Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Sylvia Plath (1932-1963), amerikai költő és prózaíró 1963-ban megjelent kultuszregényéhez, Az üvegburához való viszonyulásom egy vonaton kezdődött. Műbőr üléses, sajátos illatú vagonban a napfény városából a téli naplementében olvas belőle barátom nekem részleteket. A könyv akkor még számomra ismeretlen történetéhez nem tudatosan kapcsolódott az a kép sem erről az utazásról, ahogyan a leghátsó kocsiból percekig vidáman bámuljuk a stabilitásuknak szolgáló sínpár csíkjait a ránk sötétedésben. A könyvet egészében csak később olvasom el. És nem csak a viszonylag pozitív, és számomra is nagyon ismerős történet hatására, de abba is beleborzongok minden alkalommal, ha eszembe jut, hogy a kétgyermekes Sylvia Plath egyetlen, életrajzi elemeket is tartalmazó, lélektani prózája megjelenése után pár héttel, alig 30 évesen öngyilkosságot követ el.
A kultuszregény világszerte ismertté teszi az írónőt, aki nem csak irodalmi nagyságának lenyomatát, de nagyon nehéz, feldolgozhatatlan örökséget is hátrahagy szeretteire: gyermekei apjának második felesége 5, gyermeke 50 év múlva szintén önkezével vet véget földi létének.
A Noran Libro Kiadó most Gerevich József szerkesztésében megjelent, a költőnő életrajzi elemeinek, kettősségekkel jellemzett személyiségének és irodalmi alkotásainak összefüggéseit elemzi oly mélységben, ahogy eddig még nem igen tárult fel laikus olvasók előtt.
Ehhez, a kötet szerkesztője, Gerevich József pszichiáter olyan szerzők írásait válogatta egybe, amelyek eltérő szemszögből vizsgálták tudományosan Sylvia Plath megismerhető világát. A megközelítések sokszínűsége az, amely egyedülálló módon, ezek keresztmetszetében körvonalazza ki a depresszióval küzdő ember személyes dilemmáit: egy nő, anya, gyermek, feleség és mindezt átitatva művész személyiségét és gondolkodásmódját.
A kötetben szereplő írások szerzői – Bollobás Enikő, Bókay Antal Demjén Zsófia, Fabó Kinga, Gerevich József, Lázár Júlia, Matuszka Balázs, Moretti Magdolna, Németh Attila, Ocsovai Dóra és Zsédel Krisztina – szakterületükön ismert és elismert szakemberekként vezetik be a költőnő életműve és betegsége által is meghatározott kimenetelű élettörténete mentén az összefüggésekbe az olvasókat.
A könyv ezen felül tartalmaz olyan, még nem publikált önéletrajzi dokumentumokat és új szöveg- és versfordításokat is, amelyek Lázár Júlia fordító munkásságának köszönhetőek.
A kötet mit ígérhet olvasójának? Semmi esetre sem nem könnyű, nem felhőtlen, sőt nagyon is felelősségteljes hozzáállást, érthetetlenség helyett megértést. Megpróbálja feldolgozni a feldolgozhatatlant.
Ahogy Sylvia Plath világhírű író férje, Ted Hughes (1930-1998) is évtizedeken át próbálta. Nem tudom látta-e más úgy ezt az embert, mint Pilinszky János fordítója, aki 35 év hallgatás után, saját halála évében, már súlyos betegen publikálta Születésnapi levelek című kötetét, amelyet kapcsolatukról írt.
Ted Hughes: Születésnapi levelek III. – Rajz
A rajzolás megnyugtatott. Pokoli tollad olyan
Volt, akár a marhabillog.
A tárgyak szenvedtek új létezésükben,
Majd végül végső pozíciójukba gyötörtettek.
Ahogy rajzoltál, én is valami megnyugvást éreztem.
Kitárult az idő, a mikor a benidormi piacteret
kezdted rajzolni. Tőled nem messze ültem, valamit írogattam épp.
Az órák tovaégtek. Az árusok köréd gyűltek, hogy lássák,
Vajon sikerült-e pontosan lerajzolnod őket.
Ott ültünk a lépcsőn, szandálban,
És boldogok voltunk. Már nem voltunk
Annyira idegenek, turisták, tudtuk, merre
Is kell mennünk a város vénáinak forgatagában.
Ismerős idegenek lettünk. Mikor eladta banánját,
A banánárus tartott nekünk egy szóló
Hegedűkoncertet, banánindákkal.
Mindenki odagyűlt, hogy dicsérje a rajzaidat.
Te csak kitartóan rajzoltál tovább, megragadva a részleteket,
Mikor végül is sikerült az egész látképet börtönbe zárnod.
Ez is megvolna. Örökre megmentetted egyébként
Elveszett reggelünket. Türelmed, haragos
Ajakbiggyesztésed megragadta a piactér portréját,
Mely még mindig a középkorban szunnyadt. Épp mielőtt
Felébredt és eltűnt volna a milliónyi nyári átutazó kiáltása
És a pazar hotelek sziklái alatt. A kezed
Végigsiklott Heptonstall városán, hogy
Elragadja a végtelen sötétség. Míg tollam a tovább
Utazik és további kétszáz mérföldre távolodik a kezedtől,
Örökké ujjai között morzsolgatja vörös, fehér pettyes
Selyemkendőd, rövidnadrágod, rövidujjú blúzod emlékét –
A harminc kép egyike szerte a te Európádból –
És hosszú, barna lábaid, amint lóbálod őket,
A szemlélődő nyugalom,
Melyet kiittam koncentrált némaságodból.
E szemlélődő nyugalomban
Most már csak a némaságodból iszom, már egyikünket sem
Zavarja meg, többé nem menekülhet előlünk.
Bókay Antal, Bollobás Enikő, Demjén Zsófia, Fabó Kinga, Gerevich József, Lázár Júlia, Matuszka Balázs, Moretti Magdolna, Németh Attila, Ocsovai Dóra, Zsédel Krisztina
A képzelet kockázata
Sylvia Plath életműve, élettörténete és betegsége
