Szerző: Varga Bótos Anna
Ki ne szeretné csodálni a természet legrejtettebb kincseit, lemerülni a mélytengeri azúrkék csendbe merész búvárok kamerája nyomán, hallgatni nagy emberek meséit fényes sikerekről, belekukkantani messzi földrészek kis népeinek színes ünnepeibe és hétköznapjaiba, vagy akár eltanulni kiveszőben lévő mesterségek utolsó felkent papjainak bravúros fortélyait? Mindannyiónkat lebilincsel az ezerarcú valóság megannyi megnyilvánulása az erdők és vizek parányi lényeinek alig hallható zizzenéseitől kezdve a nagy történelmi korok jajkiáltásán át a modern élet loholó lüktetéséig minden, amit csak lencsevégre lehet kapni, s amit testközelbe képes hozni a modern vizuális technika egyre bővülő és színesedő eszköztára.
Kis hazánk mindig élen járt ezen modern vizuális eszközök művészi igényű és színvonalú használatában, s számos műfajban világszínvonalon is sikerült maradandót alkotni. A vizuális művészetek közül talán a dokumentumfilm a valóságábrázolás leghatásosabb és legautentikusabb válfaja, amely napjainkban szinte soha nem látott felfelé ívelését, virágkorát éli, s rajongóinak tábora is egyre jobban bővül. Ennek a rendkívül szerteágazó, megannyi szekciót, témát, tartalmat képviselő, népszerű filmes szakmának az egyik legkiemelkedőbb fóruma a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál, a BIDF (Budapest International Documentary Festival), amely e téren hagyományt teremtett, hiszen 2020. január 27. és február 2. között, immár hatodik alkalommal invitálja fővárosunkba a világ legrangosabb dokumentumfilmeseit és filmtermését, méghozzá különösebb tematikai és egyéb megkötések nélkül, ami egyedülálló a dokumentumfilm-iparban.
A BIDF rendezvénysorozatáról szólva a Cinema City Westend moziban tartott január 14-i sajtótájékoztatón Sós Ágnes és Balogh Rita fesztiváligazgatók az idei seregszemle különlegességeként emelték ki, hogy „nem pusztán nemzetközi filmfesztiválról van szó, nemcsak versenyfilmeket mutatnak be, hanem sor kerül történelmi filmek vetítésére is diákoknak, speciális történelemórák keretében, hiszen nincs csodálatosabb és különlegesebb dolog annál, mint amikor a fiatalok elárasztják délelőttönként a mozitermet.” A másik fontos mozzanat, hogy minden film után beszélgetésekre, közönségtalálkozókra kerül sor a film alkotóival, akiket a szervezők meghívtak az eseményre, ezáltal is bevonva a nézőket a filmmel kapcsolatos aktív együttgondolkodási folyamatba, igazi fesztiváli hangulatot teremtve.
A BIDF idei médiapartnere a HVG, amely maga ajánlotta fel segítségét, mind a témafelvetést, mind pedig az anyagi támogatást illetően. Ezen kívül, több mint 100 önkéntes segítő áldozatos munkáját dicséri, hogy a fesztivál évről évre megvalósulhat, ezért minden film levetítése előtt a segítők és „nagykövetek” hosszú listája is lepereg majd a nézők szeme előtt. Érdemes külön kiemelni, hogy minden egyes filmnek van egy ún. nagykövete, olyan ismert és elismert személyiség (összesen 50-60), aki az általa képviselt film hírét minél szélesebb körben hivatott terjeszteni, népszerűsíteni, köztük vannak kedvelt színészek, énekesek, újságírók, szakértők (ilyen nagykövet Sebestyén Márta, Miklósa Erika, Miló Viki bokszvilágbajnok és mások). Ez a rendkívül aktív és kommunikatív tevékenység is sok barátot, támogatót állított már a fesztivál mellé.
A filmekről szólva Balogh Rita és Sós Ágnes rámutatott, hogy az alkotások középpontjában a valóság, valóságos hősök állnak. A fesztiválon szereplő művek magas színvonalát mi sem bizonyítja jobban, hogy három Oszkár-díjra jelölt film, ezek közül a legjobb külföldi film kategóriából is látható majd alkotás. Összesen 59 alkotást vetítenek le, a versenykategóriákban 32 egész estés külföldi filmet, a fiatal filmesek (akik majdnem mindegyike diák) rövidfilm versenyén pedig kilenc alkotást, ezen kívül még 15 történelmi dokumentumfilmet és 3 egyéb kategóriájú munkát. A magyar alkotások idén külön szekcióban szerepelnek. A fesztivál nyitófilmje január 27-én, a Cinema City Arénában a Méz – királynő (Honeyland) című észak-macedón környezetvédelmi tárgyú alkotás, amely mind a dokumentumfilm, mind a legjobb külföldi film kategóriában Oscar-díjra jelölt. A legjobb dokumentumfilmek idei Oscarra jelölt öt alkotása közül látható lesz kettő, a Kislányomnak, Samának (For Sama), valamint Az underground kórház (The Cave) című szír film.
