Az Ülj mellém! sorozat a művészeteket és sportot kapcsolja össze. A Te életedben hogyan fonódik össze ez a két terület? Mit szeretsz sportolni és hogyan illeszted be a színházvezetői és művészeti feladataid közé?
Abban az értelemben nagyon jól jött az én életemben ez a karantén, hogy annyit sportolhatok, amennyit szívem szerint eddig is sportoltam volna, csak nem volt meg rá az időm, sem az energiám. Úgyhogy ebben az időszakban minden nap mozgok valamit – vagy elmegyek futni, vagy jógázgatok, tornázok, nyújtok, de sok minden mást is, például pingpongozok. Ezek közül több mindenhez kellett a jó idő, mert pingpongozni szabadban, főleg a gyerekekkel szoktam. A mindennapi munkamenetbe ennyi mozgás persze nem fér bele, valamennyi a hétvégékbe igen, de nem ilyen mennyiségben. Volt, hogy eljártam edzőterembe, de az olyan mennyiségű időkieséssel járt, hogy inkább itthon tornázom, ha időm engedi. A művészeti vezetői munkám mellett viszont most már szinte semmi sport nem fér bele a mindennapjaimba, részben ezért készült el a Gellérthegyi álmok is, hogy végre mozoghassak.
Mikor az adást rögzítettétek, a Finta Gáborral közös színpadi előadásotok, a Gellérthegyi álmok még látható volt a Thália Színházban. Azon felül, amit említettél, miért volt számodra fontos ennek a produkciónak a létrehozása és láthatja-e majd valamikor még a közönség?
Nagy álmom volt, hogy egyszer létrejöjjön egy olyan színházi produkció, amiben én mozoghatok. Mélyen bennem volt, hogy kipróbáljam, még tudok-e táncolni. Aztán vártam, vártam húsz évig, és végül csináltam én egy ilyen előadást, illetve Gáborral közösen egyet. A Színházi Világnapon, március 27-én pont látható volt a televízióban, de azt nem tudom, hogy az internetre felkerült-e már. Szerintem előbb-utóbb biztosan fel fog. A színházban mindenesetre nem tervezzük újra játszani.
Az Ülj mellém! másik vendége Oláh Andrea volt, aki könyvekkel kapcsolatos rádióműsora kapcsán napi több kötetet is olvas. Van kedvenc szerződ, akinek a könyveit szívesen forgatod? Ki ő és miért?
Rendszeresen én főleg színdarabokat forgatok. De most erre is lesz több időm, és sokféle könyvet össze is szedtem erre az időszakra. Most olvasom épp Domonyi Rita két megjelent mesekönyve, a Süteménység és a Tündérbodár után a még megjelenés előtt álló harmadik könyvét. Aztán ott vár a polcomon John William Stoner, valamint Nyáry Krisztiánnak az Igazi hősök című könyve és mivel most itt vagyunk abban a helyzetben, hogy senki nem tud semmit, még a brit tudósok sem, itt vár rám Müller Péter Jóskönyv – Ji King a ma emberének című kötete.
Hogyan éled meg most a mindennapokat? Lelassított ez a hirtelen, kényszerű szünet, vagy színházvezetőként még több feladatot ad ez az időszak?
Én nagyon évezem, hogy nincs idő. Hogy most épp nem rohanok valahova, ami miatt az autóban kellene beszélnünk, hogy odaérjek a következő helyre. Helyette most például az erdőbe készültem a kutyával, és ha tizenöt perccel később indulok el, abból sincs probléma, mert nem időre megyek. Eddig annyira be volt osztva minden pillanat, hogy most nagyon jó lelassulni.