Szerző, fotó: Marity Mira
Nem szeretem a „megmondó” könyveket, amelyek szemfényvesztéssel, szétpattanó lufiként ható életmódtanácsokkal és áltudományos metódusokkal próbálják megmondani, hogyan kellene élni az életünket. Kedvelem viszont a tényekkel alátámasztott, empirikus tapasztaláson alapuló, emberközeli és kivitelezhető ajánlókat. Az északról érkező „life style” kiadványok telibe találták a lelkemet. Talán azért, mert örömmel töltött el a felismerés, hogy évtizedek óta próbálok azok szerint az életigenlő, szépséget és harmóniát kereső elvek szerint élni, ami a skandináv népeket a világ legjobban prosperáló és legboldogabb országai közé emelik.
Ezért nem is csodálkoztam, hogy a Finnországból érkező „sisu” koncepció is abszolút passzol hozzám. Joanna Nylund: Sisu – Pozitív életszemlélet finn módra. A kisméretű vidámkék könyvre jó ránézni, a hangulatos és vidám borító szinte invitál arra, hogy kezünkbe vegyük. Valamit nagyon tudnak ott fent Skandináviában, ezt is leírtam már sokszor. Nekem nagyon bejött a dán harmonikus „hygge”, a derűs „lykke” és a karakán svéd „lagom”. Ha nem is teljesen, de apró és megvalósítható részlépésekben próbáltam elsajátítani azt a stratégiát, amit javasolnak. Egyszerűen azért, mert vonzó, humánus és pozitív volt benne minden, amit leírtak.
Na de mi a csuda az a „sisu”?
Nehéz a sisut lefordítani, de esszenciális sűrítménye a laza helytállásnak, a negatív dolgoknak való ellenállásnak és a minden apró pozitívumot meglovagló kitartásnak. Szóval az én olvasatomban a sisu egy menő cucc, amolyan komfortos kurázsi. Olyan mentális, fizikai és lelki ellenállóképesség, amit nem kell erőltetni, amiben nincs semmi görcsölés és félelem. Biztos sokan gyakorolták a sisut, úgy, hogy hogy nem is tudtak róla. Sisu az, amikor a vesztesek nyugalmával, stressz nélkül megyünk el egy vizsgára vagy állásinterjúra, és nem pánikolunk, ha nem sikerül, mert felfogjuk azt, hogy a kudarcokból is lehet tanulni.
Sisu az is, amikor nem kámpicsorodunk el, ha egy ólmos szürke esős nap keresztbe tesz a kirándulási tervünknek, hanem helyette átkonvertáljuk a napunkat nyaralás tervezéssé. Sütünk egy finom pogácsát, bekészítünk forró csokit vagy teát, és a kanapéról szervezzük meg az utazásunkat, útifilmeket és képeket nézegetve a neten a vágyott desztinációról. A sisuban tehát benne van a továbbhaladás és túlélés képessége, de nem izzadtságszagú küzdelemmel, hanem testnek és léleknek jóleső alternatív megoldásokkal.
Finnországban így érik el
Egy helyütt azt írja a szerző, hogy a sisu a belső erőforrások mozgósítása. Példaként emeli ki a zord északi finn időjárást. A finnek úgy vannak ezzel a klímával, hogy egyszerre utálják és szeretik. Nem kedvelik, mert ugyan ki szeret állandóan fázni és három réteg neoprén ruhában mászkálni. Viszont örülnek neki, hogy a sajátságos skandináv időjárás miatt olyan gyönyörűek és burjánzóak az erdők, kristálytiszták és zabolátlanok a folyók, színpompásak és virágosak a mezők. Tudomásul veszik hát az időjárás viszontagságait, és a jéghideg hónapokat vidám és kollektív szaunázással kompenzálják – ami remek hatással van mind a közösségépítésre, mind az állóképességükre és az egészségi állapotukra. A sisu tehát a szinte elcsépeltnek ható frázissal él – vagyis ha savanyú citrom jut az ember életébe, akkor abból készítsen ízletes limonádét.
Vegyünk mindent könnyedén!
Ha minden úgy igaz, ahogy a szerző leírja, akkor én imádom a finnek nyugalmas lazaságát. Egyik adekvát példa erre, hogy a természetet mindig éléskamrának tekintik. Nem ciki nekik a gyűjtögetés, folyamatos vitaminbombákkal vannak ellátva a bőséges áfonya, homoktövis és málna terméssel. Sok náluk a csalán, de ezen sem siránkoznak, hanem pazar krémes csalánlevest készítenek belőle (jóféle recept a könyvben található!). A finnek esküsznek a természet antidepresszánsként ható erejére. Úgy vélik, hogy a természet éberré képes tenni az ember tudatát, segít összpontosítani a belső középpontunkra, ahol felszabadíthatjuk a mélyebb energiáinkat és szabad kapacitásainkat.
Az északi emberek hisznek abban, hogy a természet adta kényelmetlenségek nem mennek az ember komfortzónájának a kárára. Szent Iván éj után hetekre elvonulnak a saját kis nyári lakjaikba, vagyis a ’mökki’-be. Akinek nincs, az kölcsönöz egyet a melegebb hónapokra. Kimondottan nem biztosítják a megszokott modernizált környezetet a faházaikban, hanem – a sisu alapú önellátás eszmény miatt – élvezik az elvonulás természetbe olvasását és komfort nélküliségét. Mindez ugyanis még jobban elősegíti a régmúltban gyökerező, vándorló népekre jellemző ellenállóképességüket.
Ezek a legvonzóbb sajátságok
A finneknél valóban létezik az, hogy áldott csönd. Hallgatag emberek, nem fecsegnek feleslegesen. A fontos pillanataikat tudatosan komplexen élik meg, nem engedik, hogy bármi elterelje a figyelmüket a lényegről. A sisura mégsem a kínos csönd vagy nyomasztó némaság jellemző, hanem valamiféle „nyájas hallgatás”, amely a nyugodt percek teljes megélését és értékelését segíti elő. „A finnek számára a hallgatás tartalmas dolog, nem feszélyezi őket”.
A finn pozitív életszemlélet és kurázsi pozitív hatást fejt ki a gyereknevelés és oktatás terén is. A szülők a „kevés hűhó, sok józan ész” elvét vallják, ami elsősorban rugalmasságon alapul. A csecsemőket fagypont alatti hőmérsékleten is kint hagyják aludni, ők pedig résnyire nyitott ablak mellett alszanak még a legzordabb téli éjszakákon is. Mindez egy kívülálló szemében megdöbbentő lehet, de a derűs attitűd meglepően jót tesz mind a gyerekek, mind a felnőttek szervezetének. A friss és oxigéndús hideg levegő elősegíti a nyugodt és minőségi alvást, emellett az immunrendszert is erősíti. Az elemekkel való dacolással a gyerekek is derűs bátorítást kapnak arra, hogy problémázás nélkül éljék meg a szélsőséges időjárási körülményeket.
Joanna Nylund könyve a sisuról csodálatos adalék a mentális egészség szempontjából. Részben önsegítő könyv, részben motivációs segítség, részben pedig érdekfeszítő alámerülés a finn kultúrába. Inspiráló egyéni történetek, történelmi kiemelések és lélekmelegítő illusztrációk vannak benne. A sisu alkalmazható az élet minden területén, a benne rejlő mosolygós bölcsesség pedig felbecsülhetetlen.