„A gyermekszínjátszás az egyik legkreatívabb tevékenység, amely a gyermek személyiségét komplexen fejleszti, közösséget teremt, és a tevékenység során megtapasztaltatja a közös alkotómunka örömét. A gyermekszínjátszó csoportok közösségi léte, együttes tevékenysége a szociális fejlődést, a személyiség érését, a társadalomban betöltött szerep elsajátításának kreatív formáit teszi lehetővé. A gyermekszínjátszás céljai közé tartozik annak minden fórumán és formájában olyan kulturált, ismeretekkel bíró, kreatív, rugalmas, empatikus, érvényes és értékes megnyilvánulásokra képes gyermekek nevelése, akik a gyermekszínjátszás adta élmények segítségével kiteljesedhetnek, az értékközpontú, erőszakmentes és toleráns társadalom létrehozásában vállalhatnak fontos szerepet.”
Ez annak a XXVIII. Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó és Fesztiválnak a célkitűzése, amelyen a Koltai Judit, a Holdvilág Kamaraszínház művészeti vezetője és színművésze az általa igazgatott Pogácsa az Arénában Színkör elnevezésű gyermek színiműhely tagjaival a budapesti Találkozón Arany Minősítést ért el, így eljutott a Regionális Találkozóra is. A Találkozó zsűrije pedig továbbküldte a kis csapatot a Szegeden megrendezett Országos Fesztiválra, ahol Diplomával jutalmazták őket.
Előadásuk címe az Imbolygó iskolabolygó volt, amelyet Békés Márta tanító, könyvtáros és költő műve a felnőttekről, iskoláról gyerekszemmel. Könnyed szatíra a tükör, amelybe tekintve a jövő érdekében átértékelhetnénk és megváltoztathatnánk az oktatás mai irányát, hiszen a jövőnket építjük a ma iskolásaival… Ha nem lennénk vakok és süketek a szatírában megbúvó csendes szemrehányásra és felelősségre vonásra. Békés Márta minden szerepében a gyerekek értelmi és érzelmi nevelését, fejlődését szolgálja, jókedvű gyermekkor kialakítására törekedve adja át nekik a művészet és kultúra számára is fontos értékeit.
Márta a tanító, könyvtáros
1981 óta tanít általános iskolában tanítóként. Jelenleg iskolai könyvtáros a Weöres Sándor Általános Iskola és Gimnáziumban. Dobszerda néven egy zenés irodalmi klubot vezet, ahol a gyerekek verseket szavalnak, énekelnek, táncolnak, báboznak, de saját verseiket, meséiket is előadják. A Dobszerdába időnként vendégeket hívnak. Sok művész, sportoló vállalta, hogy társadalmi munkában eljönnek, találkoznak a gyerekekkel, némelykor foglalkozásokat is tartanak. A teljesség igénye nélkül, néhány illusztris név a látogatók közül: Lackfi János, Szabó T. Anna, Kányádi Sándor, Mosonyi Alíz, Rigó Béla, Nyulász Péter, Nógrádi Gábor, Sebő Ferenc, Somló Tamás, Parov Nikola, Herczku Ágnes, Imre Géza, Vekerdy Tamás, Helyey László, Pelsőczy László, Kovács Éva Rebecca és természetesen Koltai Judit.
Márta, a kórusvezető
Egy gyerekkórust is vezet, aminek a vicces Gézamalac kórus („szárnyat igéz a malacra”) a neve. A kórus megzenésített kortárs gyerekverseket szokott előadni.
Márta, a költő
2006. óta jelennek meg versei a teljesség igénye nélkül: Irodalmi Jelen, Csodaceruza, Dörmögő Dömötör, Kincskereső, Taní-tani, alternatív iskolai folyóirat, Taní-tani Online folyóirat, Nők lapja, Képmás magazin, Tudorka, Új Köznevelés, Bárka irodalmi folyóiratokban, ezen kívül:
Szép írások 2007 antológia Accordia kiadó 2007.
Aranysityak antológia 2010. Csodaceruza kiadó, később Móra
Családi kör, antológia Holnap kiadó 2013.
Önálló kötete az Iskolabolygó 2011-ben jelent meg az Ulpius háznál.
Bár nem kapott nagy reklámot, mégis sikeres volt. Szerették a pedagógusok, a szülők, a gyerekek, és a gyerekirodalmi szakma is elismerte. Talán azért, mert jól ismeri az iskola három pillérét: tanár, gyerek, szülő. Mindhárom szerepben volt és van, nem kívülállóként írt, ezért amit leírt, az hiteles.
A versgyűjteményt 2018-ban Imbolygó Iskolabolygó címmel a Móra adta ki ismét, melyben már újabb versek is voltak. A kötethez Vekerdy Tamás, a kor legkiválóbb és szeretett gyermekpszichológusa írt ajánlót.
