„Benned is őt nézem. Ki ok és okozat.” – A test diadala. Michelangelo és a 16. századi itáliai rajzművészet című kiállítás a Szépművészeti Múzeumban

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

Június utolsó napjáig látogatható a Szépművészeti Múzeum időszaki kiállítása, amely Michelangelo harminc tanulmányán túl kortársai grafikáiból is válogat. A tárlat külön érdekessége, hogy így együtt hazánkban első alkalommal találkozhat a nagyközönség az 500 évvel ezelőtt Itáliában alkotó művészek remekműveivel.

A test diadala. Michelangelo és a 16. századi itáliai rajzművészet című tárlat a reneszánsz mester és kortársai nyolcvan művét nem feltétlenül időrendi, hanem tematikus, az alkotók vagy a művek egymásra gyakorolt hatásának rendjében mutatja be. A világ legrangosabb gyűjteményeiből (British Museum, Uffizi Képtár, Casa Buonarroti, Louvre, Albertina és Teylers Museum) kölcsönzött és összeállított kiállítás, több mint fél évezrede keletkezett alkotásai, leginkább alak vagy tárgy tanulmányrajzok. Abból adnak ízelítőt, bármely korosztály számára, hogy hogyan, milyen alapossággal és precízen készítették elő a mesterek azokat a máig látható freskókat, festményeket, szobrokat, amelyeken ezen vázlatok egyes részei vagy egészei felismerhetőek már. A tárlat mindezek mellett arra is rávilágít, hogy a végleges, sokszor nem csak esztétikus, de monumentális freskók, szobrok elkészítése nem csak a tehetséget, de a maguk korában technikailag, és emberileg is elképesztő teljesítményt, hitet, elszántságot és méltóságot kívánt meg az alkotójuktól. Mert ugyan a reneszánsz művészeket elsősorban az emberi test minél pontosabb és hagyományos értelemben véve szép, esztétikus ábrázolása érdekelte, a korban, és azon a helyszínen, ahol ezek a grafikák, rajzok készültek, a meztelenség, és a egyes mitológiai elemek ábrázolása a katolikus egyház tanításaival szemben sok tekintetben feszültséget okozott. Még akkor is, ha tudjuk, hogy Michelangelo leghíresebb, a művészettörténet egészére hatást gyakorló műveit, így például a több év alatt elkészített Sixtus-kápolna freskócsoportját is éppen II. Gyula pápa megrendelésére készítette el.

Michelangelo Buonarroti (1475-1564) az olasz reneszánsz kimagasló mestere, a képzőművészet legnagyobb alakjainak egyike, aki ugyan önmagát szobrásznak tartotta, de grafikában, festészetben, építészetben és lírában is jelentős alkotó volt. Már gyermekkorában, 13 évesen rajzot tanult, a jelen tárlat egyik érdekessége, hogy itt látható kiállítva először az az alkotás, amelyet a tizenéves művész legkorábbi ismert rajzaként azonosítottak egy magángyűjteményben. A Michelangelo több, mint hét évtizedig tartó alkotói pályája nem csak kortársaira, de az utókor generációira is hatással volt. Olyan emblematikus alkotások őrzik emlékét, mint a Szent Péter-bazilika Pietàjá, a Sixtus-kápolna mennyezetképei vagy a világ legismertebb képzőművészeti alkotása, a Dávid szobor. A budapesti kiállítás ezen művek előkészítési fázisaiban készült vázlatait, így az egész 15–16. század rajzművészetét fogja át oly módon, hogy abban a központi szerepet kapó művész mellett a legtehetségesebb kortársait is bemutatja. Így találkozhatunk a nem kevésbé ismert és tehetséges Leonardo da Vinci, Raffaello, Luca Signorelli, Jacopo Pontormo, Agnolo Bronzino, Francesco Salviati és Rosso Fiorentino műveivel is a nyolcvan alkotás között.

A közönségétől legalább egy óra figyelmet megkívánó tárlat minden kiállított eleméhez, annak megértését könnyítő angol és magyar nyelvű leírás társul. A leginkább modellek, vagy viaszfigurák alapján az elemi szép fogalmát kimerítve ábrázolt grafikák mögött ugyanis nem csupán az emberi – Michelangelo által a férfi – test ábrázolásának tökéletes kivitelezése áll. Az alakok mitológiai kötődése, a 15-16. század történelmi eseményei és az egyház tanításai mellett a mindenkor emberének játszmái is szerepet kaptak a művek elkészítésében és utóéletének alakulásában is. Megtudhatjuk, hogy a Sixtus-kápolna mennyezetképeinek elkészítését milyen felkérés és miért váltotta ki. Azt, hogy annak ellenére, hogy Michelangelo önmagát szobrásznak tartotta, miért vállalta el, és nem utolsó sorban, hogyan tudta kivitelezni. Egy biztos, a mennyezetkép mind az építészet, mind a művészet és az egyházi művészet történetére is óriási hatást gyakorolt. De bárki elgondolkozik-e a firenzei és római kirándulásai alkalmával, hogy ezen, a városok törtéhez kapcsolódó, annak jelenkori turisztikai szempontjából emblematikus jelentőséget adó alkotások elkészítése mögött a művésznek a tehetségen túl micsoda kitartással, hittel, és milyen személyiségjegyekkel kellett rendelkeznie?

„Michelangelo alighanem azért jött a világra, mert Isten példát akart mutatni általa a művészeknek” – írta kortársa és barátja, Giorgio Vasari a reneszánsz művészről.  Ezt bizonyítja a kortársait, barátait és vele azonos nemű szerelemeit évtizedekkel túlélő, Istent kereső és félő ember igazi jelleme, amely az alkotásai kivitelezési módjában tükröződik vissza hűen. A lírában és a gondolatiságban is önmaga helyét és szerepét kereső emberként azonban meg is fogalmazta ezt.

MICHELANGELO DI LODOVICO BUONAROTTI SIMONI: Szeretlek, de nem …

Szeretlek, de nem szívem szeret téged,
vagy nemcsak szívem, mert ez nem elég:
az öröklét vonz és mindentől félek,
ami múlandó, hazug vagy setét.

Mikor Istenből kiszakadt a lelked,
sok fényt hozott magával, s én merev
szempár vagyok csak, ki a földi terhet
látom rajtad, a húst s a bőrt, de mert

imádatom, mint hő a tűztől, el nem
válik az Örök Szépségtől, s mert benned
is őt nézem, ki ok és okozat –

nincs menekvésem, s mindig visszatérek
s maradok, honnan menekülnöm kéne,
parázsló számmal homlokod alatt.

A kiállításhoz kapcsolódóan egy gyönyörű katalógus is készült angol és magyar nyelven.

A kiállítás kurátora és a katalógus szerzője: Kárpáti Zoltán, a Szépművészeti Múzeum munkatársa.

A kiállítás főtámogatója az UniCredit Bank Hungary Zrt.
A tárlat együttműködő partnerei: Volkswagen és a The Ritz-Carlton Budapest

A test diadala. Michelangelo és a 16. századi itáliai rajzművészet

Fotók forrása: Szépművészeti Múzeum