„Belőlünk fakad.” – A TOBE Gallery nyári kiállításai Szentbékkállán, a Pegazusban

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

Negyedik éve jelentkezik a nyári időszakban vidéki helyszínen is, a világhírű alkotókat felvonultató fővárosi székhelyű kortárs fotográfiai és kollázsművészeti galéria, a TOBE Gallery. A kurátorok: Puskás Bea és Tomas Opitz most is a festői környezetben található szentbékkállai Pegazus kiállító terébe helyezték át azokat az a tematikusan összerendezett alkotásokat, amelyekkel a sajátos atmoszférával rendelkező helyszínen találkozhatnak az érdeklődők.

© Tomas Opitz

A július 24-ig kedd kivételével minden nap 12 és 19 óra között látogatható  BODYBUILDING című, csoportos kortárs venezuelai, argentin, spanyol, mexikói, amerikai, francia és magyar fotográfusok és kollázsművészek, valamint festők és szobrászművészek alkotásainak tematikus kiállítása arra vállalkozik, hogy megmutassa a sokrétű művészek miként emelik be a testet formanyelvük leképezésének eszközévé alkotásuk folyamatába, hogy annak alanyaként önálló életet éljen.

© Tomas Opitz
© Tomas Opitz

A kiállító művészek: BRÜCKNER János (HU), Carolina CHOCRON (AR), Ali CORDERO CASAL (VE), Cristina KAHLO (MX), KIS VARSÓ (HU), Zoltán KUNCKEL (VE), Jean-François LEPAGE (FR), MÉSZÁROS László (HU), Rocío MONTOYA (ES), NEMES Anna (HU), PÉLI Barna (HU), SZÖLLŐSI Géze (HU), Astrid VAN DAM (US), VEREBICS Ágnes (HU) legtöbbje nem lehet idegen a kortárs vizuális művészet iránt érdeklődők számára, hiszen a TOBE Gallery mellett, számos nemzetközi kiállításról is ismert alkotóról van szó. A mostani csoportos és tematikus kiállítás, ha ebben a mélységben és minőségben engedjük át önmagunkon, sokkal többet kínál, mint egy könnyed nyári tárlatélményt, és minden korosztály számára. A napjainkra kultuszát élő, egyes korosztályok számára kulcsfontosságúvá váló téma, a test kizárólagossága itt is a meghatározó, e köré rendezi az alkotók mellett a befogadói oldalon állók figyelmét is a kiállítás sokszínűsége.  A művészek egyéni látás- és kifejezésmódja ugyanis azt tárja elénk, hogy hogyan fogalmazódnak meg a jelenkori testtel kapcsolatos szociális és kulturális kérdések, de nem csupán a test szintjén. Arra készteti közönségét is, elgondolkozzon azon, önmagára rá- vagy környezetére kivetítve, hogy az, hogyan és miként hordozza magán (a testén) az adott korszak társadalmi jegyeit, milyen minőségben vetíti ki belső személyiségét és tudatát annak fizikai megtestesülésére. Én is forgatom magamban ennek a szónak az igazi jelentését elég régen: megtestesülni, szó szerint szemmel láthatóvá tenni. Mert, az lett az egész gondolkodásmódomat meghatározó kérdés, hogy a kiállítás sajtóanyagából idézzem: „az emberi test mindig is jelentős inspirációt nyújtott a művészet számára; hagyományos értelemben a szépség, a szexualitás allegóriájának ábrázolásaként szolgált, később maga vált vászonná vagy ecsetté a művészek eszközeként” hogyan fordulhat elő napjainkban ennek kizárólagossága a magánemberekben, olyan mértékben, hogy képtelenek vagyunk a felszínnél tovább látni.

© Tomas Opitz

A színes, nagy és kisméretű, a művészi kivitelezési és technikai lehetőségek tárházát is felvonultató, sok szempontból groteszk és megdöbbentő tárlat éppen erre, a továbblátásra ad most lehetőséget. Annak megfogalmazására, hogy az elemi szépség és a szexualitás kifejeződése (a nőiességünk, férfiasságunk alkotóelemei) éppen nem azokban az eltárgyiasult, kizárólag fizikai síkú világban rejlenek amelyet az adott korszak társadalmi elvárásai öntenek ránk, hanem belőlünk fakad.

© Tomas Opitz
© Tomas Opitz

Sokat idézem, de nem tudok betelni vele. Kedvenc íróm, Ljudmila Ulickaja a Jákob lajtorjája című könyvében párkapcsolati kérdéseket végigvezetve egy ponton épp ezen, a test csupán nemi jellegén és jellemző viselkedésjegyein is túlmutat akkor, amikor az ember, mint társas lény megértését boncolgatja. A másik lény „megtestesülésének megértéséhez”, csupán az önmagunkhoz és egymáshoz történő kapcsolódás kölcsönös, szoros jellegére alapoz:

© Tomas Opitz

Hiszen a kapcsolatunk úgy alakul, mint két egyéniség kapcsolata, akiknek közös az érdeklődési körük, az pedig, hogy különböző neműek vagyunk, az, ami a kapcsolatunkban tisztán „nemi”, annak nincs különösebb jelentősége. Ez egy sajátos rabság, amelyet csak az egyesülés, a közös jelleg révén lehet leküzdeni. Hiszen ha jól értem Platónt, éppen ebben áll az „androgünitás” eszméje – olyannyira egy lénnyé válni, hogy a nemiség ne zavarja ezt az együvé tartozást …”.

© Tomas Opitz
© Tomas Opitz

Aki csak a hónap legvégén, vagy a nyár utolsó időszakában jár Szentbékkála felé is találkozhat a TOBE Gallery egy másik kiállításával, hiszen a P A P A Y A  című csoportos kiállítás megnyitójára július 26-án kerül sor. Akkor augusztus 21-ig BARABÁS Zsófi, BERNÁT András, Gustavo BLANCO-URIBE (VE), ERDÉLYI Gábor, FORGÓ Árpád, GÁL András, HALMI-HORVÁTH István, Lili(ana) (US), MARAFKÓ Bence, Liz NIELSEN (US), ROBITZ Anikó, José Luis (Chuchi) SÁNCHEZ (VE), Carla TABORA (BR), Alejandro VEGA BEUVRIN (VE) alkotásaival találkozhat ezen a varázslatos helyszínen a közönség. Mindenképpen éljünk ennek a lehetőségével.

,