Szerző: Tóth Judit Nikoletta
A kortárs magyar próza több mint egy tucat nyelvre fordított, Herder- és Kossuth-díjas írója, esszéírója, Konrád György 2019. szeptemberében, élete 87. évében hunyt el.
A publikációs tilalom alatt is állt, 2004-ben Budapest díszpolgárává választott gondolkodónk polgári állása – gyermekvédelmi szakember és hivatalnok is volt – mellett a hatvanas években kapcsolódott be az adott kor szellemi életébe. A hetvenes évek közepén Szelényi Ivánnal közösen, a csobánkai harangozóházban írták meg „Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz” című esszékötetüket, amely először kizárólag külföldön, számos idegen nyelvre lefordítva jelent meg. A jóval később itthon is egyetemi tananyaggá vált mű hatására, egészen 1989-ig betiltott szerzőként jegyzett írónknak ugyan semmilyen legális jövedelme nem lehetett, mégis úgy döntött, itthon marad. Ösztöndíjjal egy-egy évet Berlinben és Amerikában tölthetett, alkotói folyamata nem állt le, azonban írásai és gondolatai itthon sokáig kizárólag szamizdat kiadványokként terjedtek, korábbi könyveit a könyvtárak zárt anyagként kezelték. A rendszerváltás hozta meg számára a lényegi változást, szépirodalmi könyvei számos könyvkiadónál jelentek meg. Konrád György elsősorban írónak tartotta magát. A harmincas években kezdődő életét, amely szorosan összefüggött a XX. század második felének történelmi eseményeivel – értelemszerűen – átitatta a közélet is.
A több önéletrajzi ihletésű regényt is jegyző szerző magánemberi mivoltáról, gondolkodói és alkotói jelentőségéről és hátrahagyott életművéről személyes ismerősei, barátai, pályatársai, és szerettei emlékeznek meg a Noran Libro Kiadónál, Kőrössi P. József és Szarka Károly összeállításában és szerkesztésében megjelent, „Az örök látogató” című kötetben.
A több mint ötven író, újságíró, szerkesztő máshol már publikált emlékszövegei, írásai, szépirodalmi alkotásai, vagy elhangzott beszédei alapján összerendezett könyv azt próbálja meg „rögzíteni”, a megnyilvánulók számára mit jelentett Konrád György. Ezt úgy teszi meg, hogy a szövegek, versek, méltatások és visszaemlékezések nagy részére ugyan az érintettnek már nem áll módjában reflektálni, de az olvasó mégsem tudja, mégsem akarja megkérdőjelezni azok hitelességét. És ez nem csupán a tényadatok, az emberi vonatkozásban tett kijelentések, megállapítások közlésére is igaz.
A kötetté rendezett, fekete-fehér fényképekkel illusztrált emlékek nem kizárólag művészi, sokkal inkább emberi mivoltában örökítik meg Konrád György gondolkodásmódját, személyiségét. Döntései, életútja tiszteletben tartásával, együttesen és egymástól függetlenül is sajátos atmoszférát teremtenek, hiszen az írások alkotóinak látószögén, személyiségén át szűrik meg egy ember rájuk gyakorolt hatásának jelentőségét.
Mind elmegyünk, de sokunknak nem adatik meg lehetőséget kapni a búcsúzásra. Konrád György hozzátartozói és barátai közül sokan felidézik az utolsó közös napokat, órákat, perceket.
A könyv utolsó, a Jelenkor folyóirat 2020. januári számában is megjelent írásában Lakner Judit, az író társa, a távozó és itt maradott közötti világ határait is lebontja napló- és látomásszerű vallomásában:
„Ki mondja, ha rám néz, de szép.
Ki mondja, ha beszélek, de okos.
Ki az, akinek érdemes beszélnem, mert amit mondok, érdekes.
Ki mondja, hogy jól csinálom.
Ki mondja, Jutkám, ez remek.
Ki mondja, hogy de jó, hogy vagyok, nélkülem már nem is élne.
Hol az öröm, ha megjövök?
Csend.
Nem vagyok se szép, se okos, se jó.
Próbálok lenni, csak megfakultam, megfakult a lét.
Hol a jóváhagyás, hogy minden helyénvaló. Akkor van rendelt ideje a felkelésnek, a lefekvésnek, a munkának, evésnek, ivásnak, sétának, amikor felkelünk, lefekszünk, dolgozunk, eszünk, iszunk, sétálunk. Miért van, hogyha itt vagy mellettem, minden magától értetődik?”
Értetődik?
A könyvben Balla Zsófia, Bán Zsófia, Barna Imre, Bojár Iván András, Braun Róbert, Csaplár Vilmos, Csordás Gábor, Dalos György, Gregor Dotzauer, Dragomán György, Fehér Renátó, Fodor Tamás, Földényi F. László, Garaczi László, Karl Gaulhofer, Gömöri György, Hajós Gabriella, Haraszti Miklós, Háy János, Hodosán Róza, Jovánovics György, Kiss Gy. Csaba. Konrád Dóra, Kőrössi P. József, Lángh Júlia, Lakner Judit, Lengyel László, L. Ritók Nóra, Marno János, Melhardt Gergő, Terézia Mora, Móricz Mátyás, Adolf Muschg, Hans-Henning Paetzke, Radnóti Sándor, Paul Scheffer, Edward Serotta, Simó György, Szabó T. Anna, Szegő János, Szelényi Iván, Szenthe Antónia, Szemes Botond, Turi Tímea, Tamás Gáspár Miklós, Vámos Miklós, Váradi Júlia, Várady Tibor, Várnai Pál, Végel László, Vonnák Diána és Závada Pál írásai olvashatók.
Az örök látogató – Konrád György 1933-2019, Noran Libro Kiadó 2020
