Szerző, fotók: Marity Mira
Vagyunk egy pár millióan, akik újfent rádöbbentünk, hogy az olvasás az egyik legjobb túlélési stratégia. Mert bizony ezekben a drámai időkben mindannyian védekezési mechanizmusokat keresünk. Próbáljuk a lehető legkevesebb fizikai, lelki és mentális sérülés nélkül megúszni a rendkívüli globális járványhelyzetet. Visszahúzódunk a falaink közé, hogy megvédjük szeretteinket és magunkat, és talán csak a kertbe vagy balkonra ülünk ki nyugodt lelkiismerettel. Komfortunk és nyugalmunk kellékei talán egy pohár finom vörös bor vagy egy csésze kávé, egy kis kaspó színpompás tavaszi virág vagy egy illatos gyertya – és mindenekelőtt egy remek olvasnivaló, könyv vagy album. Igen, ezzel túl fogjuk élni a káoszt.
Milyen könyvet olvassunk?
Hála Istennek, a kiadók és könyvesboltok is azonnal adaptálódtak a rendkívüli helyzethez, és számtalan jó könyvet tettek elérhetővé az otthonukba kényszerült olvasók számára. Rengeteg ebook-ot tettek ingyen hozzáférhetővé és nagyon sok kedvezményt ajánlanak az online vásárlók számára. A bőség zavara van, de mégis milyen könyvet olvassunk? Hát mindenfélét, akármit, bármit, vágja rá egy hozzám hasonló lelkes könyvmoly.
Ám valójában én is érzem, hogy most kimondottan azok a szerzők és könyvek tesznek jót nekem, amelyek pszichésen is immunerősítőként hatnak. Vagyis olyan olvasnivalót preferálok, ami útmutatót ad még egy ilyen világméretű vészhelyzetben is, mint ez a mostani. Olyat szeretek most olvasni, aminek a lapjaiból sugárzik az optimizmus, nyugalom és harmónia. Így esett a választásom a Kossuth Kiadó egyik csodálatos kiadványára. Meik Wiking: Lykke – A boldogság nyomában című könyve most különösen gyógyírként hat a lelkemre.
Ismerős derű a skandinávoktól
A skandináv mentalitást és életérzést, kultúrát és filmeket, sorozatokat és könyveket kedvelők számára talán ismerősen cseng Meik Wiking neve. A szerző a koppenhágai Boldogságkutató Intézet (igen, ez csodálatos, hogy tényleg van ilyen!) igazgatója, nem mellesleg a világszerte népszerű Hygge-könyv írója. Ha a dán életérzés, a testnek és léleknek komfortos ’hygge’ rajongója vagy, akkor a ’lykke’ ideáját is szeretni fogod – ez ugyanis a boldogság neve dánul. Úgy képzelem, hogy a ’hygge’ a tél csodálatos élménye. Meleg fények, egy puha pléd, forró aromás tea és illatos mécses.
A ’lykkéről’ nekem valahogy a nyár jut eszembe, és elolvasva a könyvet, valóban napfényes és vidám asszociációim voltak. Olyanok, amelyek elsősorban a kinti szabad létről, langymeleg délutánokról, közösségi programokról és anyagiakban nem kifejezhető, felejthetetlen élményekről szólnak. Noha a szerző abban a helyzetben van, hogy a világ egyik legboldogabb országában, Dániában élhet, az olvasókat arra biztatja, hogy a saját mikro- és makro közegükben is próbálják fellelni az elégedett élet pillanatait. Igen, ez a könyv felhívás és útmutató arra, hogy jóval több ’lykke’ legyen jelen a mindennapjainkban.
Nem csak északon vagy boldogság
„Ja, hát könnyű neki…” – zsörtölődhet a szkeptikus olvasó. Aki a világ egyik legharmonikusabb országában él, ahol megfelelő egyensúlyban van a munka és a magánélet, ahol nívós az egészségügy és ingyenes a felsőoktatás, ott könnyű elégedett pillanatokkal megtölteni a napot. De ugye ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy csak ott fent, a zord északon lehet boldogulni és boldognak lenni? Számtalan társadalomkutató és szociálpszichológus bizonyította, hogy nem feltétlenül a magas GDP a boldogság fokmérője.
Például amikor a szerző az anyagiak és az elégedettség viszonyát boncolgatja, azt írja, hogy a statisztikák szerint nem feltétlenül a világ legvagyonosabb nemzetei tartoznak a legboldogabb országok közé. (Vegyük például Costa Ricát, ami évekig birtokolta nem csak a legboldogabb, hanem a „legzöldebb” nemzet címét is. Ebből viszont az mindenképpen sejthető, hogy a természetes környezet, az erdők és a fák, a tenger és a folyóvizek mindenképpen jó sokat adnak hozzá az általános elégedettség érzetéhez.)
