Szerző: Tóth Judit Nikoletta
A XIX. század végén, egy gyermekfolyóiratban, folytatásokban kezdete publikálni a firenzei származású Carlo Collodi (1826-1890) az „Egy bábu története” címen később világhírűvé vált történetét, a Pinokkiót.
A fából faragott, emberré vált kisfiú szeretettörténetét Monori András ötlete alapján, Vidovszky György rendezésében vitte két felvonásos, zenés robot-játék formájában nagyszínpadára a Pesti Magyar Színház, amelyet a nyolc évnél idősebbek számára ajánlanak. Jó lesz figyelni ezt a korosztályos jelzést, de egészen más értelemben, hiszen az Eperjes Károly és Benkő Nóra főszereplésével játszott előadás a napjainkban gyermekkorban lévő generáción csapódó jelenségeket nagyítja akkorára, hogy abba a szülői korban lévő nézőnek belepirul az arca, és muszáj elgondolkodnia azon, a vele a színházba érkezőre ezek milyen hatással bírnak, és ő mit tett ellene. A darab, a klasszikussá vált történet fő kereteit megtartva, napjaink tárgyi környezetébe emeli azt.
A főhős, PIN:OKKIO (Calderale Federico Joshua, Marinka Móric, Vida Bálint), egy életre kelt robot, aki sok kalandon átmegy, mialatt távol kerül az őt megalkotó „apjától”, Dzsepettótól (Eperjes Károly). Ugyanúgy rablók (Takács Géza, Blahó Gergely) kezére kerül, és kihasználja Stromboli/Ziggy (Szatmári Attila), hogy aztán az álruhás tündér (Tóth Éva) és fő segítője, Tilda (Benkó Nóra) támogatásával megértse, mi a tanulás igazi lényege és hogyan kell egymást szeretni. Ki gondolná, hogy ugyan az eredeti mű hamar népszerűvé vált, az ellen az egyház eleinte felemelte a szavát, hiszen az az olvasatukban a lázadás szellemét közvetítette. A napjainkban, elsősorban a digitalizáció, az on-line valóság „emberségünkre” gyakorolt káros hatásara figyelmet felhívó, a legmodernebb technikai eszközökkel élő darab esetében reméljük, nem történik hasonló eset. De ugye tudjuk, valakinek napjainkban is hatalmas haszon irányíthatóságunk, befolyásolhatóságunk, pillanatnyilag leginkább és tömegesen ezen eszközök által. Ebből is áll bábuságunk, robotságunk.
És furcsa ellentmondás, de ezekkel a kellékekkel maga az előadás is él, hiszen hagyományos színházi keretek között használ minden lehetséges modern, digitális trükköt, interaktív elemet, amelyeket modern musicaleket idéző, táncos elemekkel fűszerez. A pódium és a nézőtér belakása, a megfelelő mértékben eltúlzott viccek, a zene és a tánc arányossága, a jelmezek „aktualitása”, a díszlet minimalizálása és a fény játékának kihasználása korosztálytól függetlenül érthetővé és szórakoztatóvá teszi a darabot. A szereplők egymást közötti interakciói, érzelmi megnyilvánulások, és a gyerekdarabban is méltóan kidolgozott színészi munka pedig arra is utal, muszáj komolyan venni azokat az értékeket, amelyek által emberek maradunk a gépek által uralt világban is. Hiszen az alapvetően adott gyarlóságunk, az irányíthatóságunk, és befolyásolhatóságunk ezekkel a technikai eszközökkel még inkább fokozódott.
Ma, amikor leültem összeszedni az előadással kapcsolatos gondolataimat jöttem rá, mindig is irányítható volt az ember, de talán története során soha nem ennyire. Eszembe jutott a KFT 1981-es dala, a Bábu vagy*, és annak egyszerűen megfogalmazott, lényegre törő mondanivalója az, amelyet a Pesti Magyar Színház 2019/2020-as új évadjának első bemutatója is megfogalmaz. Ne mások akarata irányítson minket. Ez az, amely Collodi közel másfél évszázados meséjében is a legfontosabb emberi tulajdonságként fennmaradt, örök érvényű igazság. Az, hogy miért ennyire könnyű napjainkra áthallani robot-játékként, az a virtuális világ elképesztően erős, még a legtapasztaltabb, a legokosabb tudósok által sem feltárható, évtizedekkel később lecsapódó hatásai miatt van. Rajtunk múlik, hogy a jövő generációi, a leszármazottaink irányítanak vagy már kizárólag irányítva lesznek.
*Bábu vagy, nem te lépsz,
valaki irányít.
Jól vigyázz, mi lesz majd,
ha megun és leállít?
Elszakad, elszakad
a zsinór, és leülsz.
Jól teszed, ha talpra állsz,
és mielőbb menekülsz.
Azt hiszem, nem hiszed,
nincs erőd, hogy észre vedd.
Nyisd ki a szemed!
Bábu vagy, bábu vagy,
valaki elvakít.
Bábu vagy, úgy mozogsz,
ahogy ő irányít.
Elszakad, elszakad
a zsinór, és leülsz.
Jól teszed, ha talpra állsz,
és mielőbb menekülsz.
Azt hiszem, nem hiszed,
nincs erőd, hogy észre vedd.
Nyisd ki a szemed!