Kései találkozás – Örömszínház a szalonban

Szerző: Marity Mira
© Kaunitz Miklós/ArtNews.hu

Alekszej Nikolaevich Arbuzov keserédes darabjának szeretetreméltó párját olyan színészlegendák játszották, mint Tolnay Klári és Mensáros László, Törőcsik Mari és Garas Dezső, Piros Ildikó és Huszti Péter. Az ő nyomdokaikba lép most Molnár Piroska és Jordán Tamás. A rendező nem kisebb filmes legenda, mint Sándor Pál, aki sokadjára rendez sikeres színdarabot. A Kései találkozás romantikus vígjátékként van aposztrofálva, de inkább keserédes komédia, abból a szívet finoman facsaró, könnyezve nevetős fajtából. Az örök téma a Nő és a Férfi, akik ellentétükben is vonzzák egymást, és akik most életük delén túllépve idősebb korban próbálják meg átfordítani a megszokott egyedüllétet a jóval kellemesebb társas létbe.

A szép történet egy szanatóriumban játszódik, ahol a magányos doktor urat és a szintén egyedülálló bent lakó hölgyet összesodorja az élet. A néző az első pillanattól kezdve vágyja, hogy egymásra találjanak, és ők apró lépésenként bizonyítják be, hogy szükségük van egymásra. Még akkor is, ha ez már nem a fiatalság elsöprő szenvedélye, hanem sokat megélt emberek barátság keresése, társsá válása. A színmű a szomorkás fénytörés ellenére hangos igennel válaszol az életre, és ebben kardinális része van a nagyszerű színészpárosnak, akik fergeteges sikerű jutalomjátékként élik meg a szerepüket.  

Molnár Piroska előadására – mint minden szerepére – megint csak a teljes átlényegülés a találó szó. Ahogy megjelenik, bejátssza a teret. Kétely nélkül elhiszünk neki mindent, amit életének megbotránkoztató, humoros, szenzációs, grandiózus, félig igaz és félig hamis élményeiről mesél. Molnár átütő erejű díva miden szerepében, még akkor is, ha fejkendős parasztasszonyt vagy proletárnőt játszik. Jordán Tamás finom összhangú játékkal reflektál a színésznő túláradó egyéniségére, és nagyszerű komplementere a lehengerlő vitalitással rendelkező nőnek.

Bár nevetünk, de kicsit könnyezünk is belül, mert a darab olyan örökérvényű dilemmákkal szembesít, mint az idő múlása, az öregség, a szeretet hiánya és keresése, illetve a magány. A színészek mindezt szórakoztató iróniával, megindító kedvességgel tolmácsolják. Ezért van az, hogy amikor a történet esetleg olyan fordulatot venne, hogy valaminek vége szakad, mi, nézők ezt akkor sem hisszük el, és akarjuk, reméljük, bízzuk a boldog végkimenetelt, a happy endet.

A Rózsavölgyi Szalon Arts & Café a szalonkultúra és színház fénykorát idézi fel, azokat a békebeli időket, amikor egy findzsa fekete és egy krémes mellett exkluzív, ám meghitt környezetben lehetett élvezni a testközeli kamaraszínház varázsát. A Kései találkozás markánsan nyitja meg a szórakoztató, ugyanakkor igényes nyári színházak szezonját. Olyan, mint egy könnyű aromás finom likőr, ami ugyan játszi kikapcsolódást ígér, de garantálja a súlyos mondanivalót, az elgondolkodtató történetet és az empátiával fűszerezett katarzist.

Arbuzov dramaturgiája, a színészpár dialógusai olyan univerzális szeretetet sugároznak, ami együttérző belefeledkezést enged a nézőnek. A darab nagyon orosz, a szó legjobb értelmében véve. Benne van a határtalan orosz életérzés és lélek. Ez köszönhető a kivételesen jól megválogatott zenei betéteknek. Dmitri Shostakovich No. 2. keringőjének visszatérő dallamai gyönyörű visszatérő motívumként teremtik meg a kellő atmoszférát, és szereznek jóleső libabőrös pillanatokat. A karakterek érzelmi életébe való beilleszkedés nem ráz meg és vált ki viharos emóciókat, csak az élet szeretetének finom érzését ébreszti fel a közönségben. Azzal a meggyőződéssel állunk fel a székből, hogy élni érdemes, mindig van miért, és soha nem lehet késő semmilyen találkozás, ami ezt a tételt megerősíti.

Alekszej Nikolaevich Arbuzov: Kései találkozás – Rózsavölgyi Szalon Arts & Café