Kis stációkban gondolkodjunk!
Meik Wiking olyan fontos kritériumok mentén fejti ki véleményét az öröm lehetséges forrásairól, mint az egészség, szabadság, bizalom, jóság, együttlét és összetartozás, vagy éppen a pénz. Mindegyik etaphoz konkrét „boldogságtippekkel” szolgál, és valljuk be, most valóban ez az, amire a leginkább szükségünk van. Némelyik ötlet olyan evidens, hogy szinte naiv rácsodálkozással fogalmazódik meg bennünk a kérdés: ez valóban egy opcionális út lehet a boldogabb élethez? Ám ha jól belegondolunk, valóban nem elégszer élünk a szerző által ajánlott, szerotoninszint növelő lehetőségekkel. Használjuk többet a lábunkat! Vajon hányan mondanak nemet a liftre, és helyette lépcsőznek? Hányan szállnak le 1-2 megállóval előbb a buszról, hogy fizikai kondíciójuk megőrzése érdekében eleget mozogjanak? A bölcs ókori görögök által preferált „Ép testben ép lélek!” szlogent a ’lykke’ hívők is szem előtt tartják, mint jól bevált ajánlást. A sétálónap kinevezése, sétálótársak keresése a kellemes átmozgatás mellett jól prosperáló interakciókat is eredményezhetnek.
Nem kell mindig az online lét
Neked is rémlik az a családi vagy baráti összejövetel, ahol a résztvevők telefonjaikba mélyedve a társasági esemény konstans kívülállói maradnak? A dánok, felismerve a jelenség roppant káros hatásait, ma már „kütyümentes” időszakokat állítanak be. Ezt valamiféle digitális méregtelenítésnek szánják, és működik is. A könyv szerzője amúgy is különleges alkalomnak tartja a közös étkezéseket, és rítusként aposztrofálja a társasági együtt evés gyönyörét. Az egyik legadekvátabb példa a közösségi lét egyéb pozitív hatásaira az úgynevezett „bofællesskab” rendszer. Ez nem szimpla társasházi jellegű együttélést jelent, hanem egy olyan produktív és jól működő közös létet, ami magában foglalja a közös gyerekfelügyeletet, társas főzéseket és evészeteket, idősekről való gondoskodást. Olyasmi ez, mintha az ember egy pozitívan értelmezett kommunában élne, úgy, hogy természetesen megmarad a saját privát élettere és lakóhelye.
A pénz korántsem minden
A roppant találó és jól alkalmazható praktikák között olyanokról is szó esik, mint a „vékonypénzűek vigalmi egylete”. Érdemes ilyen klubot alapítani a barátainkkal, családtagjainkkal, amelynek célja a számos nívós díjmentes program felkutatása. Nagyon jó ötletnek tűnik a „közöskönyvtár” létrehozása. Mindenki kirakhatja a megunt vagy kiolvasott könyveit, és így másoknak örömet szerezve mi magunk is találhatunk új olvasnivalót. Meik Wiking szerint érdemes egyre inkább úgy élni, hogy a vásárlásainkat optimálisra redukáljuk, mert bizony globálisan jellemző ránk a túlzó jellegű és kompenzáló felhalmozás. A hivalkodó fogyasztás például a skandináv országokban már a „Jante-törvény” alapján visszafogták. Ez a törvény Aksel Sandemose regényéből származik, és a mottója az, hogy egy fikarcnyival sem ér többet az, akinek több tárgyi értéke vagy anyagi java van.
A könyv szerzője lapról lapra áll elő olyan fantasztikus ötletekkel, hogy mennyiben erősítheti a boldogságunkat a Japánban már jól bevált „sinrin-joku”, vagyis az erdőterápia. Megtudhatjuk azt is, hogy mit tehetünk a társadalmak végletes eltespedésének irányzata ellen. Kiderül az is, hogy bizony létezik adatokkal alátámasztott boldogságtérkép és világboldogsági jelentés is. Aki minderre, és még sokkal többre kíváncsi azzal kapcsolatban, hogy mi mindent tehet könnyedén a fizikai és mentális jólétéért, az mindenképpen olvassa el Meik Wiking: Lykke – A boldogság nyomában című csodálatos könyvét, mert garantáltan óriási ráébredései lesznek az élménydús szöveg interpretációja közben.
https://www.kossuth.hu/adatlap/konyv/4433/lykke
