2019. október 13., vasárnap 19:30
Pesti Vigadó
Mozart: A-dúr szimfónia, K. 201
Hindemith: Versenymű fafúvós hangszerekre, hárfára és zenekarra
Bizet: C-dúr: szimfónia
Km.: Kovács Imre fuvola, Horváth Béla oboa, Szatmári Zsolt klarinét, Bokor Pál fagott, Sipkay Deborah hárfa, valamint a Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Somos Csaba
Tizenévesek művét hallhatja a közönség október 13-án a Nemzeti Filharmonikusok hangversenyének elején és végén. Az együttes Lukács bérletének nyitókoncertjének kitűnő szólistái a zenekar tagjai.
Mozart tizennyolc esztendős korában, úgy is mondhatnánk, élete félidejében komponálta négytételes művét, az A-dúr szimfóniát, hiszen pár hét híján ugyanennyi évet tartogatott még számára a sors. Igazi profi kompozíció, friss, eleven szélső tételekkel, mély szenvedélyeket nem korbácsoló lassúval, elegáns menüettel.
Georges Bizet mindössze tizenhét tavaszt látott, amikor belekezdett az ugyancsak négytételes C-dúr szimfóniába. Neki ez volt az első komoly kísérlete a műfajban (Mozart majd’ másfél tucat szimfóniát írt már az A-dúr előtt, s épp kerek tucatot utána). Érdekes módon a francia fiatalember művének első tétele Mozart zenéjére emlékeztet. A második már inkább Berliozt juttatja eszünkbe, dallama romantikusan szárnyal, ahogy 1855 körül illik. A két fiatalember muzsikája közt egy olyan érett férfiú zenéje szól, aki az ötödik x-en túl is megőrzött valamit a gyermekkorból.
Paul Hindemith késő öregkoráig szeretett odahaza modellvasúttal játszani. Zenéjében szintén van valami játékos vonás. Úgy vélte, a 20. században is érdemes feltámasztani a barokk concertók lüktető-motorikus ritmusvilágát, polifon szólamszövését, persze modernebb, érdesebb-csípősebb harmóniákkal. Paul Hindemith Németországtól Amerikáig, s onnan Svájcig ívelő életútja során tanárként, zeneelméleti könyvek szerzőjeként, hegedű- és brácsaművészként és világszerte turnézó karmesterként is sikeres volt. Fafúvós hangszerekre, hárfára és zenekarra írt három tételes Concertója 1949-ben, a Columbia Egyetem felkérésére készült. Míg a fafúvósok (fuvola, oboa, klarinét és fagott) és a hárfa szólistaként lépnek előtérbe, a rezek (két kürt, két trombita és egy harsona) a zenekarban foglalnak helyet. A derűs hangvételű, briliáns szerkesztésű műben mindvégig érvényesül a Hindemithre oly jellemző írásmód, az önálló életet élő, egymásra felelő, egymást ellenpontozó szólamok szövevényes hálózata. A szellemes rondófináléra a zeneszerző kacagtató poént tartogat: a zene szövetébe ágyazva, de azért jól hallhatóan, mintegy vezérdallamként újra és újra felhangzik a klarinéton egy közismert operarészlet első nyolc üteme, sőt a tétel végén a téma folytatása is.
Következő hangversenyünk:
2019. október 17., csütörtök 19:30 – Zeneakadémia
A TÁNC APOTEÓZISA
Maurice Ravel: La Valse
Max Bruch: I. (g-moll) hegedűverseny, op. 26
Maurice Ravel: Tzigane
Richard Strauss: Rózsalovag-szvit, op. 59
Km.: Maxim Vengerov hegedű, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
Valcert és virtuozitást kínál ez a hangverseny. Kezdete a keringő apoteózisa, a La Valse, amelynek tervét Maurice Ravel 1906-tól kezdve érlelte magában (még Wien címmel). Végül 1920-ban alkotta meg, Ausztria–Magyarország összeomlása után, a valaha volt kedélyes bécsi világ haláltáncaként. A záró számban is a 3/4-es ütemé a főszerep. A rózsalovag című opera története Mária Terézia korában játszódik, a bajor Richard Strauss ehhez a korhoz gátlástalan anakronizmussal társította a jó fél évszázaddal később divatba jött keringőt. Ez az alapja az opera anyagából készült koncertdarabnak. A virtuóz hegedűművek közül a Tzigane-nak ugyancsak van némi köze a hajdani Monarchiához – ezúttal a magyar feléhez. Szerzőjét, Ravelt ugyanis egy magyar hegedűs ihlette a mű komponálására. Arányi Jelly Bartókkal utazott Párizsba 1922-ben. Egy házi hangversenyen mutatták be Bartók I. hegedű–zongora-szonátáját. Ravel lapozott – és el volt ragadtatva a műtől is, a hegedűstől is. Szívesen írt tehát Arányi Jelly felkérésére magyaros rapszódiát, amelynek zongorakíséretét utóbb zenekarra is meghangszerelte. A szünet előtt pedig Maxim Vengerovval Max Bruch 1866-ban írt g-moll hegedűversenyét hallhatja a közönség. Garantált a maximális élmény.
AZ OKTÓBER 17-I HANGVERSENYRE MINDEN JEGY ELKELT!
Forrás: MNF