Szerző: Marity Mira
Fotók: Tóth Viktória
Végre itt van a kiállítás, amit annyira vártunk. Még ha nem is hivatalos, mivel maga a művész sem járult hozzá, mindenképpen hiánypótló tárlat nyílt a Tesla LOFT-ban. A világ legjelentősebb graffiti festőjének reprodukcióit végignézve az ember úgy érzi magát, mintha egy nyugtalanító számvetésnek lenne a részese.
De ki is az a Banksy?
Feltűnési viszketegségben szenvedő vandál vagy figyelemreméltó graffitiművész? Kamu politikai aktivista vagy szociális érzékenységgel megáldott humanista? Túlhájpolt streetartist vagy egy anonim harcos, aki felszólal az emberiséget ért méltánytalanságok ellen? Annyit biztosan lehet tudni, hogy a művész a 90’-es évek elején kezdte a karrierjét. Bristol utcáin jelentek meg sokatmondó és társadalomkritikus falfirkái, amelyek egyedi stílusuk, hitelességük és őszinteségük miatt hamar népszerűvé váltak. A szabadkézi rajzot később felváltotta a stencilezési technikára, hogy gyorsabban és hatékonyabban alkothasson. Így nem csak a Szigetországot, de hamarosan az egész világot elárasztották a jellegzetes, szatirikusan sötét humorú falfestmények, amelyek mintegy válaszul születtek a jelentő globális politikai, gazdasági vagy társadalmi eseményekre. Amire lehetett, Banksy reagált, és azóta vitriolos kritikával illeti a méltánytalanságot és igazságtalanságot, agressziót és butaságot, kegyetlenséget és erőszakot.
„Banksy a közönségé.” (Steve Lazardies)
Banksy erős és beszédes szimbolikával dolgozik. Feltűnnek nála a mindenkori hatalom erőszakszervezetének reprezentánsai, a bobbyk, akiket persze kompromittáló helyzetben ábrázol. A túltolt urbanizáció képviselői, az emberi attribútumokkal felruházott patkányok a graffiti király névjegyének számítanak. Ha pedig vigasztalan szcénában látunk egy gyereket, vérvörös luftballonnal a kezében, akkor sejthetjük, hogy Banksy próbál kiállni az ostoba és agresszív felnőttek miatt legtöbb szenvedést és méltatlanságot kiálló gyerekek mellett. A vallásellenes műveit sokszor blaszfémiával vádolják. Nem tiszteli a hatalmat gyakorló hierarchiát, számos gúnyos portrét kapott már tőle Erzsébet királynő is.
Kegyetlen és katartikus
A kiállítás képeit nézegetve vevők vagyunk a humorra és gondolatban egyetértően összekacsintunk Banksyval, de aztán van, amikor gyomorba vág a kőkemény mondanivaló. Amikor például a mértéktelenül habzsoló és halmozó fogyasztó társadalom ikonikus alakjai, Ronald McDonald és Mickey Egér mosolyogva fognak közre egy halálra rémült vékony kis gyermekalakot. Mert akkor rádöbbenünk, hogy ez a kislány Kim Phuc Phan Thi, akiről 1972-ben készült az eredeti fotó, amikor a vietnámi háborúban egy napalm bombázás elől menekül meztelenül és agyonégett testtel. Nick Ut sokkoló képe bejárta a világot, és hasonló hírnévre tett szert, mint Steve McCurry 1985-ös „afgán lány” portréja. Ezek a fotók a háború örök és múlhatatlan iszonyát hivatottak bemutatni, Banksy pedig a saját vizuális stílusában gondolja tovább például a vietnámi képet, és egészíti ki saját interpretációjával a velős, cinikus vagy éppen szívfacsaró mondanivalót.
Speciális applikációval nézhető a tárlat
A kiállítás terei, a képek elrendezése, a graffitik mellé írt kommentek remekül eltalált hangulatfestői az egész Banksy univerzumnak. Hiányérzetünk talán csak abból fakad, hogy jóval több reprót néztünk volna még. A leghíresebb (hírhedtebb?) graffitik is jelen vannak, mint például rögtön a bejáratnál a „No future” jelenet kuporgó kislánya az „O”-betűt formázó lufival. Itt van az ikonikus csókolózó rendőrökről szóló fotó, a virágcsokrot gránátként elhajító forradalmár rajza és a bevásárló táskákat tartó Krisztus graffitija. A Flying Coppers, az arca helyett smiley-t viselő szárnyas rohamrendőr reprodukcióját a plafonról lógatva lehet megtekinteni. A kiállítás legnagyobb kuriózuma egy úgynevezett Augmented Reality (AR) applikáció, ami felidézi az adott replika eredeti keletkezési körülményeit és helyszínét.
Itthon is akad téma bőven
Volt olyan, hogy azt reméltük, hogy a bristoli graffiti király Magyarországra is ráveti a szemét, mert hogy aktuálpolitikai méltánytalanság akad itt is bőven. 2018 nyarán egy Banksy stílusú falfestmény jelent meg a belvárosban, amely kivethetően ábrázolta Orbán Viktort, egy sematikus Thomas-féle kis gőzmozdonyon ülve. Az egész jelenet a felcsúti botrány vasútra utalt, de sajnos hamarosan kiderült, hogy csak a Magyar Kétfarkú Kutya Párt műve volt. A híres street art művész – aki egyébként mindezidáig sikeresen megőrizte inkognitóját – a saját eredeti műveit a hivatalos Instagram oldalán szokta bemutatni.
Banksy mindenre reflektál
A murális művészet posztmodern alakja nagyon is aktuális, és aktívan közreműködik a jelenkori események listázásában is. A közelmúltbeli Valentin nap alkalmából például egy parittyázó kislány képe jelent meg egy hatalmas bristoli tűzfalon. A kép tetején a lőtt sebként ábrázolt találatból vérsugárként fröccsennek szép a virágszirmok. Mindez megint csak frappánsan summázza Banksy véleményét a magányosok számára fájdalmas jelentőségű február 14-ről. A festményt egyébként már meg is rongálták azóta, ami a művészt nem is érinti olyan fájdalmasan. Ő ugyanis útjára engedi minden művét az alkotás befejezésének pillanatában, hogy azok utána önállóan éljék a saját életüket, beleintegrálódva a mindennapi életbe, utcaképbe, emberek közösségébe.
Banksyban az a nagyszerű, hogy elképesztően önazonos és hiteles. Nem csak tükröt tart és elgondolkodtat, de sokkol, döbbent és arcul csap. Elnézve azt, hogy az emberiség mennyire nem tanul a hibáiból, szükség is van egy ilyen szigorú és könyörtelen visszacsatolásra. A kiállítást április 30-ig lehet, érdemes és ajánlott megnézni a belvárosi Tesla LOFT-ban.
Kapcsolódó cikk: The Art of Banksy: Without Limits kiállítás – Képes beszámoló