„Ej, szilaj s kemény az élet, / vad ritmusa, szívem, gyönyörű dobszó! / Arcomat tartom üvegszilánkos szélnek, / torkomat fojtja érte a szó!” Februári capriccio című versének néhány sorával, és egy különleges, már-már elfeledett fotográfiával búcsúzik az Újnyugat Irodalmi Kör Csukás Istvántól, a Nemzet Művészétől a Nyugat Plusz Facebook-oldalán.
AKossuth-díjas-, Andersen- és Déry-díjas költő, író rendszeresen megjelent a lap hasábjain, a Hungária kávéházról közölt „igazmeséje” a Szabó Zoltán Attila szerkesztette Legendák Színháza-előadásokon máig része a repertoárnak. A humoros, múltidéző kisprózát Kálloy Molnár Pétertől és Zöld Csabától is hallhatta már a nagyérdemű. A fotót pedig, amit „az együtt eltöltött tartalmas, olykor önfeledt mókában bővelkedő órákra emlékezve” tett közzé ismét az Újnyugat Irodalmi Kör, 2011 januárjában, a Magyar kultúra napja tiszteletére készítették el.
Az eseményről az akkori újságok kiemelték, hogy: „a képen látható művészek, szerzők, szerkesztők és mecénások az ősök Hadik kávéházbeli festménye előtt álltak össze.” Az immár kincset érő felvételen – Csukás István társaságában – a 2015-ben elhunyt Czeizel Endre, és a 2017-ben eltávozott Konyári János is felfedezhető. V.A.
Forrás: Nyugat Plusz