A témák rendkívül szerteágazóak, az élet minden területét átfogó embermesék. Tanúi lehetünk például egy 85 éves svéd operadíva visszatérésének (A Díva visszavág); egy afgán menekült filmrendező és családja fél Európán átvezető viszontagságos útjának (Éjszakai vándor); autóversenyzésről szól egy norvég család története, akinek minden tagja e sport szerelmese (Száguldó család); egy mexikói film privát mentősök sorsát és problémáit villantja föl (Család az éjszakában); Kína népesedési gondjaival foglalkozik az Egy család/egy gyermek országa; és a Huszonéves vénlányok című alkotás.
Az egyes versenyszekciók díjairól öt főből álló tekintélyes nemzetközi zsűri dönt, amelyből három tag magyar és kettő külföldi (köztük írók, újságírók színészek, filmesek).
Kísérő programok is színesítik a fesztivált. A filmes ötletbörze (Story market) témák, ötletek felvetésére, összegyűjtésére hivatott, mind játék-, mind rövid-, mind dokumentumfilmesek számára. Számos mű született már eddig is ilyen ötletbörzék eredményeképpen.
Az idei életműdíjat a Dárday István – Szalai Györgyi alkotópáros kapja, mindketten idén töltik be 80. életévüket.
Végül a tájékoztató után a sajtó képviselőinek premier előtt levetítették az Isteni kéz című versenyen kívüli magyar dokumentumfilmet, amely Csángálóról, a világhírű erdélyi brácsásról szól. Rendezője Barna László fiatal dokumentumfilmes, producere a fesztivál egyik igazgatója, Sós Ágnes, aki maga is szakmabeli, Balázs Béla-díjas dokumentumfilm-rendező, az esemény tiszteletbeli vendége pedig, e film civil nagykövete, Sebestyén Márta Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes, előadóművész, dalszerző volt.
Az Isteni kéz című film bemutatása méltán került előtérbe a sajtótájékoztatón, mert ezáltal – ha nem is versenyfilmként – ízelítőt kaphattunk a magyar dokumentumfilm-termésből is. Egy idős brácsás, Mezei Ferenc Csángáló szívszorító történetén, viszontagságos sorsán keresztül képet kaphatunk az erdélyi roma társadalom, ezen belül a zenész cigányok életéről, nehéz körülményeiről, küzdelmeikről, ünnepeikről és hétköznapjaikról. Az erdélyi faluban, ahol a cigányok alkalmi mezőgazdasági munkából és téglavetésből tengődve külön telepen, cigánysoron élnek, a nyomorúságból való kiemelkedés egyetlen módja a zenélés. A 71 perces film a világhírnévre szert tett Szászcsávási Zenekart állítja előtérbe, amelynek nemzedékek hosszú sora óta híres muzsikusok a tagjai. A történet főhősének, az öreg brácsásnak, épp a kezét, munkaeszközét éri a betegség, hirtelen remegni kezd. Az a zenész pedig, aki kiejti kezéből a vonót, nem lehet a híres banda tagja többé. Ezért a prímás kizárja őt a zenekarból. Ezzel elkezdődik az öreg fájdalmas kálváriája.
A film mesteri jeleneteken keresztül ad hiteles képet egy élete alkonyához ért zenész emberi tragédiájáról, tépelődéseiről, megoldáskereséséről, közben a családi és baráti kapcsolati szálak is felsejlenek, egy letűnőben lévő kor szokásvilágával, attribútumaival együtt. A lírai jelenetek, szakavatott kamerakezelés, a párbeszédek spontaneitása, a pergő, hol szomorkás, hol vidámabb zenei betétek lebilincselővé, az isteni kéz segítségében reménykedő, idős Csángáló emberi tisztasága, vívódásai, esendősége, a kamaszodó unoka karakán kiállása pedig katartikussá és feledhetetlenné teszik a történetet. Nekem önkéntelenül is Vörösmarty híres verse, A vén cigány jutott eszembe, amelynek egyes sorai mintha összecsengtek, megelevenedtek volna a képsorok láttán. A film forgatása hosszú időt és sok türelmet követelt, hiszen nem kevesebb, mint öt esztendő telt el a munka kezdete és vége között, de ahogy a fesztiváligazgató asszony nagyon frappánsan megjegyezte: „egy komoly dokumentumfilm megszületése nem öt perc és nem is öt forint. Barna László áldozatos munkája van abban, hogy a film létrejöhetett”.
Változatos és bőséges filmterméssel várja tehát a dokumentumfilm kedvelőit a Cinema City Aréna 2020. január 27-étől kezdve egészen február 2-áig. A filmek magyar és angol felirattal lesznek ellátva.
A Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválról (BIDF), a verseny részleteiről, programjairól és a jegyvásárlásról (köztük az év közbeni budapesti és vidéki programokról is) bővebb információ a https://bidf.hu/hu/bidf-2020 internetes oldalon található.
Fotók forrása: BIDF