Szerző: Marity Mira
A legszebb mese az önmagára talált, tudatos, érett női lélekről.
Azt hittük, hogy rólunk már nem szólnak történetek. Azt hittük, hogy a könyvkiadást, filmkészítést és sorozatgyártást letaroló „young adult” hullám mellett már senki nem szólítja meg a 40-50-es generációt. Erre feltűnik ez az éterien gyönyörű küllemű, halványlila borítású könyv, a Ködkirálynő, amelynek a beltartalma még becsesebb. Tudniillik arról az útkeresésről szól, amit az életünk delén próbálunk felkutatni, és azokról a lehetőségekről, amelyeket – bár szkeptikusan kételkedünk benne – érdemes megragadni, és azokról a kalandokról, melyeket – bár tartunk picit tőlük – érdemes megélni.
Párhuzamos történetek jelenben és múltban
A regény egyik főhőse erős jellemű intellektuel nő, aki túl van egy békés váláson, nagykorú lánya már önálló életet él. Életének egyik konfliktusa a rossz viszony érzelmileg zsaroló és kritikus anyjával, a másik pedig munkahelyének elvesztése. Hirtelen ötlettől vezérelve egy régen dédelgetett álmát is igyekszik megvalósítani azzal, hogy elvonul egy időre egy távoli türingiai kolostorba alkotómunkát végezni. A kellemest összekötve a hasznossal egy gyönyörűen megírt több száz éves mesekönyv fordításának áll neki, mert annak egykori íróját különös lelki közelségben érzi önmagával. Így kapcsolódik össze múlt és jelen, a modernkori remeteség történései, és a szász-weimari hercegségben élő mesegyűjtő, Lotte életének eseményei.
A történet párhuzamos narrációval, egymással összefüggő idősíkban játszódik. Rendkívüli ereje és lebilincselő olvasmányossága abban mutatkozik meg, hogy intelligens és bölcsen elmélkedő szubjektív meglátásai és tanulságai vannak a mai kor generációival, társadalmi berendezkedéseivel, filozófiájával és pszichológiájával kapcsolatban. Ugyanakkor a múltban kalandozások ellenállhatatlan romantikát és kalandokat nyújtanak az azt igénylőknek, és színes leírásokkal, mesebeli folklorisztikus részletekkel bájolják el az olvasót. Amikor a Ködkirálynő visszatekint a múltba, kicsit olyan, mintha egy elzászi Jane Austen történetet olvasnánk. Charlotte felvilágosult és öntörvényű, intelligens fiatal nőként száll szembe az előítéletekkel, korlátoltsággal és a korszak szellemiségéből fakadó béklyókkal. Olyan, mint egy német Elizabeth Bennet, aki végül rátalál az ő saját Marc Darcy-jára, Friedrich von Archfield báró személyében.
Szórakoztat és tanít
A Ködkirálynő okos regény. Rengeteg történelmi érdekesség és informatív adalék van benne, amit a szerző a didaktikusságot mellőzve, érdekfeszítően és olvasmányosan tálal, mindezt beleszőve a mese szövetébe. Így sok érdekes adat jut az olvasó birtokába a középkori Türingia társadalmi felépítéséről, a ciszterci kolostorokról és barátokról, Bachról vagy éppen a kortárs német feminista könyvesboltokról, az egyedüllét pszichológiájáról vagy a mérgező anya-lánya kapcsolatokról. A regény letehetetlen, mert éhezzük a rengeteg tudást és élvezetet, amit a lapjai nyújtanak, és éhezzük a happy end-et is, aminek a beteljesüléséért drukkolunk – mind a modernkori Érsek Krisztina kolostori kalandjainál, mind a 18. századi Chalotte Goldhahn türingiai eseményeinél. Kulcsmomentum mindkét női alaknál az atipikus életút és karrier, illetve az önazonosság, ami a legfontosabb mondanivalója a történetnek.
Szépen körülírt alkalmazott feminizmus
Mörk Leonóra szó pozitív értelmében feminista, és ennek az elvnek a történeti hátterét és elméletét próbálja átfordítani és értelmezni a hétköznapok gyakorlatában. A Ködkirálynő helyt ad ennek a törekvésnek, és kellő arányban adagolja a nemek közti egyenjogúság megvalósítására való törekvést. Üres frázisok helyett a főhősnő élettörténetén keresztül igyekszik meggyőzni – elsősorban – a női olvasókat arról, hogy mennyire fontos az önállóság és a személyes szabadság. „Egy nő, ha egy csöpp esze van, időben gondoskodik róla, hogy legyen saját neve, jövedelme, megtakarítása, bankszámlára, hitelkártyája, autója, szobája, számítógépe, email-címe, Facebook-profilja, egyikből se a férjével közöset kelljen használnia, mert ha bajba kerül, késő lesz kapkodni.” – írja a regény elején.
Ám a könyv nem csupán egy modernkori szüfrazsett kiáltvány, mert pozitív ellenpólusként őszintén és ironikus belátással gyakorolja az önkritikát a középkorú nők kapuzárási pánikjával kapcsolatban is. Műfajilag kaleidoszkópszerű sokszínűség jellemzi, mert mindenki azt látja meg benne, amit szeretne. Kalandos történelmi regényt vagy többdimenziós romantikus románcot, kisregénybe bújtatott feminista kiállást (ha nem is kiáltványt) vagy önéletrajzi ihletésű önvallomást. Mondhatnánk, hogy a jelenkori főhősnőnk, Érsek Kriszta az írónő alteregója, de felesleges. Ez a pozitív karakter olyan, mint amilyen minden 40-es vagy 50-es nő szeretne lenni. Önálló, karakán, intelligens, bátor és szórakoztató – akárcsak maga a regény, a Ködkirálynő.
https://www.jaffa.hu/kodkiralyno-1328
