Ezzel a címmel nyílt meg CsI Csapó Ida képzőművész önálló kiállítása Budapesten az RS9 Színház Galériájában.
„A kislányok egyik kedvenc játéka a papír öltöztető baba, nekem is volt. Régóta foglalkoztatott, hogyan építhetném be az alkotásaimba ezt a lehetőséget – olvasható a kiállítás ismertetőjében az alkotótól, aki a megnyitón elmondta, hosszú ideig nem talált rá a hogyanra, majd hirtelen meglelte a megoldást: – Stílustanácsadó barátnőm évekkel ezelőtt körberajzolt. Érdekes szembesülés volt ez a saját testemmel: körvonala, formája identitásmegerősítő volt számomra. Elkezdtem a testformámat öltöztető babaként használni: ember nagyságú papírruhákat készítettem női szerepekhez, identitáselemekhez, a saját személyes emlékezetemhez is kapcsolódva. Közben olyan kérdések vetődtek fel, amelyek más nők, de akár férfiak kérdései is lehetnek, ezek egy részét szintén körbejárja ez a női szemszögű kiállítás. S mivel egy színház galériája a helyszíne, magától adódik az öltöztető nő gondolata, de a babaházé is…”
Az érdeklődők 14 ember nagyságú döntően papírruhát láthatnak, többségük ruhaszárító kötélre ruhacsipeszekkel installált. Van keleties hatású nadrágos szabadidő ruha, szabásminták segítségével készült blúz, egy másik blúz pedig „utálom a házi munkát” mottóval készült elégett rizsszemek, fürtös paradicsom szárának felhasználásával. A párna ruha hímzett díszpárnákból készült, és a szorgos női kezeknek adózik, a bevásárlós/boltos ruha újrahasznosító szemlélet „terméke”: élelmiszerek műanyag- és papírcsomagolását varrta rá a nőművész az öltöztető babaruha formára. Van diáklány ruha régi indigókék füzetborítókból, ún. időmenedzsment, de színházba járó ruha is. Festőnő festékes ruhája is helyet kapott a kiállításon a nagyközönség körében még mindig kevéssé ismert két festőnő önarcképének parafrázisával Hannah Höch-ről, illetve Paula Modersohn-Bekkerről.
Minden ruhához további alkotások vagy tárgyegyüttesek csatlakoznak: kollázsok, festmények, maszk, assemblage dobozok, ready made-ek. Utóbbiak esetében például régi bevásárló cekkerek, számtankönyv, sámli, képkeret, vagy átalakított konyhai fémreszelő, serpenyő, vasaló is látható a tárlaton.
A kiállítás 2019. november 4-e hétfőtől november 18-a hétfőig tart nyitva az RS9 Színház Galériájában. Megtekinthető minden nap 18 és 21 óra között.
Cím: 1075, Budapest VII. kerület, Rumbach Sebestyén utca 9.
Kísérő programok:
Alkotói tárlatvezetés: 2019. november 10-én vasárnap 18 órától.
Finisszázs: 2019. november 18-án, hétfőn este 6 órától.
Facebook: https://www.facebook.com/chi.csapo.ida
Öltöztető babák a képzőművészetben
Felvetődhet a kérdés: vajon a képzőművészetben mennyire és hogyan jelentek meg az öltöztető babák?
Cindy Sherman (1954-) a kortárs nőművészet kiemelkedő alakja. Egy korai, 1975-ös munkája egy super 8-as fekete-fehér, 2.22 perces némafilm, címe: Doll Clothes. Ebben a baba nem más, mint Cindy Sherman fehérneműs fotója (ezzel mintegy megelőlegezve munkásságát, ugyanis a művészetét később saját maga különböző szerepekben való fényképezésére alapozta). Amit először látunk a korai kisfilmben az olyan, mintha egy kinyitott könyvre tekintetnénk: ennek bal oldali műanyag tasakrészében a baba van, a másik felében pedig a ruhái, amik között majd válogatni kezd… Hogy mi a további történet? A film a Vimeon megtekinthető (https://vimeo.com/22608426), továbbá néhány értelmezése angolul olvasható az interneten.
Hogy Frida Kahlo is öltöztető babává lett, bizonyára nem meglepő. 2012-ben jelent meg Francisco Estebanez könyve angolul és spanyolul. Ebben 30 olyan ruha található, melyek nagyrészt hagyományos mexikói ruhadarabok mint Frida Kahlo sokak által ismert védjegyei. A könyvhöz tartozik egy Diego baba is, de neki csak két ruhaegyüttes jutott.
Érdekesség még Bridget McAlonan feminista öltöztető baba projektje 2014-ből USA Maine államában. Célja a feminizmus gazdag történetének tudatosítása, illetve a feminizmussal kapcsolatos esetleges negatív előítéletek eloszlatása volt. Olyan kortárs és a történelmi személyeket mutattak be papírbabaként, akik hozzájárultak a nők egyenjogúságának megteremtéséhez. A programban résztvevők beszélgettek és elkészítették a saját papírbabáikat.
Öltöztető papírbabák története
Little Fanny: ez volt a neve annak az 1810-ben Londonban közzétett első öltöztető babának, amit kifejezetten kisgyerekeknek szántak. Rá 2 évre jelent meg a fiú párja, ezúttal az USA-ban, Little Henry névre hallgatott. Ezeket a papírfigurákat kis mesekönyvek kísértek oktatási célzattal, azaz az öltözékek az erkölcsi tanítás megerősítését szolgálták. A papírbaba néhány kihíváson ment keresztül, és természetesen helyes döntéseket hozott. A különböző jelenetek mutatták az előrehaladást, fejlődését.
Az első hírességről az 1830-as években készült öltöztető papírbaba: ehhez a svéd balettsztár, Marie Taglioni és bonyolult színpadi ruhái volt a minta. Készültek nagy népszerűségnek örvendő öltöztető babák aztán filmsztárokról, például Judy Garlandról, Marylin Monroe-ról, és másokról. Ezeket jelenleg kiemelt figyelem övezi a gyűjtők körében.
A papírbabák remek alapként szolgáltak a reklámiparnak is. A 20. század első felében az áruházak divathirdetésként használták őket. Megjelentek a női folyóiratokban: segítették a ruhák és egyéb termékek, például kávé, liszt, csokoládé, varrógépek, körömlakk, alsóneműk, szövetek, autók, szappanok és cérnák értékesítését. Amikor a képregények vonzóvá váltak a nők körében a papírbaba megjelent azokban is. De fordítva is igaz: néhány öltöztető babát képregényfigurák ihlették.
Az 1930-as és 1950-es évek közötti korszak nevezhető az öltöztetőbabák aranykorának. A gazdasági depresszió idején változatlanul megfizethetőek maradtak, illetve a II. világháború után papírból nem volt hiány, így tudták gyártani azokat.
Manapság az öltöztető papírbabák és ruháik fontosak a történészek számára. Átfogó képet adnak ugyanis a világ kultúrájáról és egy-egy korszak divatjáról.