A Fleishman bajban van berobbant az irodalmi életbe!

Toby Fleishman egy reggel felébredt abban a városban, ahol egész felnőtt életét töltötte, és ahol egyszer csak tolongani kezdtek a nők, akik mind őt akarták. Így kezdődik a regény, in medias res, a szenvedélyek és testiség közepébe vágva, de még mielőtt bárki azt hinné, hogy a történet középpontjában csak a szexualitás áll, hangsúlyozni kell, hogy nem így van. Fontos szerepet kap ugyan, nagyon fontosat, de csak annyira, amekkora jelentősége a párkapcsolatokban, házasságokban van, és amennyire hirtelen vágyhat rá egy frissen elvált ember.

Toby Fleishman ugyan már nem házas, legalábbis elköltözött, és a papírokat is most tervezik aláírni feleségével, Rachellel. Rachel elhanyagoló, karrierista anya, kiállhatatlan feleség, rossz barát, azt gondolhatnánk, jobb is, hogy férjével szétmentek. Toby pedig, aki eddig hősiesen kivette a részét a gyereknevelésből, otthoni teendőkből, amiért „mama bácsinak” hívják, hirtelen szabad lesz. Kinyílik előtte egy új világ: New York láthatatlan univerzuma, egy rejtélyes város a városban, melyben a szexappokon és randicseteken mindenki szexelni akar, ráadásul minden nő vele, aki alacsony, és nem pont előnyös külsejű.
 
Volt felesége egy reggel a szokásosnál hamarabb viszi át az apás hétvégére 9 és 11 éves gyermekeiket, majd eltűnik. Teljesen. Ez a történet alaphelyzete, de hogy mivé is bonyolódik pontosan a sztori, hogyan hurkolja körül az olvasót, és húzza magával, ahhoz el kell olvasni a regényt.  A kötet stílusa laza, nagyvárosi, vagány humorú, szókimondó, mely mégsem csúszik túlzott könnyedségbe: érzelmi pofonokkal is rendesen sorozza az olvasót. Dramaturgiája, cselekményszövése zseniális: nehéz letenni, muszáj befalni a könyvet.

A regény nemcsak a házasságok (és válások) hazugságait leplezi le, hanem felnőtt létünk összes önáltatását és árulását, mellyel fiatalabb énünket árultuk el. Kiderül, hiába gondoljuk úgy, hogy életünk minden eseményében nyerni kell, mint egy sportversenyen, valójában az a legnagyobb diadal, ha megengedjük magunknak azt, hogy néha kudarc is érhessen minket.

Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van című kötete berobbant az irodalmi életbe. Egyfelől elaléltan fogadta a finnyás angolszász művészvilág, másfelől komoly bestseller lett, hónapokig fent volt a New York Times listáján. A Guardian az új Philip Rothnak nevezte, és az összehasonlítás megállja a helyét.

Elképesztő lendület van a szövegben, sodor, mint a zúgó folyó, és nem csak sodor, át is alakít valamit benned, mert Taffy jól ismeri a férfiakat, a nőket, a gyerekeket és minden olyan kimondatlan vágyat, fájdalmat, melyek kimondásával többek lehetünk. Az életet újrakezdők vagy az életet még csak most kezdők kötete ez. Szóba kerülnek elhagyott férjek két gyerekkel (ezek akár elhagyott feleségek is lehetnének), negyven feletti nők, akiket a társadalom semmibe vesz, a karrieristának nevezett, szörnyeteg nők vagy anyák, testképzavar és diétanácizmus, kötődési problémák, narcizmus és gyerekkori sérülések, az egész társadalomra jellemző magány, az anyatest traumái, a szülés olyan megalázó helyzetei, amikről nem beszélünk, egyetemi barátságok, randiappok és erotikus csetek, sok-sok szex, életközepi válság, egymás lakótársaivá váló házastársak és a feminizmus óta egyenlőnek gondolt nők, akiknek valójában nem sokat változott a helyzete, a mai napig a fontosság számkivetettjei maradtak.

Taffy Brodesser-Akner, akit eredetileg Stéphanie-nak hívtak, majd a kamaszkorában kapott becenevet hivatalosan is elkezdte használni, elsőkönyves szerző, mégsem kezdő író. Nagysikerű, szatirikus sztártükrei a GQ-ban és a New York Timesban jelentek meg – többek között olyan celebritásokról, mint Gwyneth Paltrow vagy Britney Spears. Ezek a cikkei futótűzszerűen terjedtek az interneten. Újságíróként számos elismerésben is részesült: New York-i újságíróklub díja (2014, 2015), Mirror-díj (2015-ben jelölés, majd 2016-ban nyertes). Ahogy a regénye egyik szereplője, a férfimagazinnál dolgozó Elisabeth Epstein végül rászánja magát, hogy megírja főiskolai barátságai és felnőtté válásának, felnőtt léte elfogadásának történetét, úgy alkotta meg élete első regényét Taffy is. És milyen jól tette: tükröt tart nekünk. Kegyetlenül tiszta tükröt, ami elől nincs hová meneküni, csakis az önismeretbe. A szerző debütregénye 2019 júniusában jelent meg Amerikában a Random House-nál, Angliában a Wildfire Kiadónál. Taffy New Jersey-ben lakik, 40 percre New Yorktól, férjével és 9, illetve 12 éves gyermekével.

„Philip Roth vagy John Updike pontosan így írtak a legjobb korszakukban – leszámítva, hogy ez a szerző tisztában van vele, mi játszódik le a nőkben.”
Elizabeth Gilbert
 
„Figyelemre méltó első könyv. Az egyik legerősebb debütálás.”
Tom Perrota
 
„A Fleishman bajban van az első oldaltól az utolsóig bölcs, kíméletlen, és abszolút naprakész. Az, hogy mennyire csalafinta és éleslátó, csak az utolsó fejezetben válik egyértelművé.”
Maria Semple
 
„Még akiket szörnyetegnek tartunk, többnyire azok is ésszerűen cselekednek.”
Taffy-Brodesser-Akner: Fleishman bajban van
 
„Most volt valaki az életében, aki olyannak szerette, amilyen, nem pedig azt kérte számon rajta, amilyennek reményei szerint lennie kellene.”
Taffy-Brodesser-Akner: Fleishman bajban van
 
„Lubickolt az együttértésben és önigazolásban, egyúttal minden egyes válás kimondatlan kérdéseinek igazolásában.”
Taffy-Brodesser-Akner: Fleishman bajban van
 
„Az élet most van. Úgy kell élnetek, mintha történne az élet.”
Taffy-Brodesser-Akner: Fleishman bajban van

További információ a könyvről

Forrás: 21. Század Kiadó