„A mindenség titka” – László Fülöp kamarakiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

Szeptember végétől január elejéig látogatható a Magyar Nemzeti Galéria és a The de Laszlo Archive Trust-tal együttműködésében létrejött legújabb, egyéni kamarakiállítása, amely a 150 évvel ezelőtt született, nemzetközileg ismert festőművésznek, László Fülöpnek (1869-1937) állít emléket. Az egész kontinens tekintetében kora legjelentősebb portréfestőjének számító művészt itthon, szülőhazájában alig ismerjük, holott számos alkotását maga a kiállításnak otthont adó Magyar Nemzeti Galéria is őrzi, és állandó kiállításainak részeként látható. Kevesen tudjuk, hogy a Pesten született, a müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult, majd elsősorban Londonban alkotott, a 20. század egyik legtehetségesebb portréfestőjeként számon tartott művész korának egyházi-, nemesi- és művészvilágának legnagyobbjait örökítette meg azok rendelésére. A születésének évfordulójára kialakított kamaratárlat ezen portrékból, az érett korszakának számító művészi ciklusból tizenhat alkotást mutat be, egyedülálló alkalmat teremtve ezzel a festő ritkán kiállított remekműveinek egyben láttatásához.

László Fülöp
Mariano Rampolla bíboros, Tindaro grófja, 1900
Olaj, vászon, 110,5 × 94,6 cm
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria
Credit: Bokor Zsuzsa © Magyar Nemzeti Galéria

Az egyetlen termes, mégis közönségétől akár órányi figyelmet is megkívánó tárlat anyagában olyan neves személyiségek portréi láthatóak, akik szerepe Európa történetének vagy a művész életének alakulásában meghatározó, így egyházi és nemesi rangban álló, és politikai személyiségek mellett felesége, és fia képe is.

László Fülöp
II. Vilmos német császár, porosz király, 1908
Olaj, fa, 91 × 70 cm
Magángyűjtemény
Credit: © House of Hohenzollern, HRH Georg Friedrich Prince of Prussia, Hohenzollern Castle

László Fülöp már a századfordulón, itthon, a Városliget közelében található műtermében keletkezett alkotásaival is az egyik legvagyonosabb magyar festő volt. Több tényező, és a nagy volumenű külföldi megrendelései együttes hatására Nyugat-Európába ment, majd 1907-ben Londonban telepedett le. A magyar művészeket végig támogató, élő modellel, előzetes vázlat nélkül dolgozó, klasszikus, késő reneszánszi elemeket idéző alkotó, pályája során több mint 4000 portréval járult hozzá a korszak történelmének megörökítéséhez is. A leginkább magángyűjteményekből Budapestre érkező alkotásokon olyan elődök felvállalt hatásai is láthatóak, mint Diego Velázquez, Anthonis Van Dyck vagy Giovanni Boldoni. A tökéletesen élethű, a tárgyi környezet mértani pontosságú megörökítésére is ügyelő László Fülöp azonban nem csupán történelmi személyiségek felvett, vagy rájuk testált szerepükben megmutatkozó képmásait készítette el utókorának. Aki a portrék hatására ezzel nem szembesül, annak segít ennek megérzésében a II. Vilmos német császár portréja által kiváltott, ahhoz készített, lánya szavait idéző felirat: „Végre a papa és nem a császár.” Aki szavak nélkül is érzi a festmények szereplőinek, a művészen át megszűrt és az ecset által vizuálisan visszaadott hatását, valós személyiségének felismerését, az elég, ha megáll Lucy Madeleine Guinness, a festő feleségének arcképénél és nem fog kételkedni abban. Nem egyszerűen arról van szó, hogy László Fülöp jól ismerte feleségét és képes volt visszaadni annak finom nőiességét és a köztük lévő intim és mély kötődést. Sokkal inkább a köztük lévő tiszta érzelem megtapasztalásának a hatására nyúlhatott ilyen bátran, de a klasszikus vonalvezetését megtartva kimagasló beosztással élő vagy „csupán” nagyon tehetséges modelljei alapvető, minden pozicionálástól mentes, emberi vonatkozásához. Hamvas Béla sorait idézve: „Ha szeretem az Egyetlent, a világ egy lesz, csak egyet kell szeretnem, hogy mindent szerethessek, és ebben a szerelemben megnyílik a mindenség titka.”

László Fülöp
Mrs Philip de László/László Fülöpné Lucy Madeleine Guinness, 1918
Olaj, vászon, 71 x 58 cm
Magángyűjtemény
Credit: Colin Mills © de Laszlo Foundation

„A nagyvilág művésze vagyok…” László Fülöp (1869-1937) – Magyar Nemzeti Galéria

Fotók forrása: Magyar Nemzeti Galéria