Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Az elmúlt év őszén, az Athenaeum Kiadó gondozásában, Szigethy-Mallász Rita fordításában jelent meg az Oscar-díjas film forgatókönyvét is biztosító, Szólíts a neveden! című regény folytatása, a Találj rám!. Az angolból és összehasonlító irodalomtudományból doktorált szerző, André Aciman a művészet, a kultúra és igen, a szerelem iránti igénnyel átszőtt történetének hangulatát alapvetően határozza meg az a tény, hogy a szerző, a mai napig is a francia irodalomtörténetét és Marcel Proust munkásságát kutatja. Nem csak a szerzőt, de hőseit is átszövi az az igényes élet utáni vágy, amelyből fakadóan a világ kultúrtörténetében is jelentős szerepet betöltő európai fővárosokban, azok legismertebb színterein, a szereplők életének is kereteket biztosító környezetben, Rómában és Párizsban játszódnak a történet fő eseményei.
A világhírű ismertséggel bíró, még 2007-ben folytatásonként közölt regény szerzője arra vállalkozott legújabb regényében, hogy néhány év, évtized különbséggel visszatérjen szereplői sajátosan szégyenlős belső világához. Ahhoz a világhoz, amelynek része, alapvető meghatározó eleme a művészetekhez és a tudományokhoz való kötődés mellett a teljesség érzésének megélése, keresése is egy másik emberben. Így ez, a könnyed, mégis nagyon mély, a párbeszédes részek kivételével a főhősök, szemszögéből kirajzolódó, részletes környezeti és gondolati leírásokat tartalmazó szerelmi történet nem tesz mást, mint megosztja olvasóival azt az igényességet is, amitől az érintettek az életet, a saját létezésüket szépnek, tartalmasnak és leginkább értelmesnek élik meg.
A több, sokszor párhuzamos idősíkon, különböző mértékben kifejtett, a háttérinformációk összeállításánál sokszor az olvasó fantáziájára, gondolkodására alapozó, végtelenül egyszerű, sokszor szinte naturálisan megírt történet az eredeti főhősöket kicsit háttérbe szorítva más szereplők bevonásával teljesedik ki. A Találj rám! nem tesz egyebet, mint a szerelem természetének feltárása közben lebont minden társadalmi konvenciót. Éppen azokat, amelyek a legtöbb kapcsolatot meghatározzák. André Aciman ugyanis nem csupán az azonos neműek egymás iránti szeretet- és szerelemélményének tabuját, de a többedik kapcsolatban megtalált kölcsönösség és a korkülönbséggel megélt szerelem előítéleteit is lebontja. A szerző és személyiséggel felruházott hősei életébe ugyanis az egy életre szóló egyenlőség, ritka és különleges kapcsolata, kapcsolódása köszön be a legváratlanabb pillanatban, örökre megváltoztatva életük hátralévő idejét.
A szerző ugyan sejteti, főszereplői a pillanat beköszönésekor tisztában vannak annak sorsfordító erejével, de jó emberismerőként és megfigyelőként, szinte unalmas lassúsággal osztja meg olvasóival az őket átjáró érzelmek megélését, a szenvedély kibontakozását. Világhírű hősei, Elio és Oliver történetének kibontakozásával pedig nem kisebb kérdést feszeget, mint azt, hogy elmúlhat-e az igazi szerelem?
Most sem tudok okosabbat, mint amit már André Aciman előző regényéről, a Szólíts a neveden!-ről írtam: olyan, mint a szobában égve hagyott éjszakai fény. A sötétben jól tájékozódó bölcset megmosolyogtatja, a szorongót megnyugtatja, a farkasvakságban szenvedőt látni segíti.
https://athenaeum.hu/konyvek/talalj-ram/139477102
Kapcsolódó cikk: „Amit az életemnek nevezek.” – Gondolatok André Aciman Szólíts a neveden című regényéhez
A cikk címének első része Grecsó Krisztán: Amiből nekem kellene című verséből származik.