Márta verseit sokan szavalják szavalóversenyeken, az m2 (Petőfi) Gyerekversek c. műsorában is rendszeresen felbukkannak költeményei. A bús tanító panaszai című verséből digitális rajz animáció készült, amit többször sugárzott az m2.
Eddig nyolc tankönyvben szerepeltek gyerekversei, egy közülük Erdélyben jelent meg.
Márta és Judit barátsága és közös munkája
Koltai Judittal először közös barátnőnk születésnapján találkoztunk. Bár csak öt éves voltam, de emlékszem, hogy nagyon szépen mondott verset. Legközelebb Tatán, az őrsvezetőképző táborban voltunk együtt, ott is nagyon jól adott elő egy mesét. Később sok közös ismerős révén mindig tudtam, mit csinál. Aztán húsz év múlva egy KRESZ-tanfolyamon találkoztunk legközelebb. Én természetesen tudtam, hogy ő ki, de legnagyobb meglepetésemre Jutka is emlékezett rám, még az óvodás babazsúrról. Azóta összefonódott a sorsunk.
A gyerekeimmel minden évben megyünk a Holdvilág Kamaraszínház előadásaira. Legutóbb az Ózt láttuk, nagyon színvonalas előadás volt, a gyerekeknek is és a pedagógusoknak is tetszett. Jutka többször volt nálunk vendégségben. A Dobszerdában kétszer is volt, drámajátékos foglalkozást tartani. Amikor még a mi iskolánk rendezte a kerületi szavalóversenyt, minden évben meghívtuk a zsűribe.
2018-ban Jutka is ott volt a Könyvhéten a könyvbemutatón, amikor a Gézamalac kórussal előadtunk néhány opust az Imbolygó Iskolabolygóból, és Gáti István Tök Magda Kalandjai c. verses meséjéből. Nyáron a növendékeivel több verset is feldolgoztak, majd megszületett az az előadás, amit az idei Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozó zsűrije Arany Minősítéssel jutalmazott. Így lett közös büszkeségünk az IMBOLYGÓ ISKOLABOLYGÓ.
Márta, a pedagógus a nomen est omen-elv alapján „magyarázza a bizonyítványát”:
„Az Iskolabolygó verseiben az általános iskola rövid dokumentumképei villannak fel. Az általános iskola egy különös szubkultúra, ahol a fogalmak, de még a mértékegységek is különböznek a kinti világtól. Lásd, egy év az 10 hónap, egy hét az 5 nap, egy nap az 6 óra, egy óra az 45 perc, a tízperc az hol 15 perc, hol 20 perc. Rengeteg ellentmondással szembesülünk nap mint nap, (nyírunk vagy vágunk, tömeg vagy súly, kockás vagy négyzethálós stb.) Én pedig szeretek rámutatni minden fonákságra. Sokan gondolják, hogy gúnyolódom.
Ez nem igaz! Gúnyolódni kívülről lehet, én viszont lakom ezt a bolygót, és bár nem tudok azonosulni az ostobaságokkal, a szembesítéskor, (szembesüléskor) a szeretet vezérel. Sokan félreértik, és a saját szemszögükből értékelik a csipkelődést. Így például A bús tanító panaszai c. verssel kapcsolatban sok pedagógus úgy érezte, végre kimondjuk azt a közhelyet, amely minden értekezleten elhangzik: „Évről évre romlik a gyerekanyag”.
Nem mindenki érzi az idézőjelet. A kívülálló pedig a gonosz, kiégett pedagógust látja, aki szeret buktatni. Önirónia helyett inkább szarkazmust érzékelnek. Ez látható a rajzfilmen is. Az Imbolygó Iskolabolygó c. versem megjeleníti azt a reménytelen helyzetet, ami ma az iskolákban van. Az egyetlen túlélési mód, ha nem változik semmi.
Ha rajtam múlna, akkor első körben azt változtatnám meg, hogy az iskolában értékátadás legyen értékelés átadás helyett. Minden az értékelés, osztályozás körül forog. A gyerekeknek nem azt tanítjuk, amire szükségük lenne, hanem amit tételesen meg lehet tanítani és számon lehetne kérni. A számonkérés, feleltetés, dolgozat a tanítási folyamat jelentős részét elfoglalja, a gyerekek belső motivációját szétbombázza és ellenálló üzemmódba helyezi őket. Ha ezen nem változtatunk, semmi sem fog változni. Egyébként ez nem kerülne pénzbe, mégis valószínűleg nagy ellenkezést váltana ki. Elsőben még osztályzatok nélkül tanítunk az 1978-as tanterv óta. A 2000-es években néhány évig az egész alsó tagozatra kiterjesztették a szöveges értékelést, ezt 2010-ben egy tollvonással eltörölték. Remélem, legalább az első osztályban megmarad az a boldog békeév, amikor a tanulás még élvezet és az iskola egy barátságos hely is lehet.”
Összeállította: Sári Edina