Az Újnyugat Irodalmi Kör Karantén plusz irodalom sorozatának legújabb epizódjában Vörös István, költő, író, Premia Bohemica-díjas műfordító, a Nyugat Plusz irodalmi folyóirat állandó szerzője olvassa fel Évkezdőversét, melyet nemrég közölt az orgánum.
Az Újnyugat Irodalmi Kör „Karantén plusz irodalom” sorozatának korábbi epizódjaiban Kálloy Molnár Péter Tőzsér Árpád: Finite center, Zalán Tibor: Genezis és Schwalm Zoltán: Valahol valaki című versét adta elő. Papp János Hegyi foszlár című saját haikuját mondta el. A Magyarország Babérkoszorúja-díjas Petőcz András Százezer éve című művét olvasta fel.
A különleges sorozatban – melynek lényege, hogy minden szerző a saját mobilkészülékével rögzített anyagát küldi el az Újnyugat Irodalmi Körnek, amelyből azután kisfilmet, szépirodalmi etűdöt készít Szabó Zoltán Bendegúz, rendező – a teljesség igénye nélkül, már Barabás Szilviát, Draskóczi Ágnest, Fehér Kingát, Bolemant Lászlót, Filip Tamást, Novák Valentint, Hodossy Gyulát, Varga Imrét és Agócs Sándort is láthattuk. A sorozatszerkesztő: Szabó Zoltán Attila író, költő, a Nyugat Plusz alapító-főszerkesztője.
Vörös István, író, költő, Premia Bohemica-díjas műfordító az idén 10 éves lap elődlapjában, a Nyugat Ma folyóiratban is rendszeresen megjelent. Az emberi létezés értelmén, mikéntjén töprengő, a koronavírus-járvány idején rendkívül aktuális versét a Törzsasztal Web Tv tette most közzé. A kisfilmben feltűnik Miske Emő nagyszerű festménye is.