fotóprintek – gazdagítva a kompozíciókat.

Mulasics László gazdag motívumkincsében helyet kapnak a világ fizikai jelenségei, természeti kincsei, kulturális történelmének emblémái, melyek a kozmológia gondolatában olvadnak eggyé. Mulasics a világegyetem működési mechanizmusait, kulturális beágyazottságait kutatja, mikro- (növényvilág) és makro (csillagpályák) összefüggésekben. Képei egyetemes ideákat, értékeket hordoznak, konzerválva a viasz sejtelmes fényű felületében, ezért érezzük munkáit ma is egyszerre frissnek és örökérvényűnek.

CZIGÁNY ÁKOS & NÉMA JÚLIA:
Dobozember

VÁRFOK PROJECT ROOM

1012 Budapest, Várfok u. 14.

A kiállítás 2020. szeptember 17. és 2020. november 14. között tart nyitva, keddtől szombatig 11-18 óra között látogatható.

Czigány Ákos fotográfus és Néma Júlia keramikus tervezőművész közös, Dobozember című kiállítása Frankfurt, Veszprém és Csíkszereda után Budapesten, a Várfok Project Roomban látható.

A kiállítást jegyző két alkotó, Czigány Ákos és Néma Júlia két igencsak különböző művészeti ágban, a fotográfia, valamint a kerámia médiumában alkot, ám művészetük folyamatos párbeszédet folytat. A munkáik között fellelhető kapcsolatok megfogalmazhatók az egyes alkotások, műtárgy-csoportok gondolati tartalmainak szintjén, valamint a művészettörténet szaknyelvén is. A műfajilag sokszínű anyagot – fotográfia, relief, plasztika, installáció – a konstruktivizmus és az absztrakció szellemisége hatja át. Az egyes alkotásokat a geometrikus művészet hagyományainak továbbgondolása, a redukált forma- és színvilág jellemzi, mindazonáltal a különböző műfajokban és formákban testet öltő ideák kivételes egységben jelennek meg a kiállítótérben.

A tárlaton a két vezérmotívum, a léptékükben különböző, ám lényegüket tekintve hasonló fogalom, a doboz és a ház a legkülönbözőbb módokon jelennek meg. Mindkettő egy-egy sajátos mikrokozmosz: a doboz egyfajta hordozható otthon, amiben minden fontos kéznél van, míg a ház az ember otthona, amelyben életünk legtöbb idejét töltjük, ahol – mint egy nagy dobozban – összegyűjtjük a legkedvesebb tárgyainkat, így identitásunk egyik meghatározó tényezője. Ahol a legfontosabb a kényelem, az intimitás, az otthonosság. Czigány Ákos Otthonok c. sorozatának letisztult fotográfiáin ezeket a házakat látjuk, amelyek minden esetben kívülről, csupán tűzfalaik révén elevenednek meg előttünk. Mégis, önmagukban, környezetükből kiszakított formaként is a személyességet és az emberi létezést idézik.

Ez a személyesség az érzékeny porcelánt metsző, hajtó, tépő gesztusok absztrakt lenyomataként ölt formát Néma Júlia reliefjein. A hihetetlen technikai hozzáértéssel és precizitással formázott papírporcelán alkotásokon több síkon is megjelenik a doboz mint alaptárgy. A teljesen absztrakt konstrukciók egyszerre geometrikusan feszesek és költőien lebegnek, a kemény szögletesség és lágyság ellentmondásának feloldására téve kísérletet.

Ahogyan a háznak, a doboznak is mindig van belső tere és tartalma, és velük kapcsolatban az egyik legizgalmasabb kérdés az, hogy vajon mit rejthetnek. Czigány és Néma dobozai azonban megőrzik titkaikat: a hungarocell csomagolóelemeket átvilágító fotográfiák és e dobozok belsejének negatívját leképező kerámiák absztrakt jelekként tárulnak fel előttünk. A doboz elveszti funkcionalitását és már nem tartalmában, hanem önmagában, formaként válik érdekessé.

Forrás: Várfok Galéria