„Megtanulni a füvek és a szavak erejét” – Kiss Judit Ágnes: Bűbájoskönyv

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

Írói tevékenységét tekintve sokszínű és sikeres 2019. évet tudhatott maga mögött Kiss Judit Ágnes József Attila díjas írónk, hiszen a mellett, hogy megkapta az „Év gyerekkönyve díjat a hat éven aluliak kategóriájában” a Babaróka ajándéka – Babaróka kertje című mesekönyvéért, az Athenaeum Kiadónál is megjelent a felnőtteknek szánt Bűbájoskönyv című regénye.

Az igen sokoldalú, mégis talán a versei által a legismertebb kortárs alkotónk mondhatni beavatás regényének alapvetően a közelmúltban és a közvetlen jelenben, egyes szám első személyben, bizalmas hangnemben elmesélt története nem csupán egy család néhány generációnyi nőtagjának a tudásátadását, de azokat a több évezredes hagyományokat is bontogatja a próza lehetőségével, amelyek a boszorkányok, a bűbájosok tevékenységéhez köthetők. A sajátos, akár családregényként is értelmezhető történet ugyanis nem kevesebbet vállal magára, mint fikcióként, szépprózába ágyazva meséli el egy jelenkorban élő, javasasszonyi tudással és tapasztalattal felruházott nő, és felmenőinek életét szokásrendszerén és egyéni történetein keresztül.

A könyv arra a történettudományi feltevésre alapoz halálos komolysággal, hogy a valaha élt, nagy istennők lányai, az ősasszonyok – a boszorkányok – most is köztünk élnek. Csak rejtőzködve. Az író által a regény egészére jellemzően, az olvasó megszólítására használt szinte bizalmas hangnem semmiféle fenntartást vagy idegenséget nem feltételez a befogadó irányában sem. És ez, a minden fejezetre jellemző elbeszélő mód az, amely miatt nem tud az olvasó kívülállóként maradni a történetben és magáénak kezdi érezni a főszereplő tudását, mintegy hinni kezd benne. Hiszen a bizalom, mint minden kapcsolat alapja itt nyitottságot feltételez a fogadói oldalon, és ez akkor is igaz, ha a látszólag nőies téma férfiak látókörébe kerül. Ugyan a regény nagyon is éles hangsúlyt szán a nő biológiai és társadalmi szerepeinek, de ezt is természetességgel és ítélet, előítélet nélkül teszi, úgy, hogy mindig feltételezi a bűbájos asszony mellett álló, őt kiegészítő férfi jelenlétét is. A „boszorkány” nő privilégiuma a speciális tudásának átadásában rejlik, de a világa elképzelhetetlen a férfi nélkül.

Kiss Judit Ágnes regénye olvasmányos, meseszerű, mégis nagyon naturális és az igazságot – napjaink nagyon aktuális problémáit is – kíméletlenül feltárja. A nyomokban még megmutatkozó hagyomány jelenkori megjelenési formáit úgy ábrázolja – a receptjei kipróbálásának ellenjavallatával –, hogy én elhittem, nem csupán „boszorkánykodni”, de élni is így érdemes. Mert a regény megértéséhez, az abban ábrázolt bizonyos, de leginkább általános magatartásformákhoz nem kell boszorkánynak lenni. Sőt még kizárólagosan nőnek vagy férfinek sem. Aki nem hiszi, csak próbálja meg a regény egyes bekezdéseit az író által használt köznév – a boszorkány – nélkül elolvasni. Vagy cserélje ki – például ebben a bekezdésben – az ember szóra…

 „Ha boszorkány vagy, tudnod kell, hogy mindennek, amit a látható világban teszel, valami lenyomata, árnyéka, visszfénye megjelenik a láthatatlan világban. És mindennek, ami a láthatatlan világban történik, megvan az eredménye, a következménye a láthatóban. Minden hétköznapi tettünk része a szellemi világnak is. Minden mágia. És nincs külön fekete vagy fehér. A kettő elválaszthatatlan.”

https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/bubajoskonyv