Szerző, fotók: Marity Mira
1. felvonás
1990. Kamasz vagyok és színházimádó. Imádom a szerelmes történeteket, így egyértelmű, hogy ott a helyem a Pesti Színházban. Teltház van, szédült izgalommal várom Niccodemi kétszereplős darabját, a Hajnalban, délben, este című romantikus vígjátékot. Két üstökösként szárnyaló fiatal színészzseni játssza a főszerepet: Eszenyi Enikő és Kaszás Attila. Amikor feltűnik a pódiumon a nádszálvékony, tündérszépségű szőke színésznő, sajátságos orgánuma és szikrázó személyisége beteríti a színházat. Ő az Eszenyi. Már akkor és ott egy fogalommá vált. Mellette brillírozik egy elképesztően vonzó férfi, a Kaszás. Vibrál közöttük a levegő, köbön működik a kémia, évtizedekig emlegetett pazar előadás születik. Ők lesznek a magyar színházi élet álompárja; zseniálisak, tehetségesek, imádnivalóak, gyönyörűek.
2. felvonás
Valamikor 1994-ben, év elején. A Víget felújítják. Kétségbe vagyok esve, naivan azt gondolom, hogy ez lesz a kőszínház halála. Lemondóan megyek el a Nyugati mögötti monumentális sátorszínházba, ahol Kleist Heilbronni Katicáját álmodja színre Eszenyi. Ahogy belépek a hatalmas hodályba, az igazi színház mindent túlélő varázslata taglóz le. A direktor felénk jön, utolsó nézőkként szállingózunk be a zsúfolásig telt ponyvák alá, hely már nincs. Enikő karon ragad minket, ide-oda ültetget az első sorok között lepakolt óriási párnákra. Rendezgeti a publikumot, mert csak maximalistaként tud előadásban gondolkodni. Nála komplex impresszió a dráma, mindennek a helyén kell lennie. Elkezdődik a Katica, amelynek eufórikus katarzis a vége. Számomra azóta is az az előadás a színház non plus ultrája.
3. felvonás
2019. május 27. A Vígszínház sajtótájékoztatója. Esőre áll, így az utolsó pillanatban kell átszervezni a happeninget az utcáról kis aulába. Óriási média érdeklődés, olyan az egész, mint egy premier, és ahogy szétnézek, minden echózza a VÉRPROFIZMUST. Nincs erre jobb szó, magával ragad a tökéletesen működő alkotóműhely rettenthetetlen bűvereje. Egyszer csak feltűnik Ő, az Eszenyi. Lehengerlően elegáns fáradtrózsaszín hosszú ruhában, ragyogóan, karakánul, ellenállhatatlanul. Kezet fog minden újságíróval. Kezeli, rendezi, uralja a teret. Minden a helyére kerül, minden szó, mozdulat, fény, hang. „Büszke vagyok erre az évadra.” – ez az első mondata, és teljes bizonyossággal tudom, hogy ez nem csak egy üres frázis.
Rekord mennyiségű bérlet eladás
Ahogy így visszapergettem az Eszenyi Enikővel történő nagy találkozásaim emlékeit, az jut eszembe, hogy mennyire hiányzik az az időszak, amikor majd minden előadást végignéztem a Vígben és a Pestiben. A Vígszínház mindig dobogós volt nálam, és az új évad felvezetése is csak egy végső lökést adott arra, hogy megint az aktív nézők táborát gyarapítsam. Az új bemutatók palettája olyan, mint egy színpompás műfaji kaleidoszkóp. Csillogó kövei egy-egy káprázatos premierként láttatják majd a színház különböző szegmenseit. Lesz musical és komédia, dráma és operett, Molnár és Shakespeare – vagy amit akartok.
„Minden új előadás egy szívügy.”
Mondja Eszenyi Enikő, és a mimikáján és gesztusain, hangtónusán és szemén látszik, hogy nem tud másmilyen körülmények között megszületni előadás itt, a Vígszínházban, csakis szívügyként. Az új zenés darabnál borítékolva van a siker. A filmként kasszákat robbantó F. Scott Fitzgerald művet, a nagy Gatsby-t adaptálják a színpadra, elképesztően energikus és tehetséges fiatalok. A címszereplő a borzongatóan gyönyörű hangú Wunderlich József, Daisy-t pedig Waskovics Andrea játssza. A zenéjét Kovács Adrián komponálta – jegyezzük meg, mert a Gatsby dalai slágergyanúsak. A rendezői székben ifj. Vidnyánszky Attila ül majd. Vecsei H. Miklós, aki a dalszövegeket írta, őszinte szenvedéllyel nyilatkozott a projektről és zavarba ejtően személyes darabot ígért. Ott akarunk lenni.
Végre megint Honderű
A már szinte háziszerzőként aposztrofált Spiró György Honderű című keserédes komédiája is a premier darabok között van. A szerző – saját bevallása szerint – két hónap alatt megírt drámája parabola a társadalom konstans szellemi hanyatlásáról, remekbeszabott jellemalakításokkal és sziporkázó dialógusokkal. A rendező Valló Péter, a szereplők (Börcsök Enikő, Lukács Sándor, Kern András, Orosz Ákos) összjátéka garantálja a fergeteges szórakozást.
A Pesti Színház egyik erős bemutatója lesz az Anna Karenina, amivel nem nagyon lehet mellényúlni. A házasságtörő Anna szenvedélyes szerelmének története felskicceli a korabeli orosz társadalom korrajzát. A világirodalom egyik legkomplexebb jellemrajzú női szerepét az a Petrik Andrea alakítja majd, akit Eszenyi régen szeretett volna a saját társulatában tudni. Úgy látszik, ezzel az iszonyúan nehéz, de hálás szereppel megérett az idő erre is.
A magyar nézőnek kell az operett
Főként, hogyha az a Mágnás Miska. Ha bevalljuk, ha nem, a legtöbbünk azonnal be tud kapcsolódni a Cintányéros cudar világ, a Csiribiri kék dolmány vagy a Hoppsza Sári mulatozásra késztető akkordjaiba. A főbb szerepeket Hirtling István, Dobó Enikő és ifj. Vidnyánszky Attila alakítja. Az, hogy a rendező Eszenyi Enikő, egy unikális képi világú, teljesen egyedi és formabontó előadást ígér. Számomra megint csak egy libabőrözős flashback volt, amikor Szilágyi Csenge ajánlóként elénekelte Marcsa dalát, a „Fáj, fáj a szívem…” szólót. Ez a lélekből éneklő dinamizmus felidézte azokat a szenzációs pillanatokat, amikor Eszenyi ugyanilyen szívfacsaróan és zseniálisan adta elő a „Lesz maga juszt is az enyém” slágert a Fekete Péterből, cirka húsz évvel ezelőtt a Vígben…
Nincsen színház Shakespeare nélkül
Különleges és keveset játszott darab kerül színre a következő évadban, ez pedig a II. Richárd, Spiró György fordításában. Nagy kihívás volt az archaikus és néhol elavult költői szöveget előadható, epikus drámai szövegekké magyarítani. A lektorálásban az egyik legkiválóbb angol-magyar irodalmi fordító, Borbás Mária segédkezett. A „hitvány királyról”, a Yorkok és a Lancesterek idejéről szóló drámát a Kolozsvári Állami Magyar Színház direktora, Tompa Gábor rendezi.
Ha a színház magyar, és főleg, ha Víg, akkor ott Molnár Ferencnek is kiemelt helye van. A doktor úr visszatér, Zsótér Sándor rendezi. A főszereplő Fesztbaum Béla úgy beszél, mesél, adomázik Molnárról, hogy az önmagában megér egy monodrámával kombinált előadói estet. Rudolf Péter is rendez majd, az ír J. M. Synge: A nyugati világ bajnoka című komédiát állítja színpadra.
Nívós bónuszok a Vígben
Az igazgatónő elmondta, hogy A diktátor című darabot beválogatták a POSZT versenyprogramjába, de A Pál utcai fiúkat is előadják Pécsett. Június közepén Kolozsváron vendégszerepel a társulat A testőrrel és a Pentheszileia Programmal. Székelyföldön a Kinek az ég alatt már senkije sincsen és a Hallgatni akartam darabokkal örvendeztetik meg a magyar ajkú nézőket.
És ha mindez nem elég, Eszenyi egy hatalmas és őszinte gesztussal jelzi, hogy szívből támogatja a független társulatokat. Ennek jegyében újra megrendezik a Pestiben a Független Színházi fesztivált. Befogadják a kritikus helyzetben lévő Maladype társulat egyik darabját, illetve a Frenák Pál Társulat és a Forte Társulat is fellép a függetlenek fesztiválján június 7-8-án, illetve 11-én.
Mindezek mellett, mintegy mellékesen, a Víg elnyerte a Superbrands-díjat, melyet a kimagasló minőségért, innovatív és produktív teljesítményért, a sikeres márkanévért kapnak a díjazottak. Gratulálni lehet, csodálkozni felesleges – hiszen a Vígszínházról beszélünk. Evidens, hogy a legjobbat kapjuk – a következő évad premierjeitől pedig szintúgy.
