PLATÁN20
Magdalena Abakanowicz: Ketrec
Megnyitó: 2019. április 25. csütörtök, 18.00
Helyszín: Platán Galéria, Budapest VI., Andrássy út 32.
Köszöntőt mond: Joanna Urbańska, a Lengyel Intézet igazgatója
Megnyitja: Jerger Krisztina, a kiállítás kurátora
Magdalena Abakanowicz – Ketrec
Magdalena Abakanowicz (1930-2017), a világhírű lengyel művész kiállítása az alapításának 20. évfordulóját ünneplő Platán Galériában.
„1988 tavaszán a Műcsarnok összes termében Magdalena Abakanowicz kiállítására készültünk. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy segítője, mindenese lehettem. Munkáit már korábbról ismertem, de kézzelfogható közelségbe csak ekkor kerültem velük. Ahogy magával Magdalenával is akkor találkoztam először. Sugárzó, határozott jelenség volt. Tudta, hogy mit és hogyan akar, elképesztő gyorsasággal „belakta” a Műcsarnokot. Addigi pályájának minden állomását, munkásságának teljes ívét be kívánta mutatni a magyar közönségnek. Elhozta legendás tértextiljeit, az ún. Abakánokat, a Vöröset és a Feketét. Ő maga így vallott róluk: „Én a háromdimenziós szőtt formáimmal tiltakozom az élet és a művészet rendszerbe foglalása ellen. Formáim lassacskán növekszenek, mint a természeti képződmények. Szervesek. Elmélkedésre valók, mint világunk más képződményei is.” Ezekkel a hatalmas méretű environmentekkel alaposan átértékelte a textilhez való viszonyunkat. Aztán előhozta fej- és kar nélküli zsákvászon torzóit, hol állványra ültetve, vagy tömött sorokba állítva őket, de leginkább, magatehetetlen kiszolgáltatottságukat kiemelve, a földön kuporogtatva, összezsúfolva rakta le őket, szívszaggató drámai feszültséget teremtve a térben. A tömeg mozdulatlansága a vihar előtti csendet érzékeltette velünk. Háború, halál, félelem és bizonytalanság. Lengyelország világháborús élményei fogalmazódtak meg ezekben az arcnélküli lényekben. Vagy talán ennél sokkal több, univerzálisabb? Az ember törékenysége? Ketrecbe zártsága? Valószínű. Ez a munka látható itt a Platánban, néhány szénrajz kíséretében. ” Jerger Krisztina
A kiállításon a budapesti Szépművészeti Múzeum, valamint a Marta Magdalena Abakanowicz Kosmowska és Jan Kosmowski Alapítvány tulajdonában lévő műtárgyak kerülnek bemutatásra.
A kiállítás partnere az Adam Mickiewicz Intézet.
Megtekinthető 2019. június 7-ig, hétfőtől péntekig 10.00 – 18.00 óra között.
Magdalena Abakanowicz (1930-2017) a Varsó melletti Falentében született. A varsói Képzőművészeti Akadémián tanult 1950–1954-ig festő és textil szakon. Tanulmányainak befejezése után monumentális gouasche-festészettel foglalkozott.
A hatvanas években kézzel szőtt egyedi textileket készített, amelyek később, a művész által kidolgozott eredeti szövéstechnika fejlődésével párhuzamosan önálló, három dimenziós objektekké, ún. Abakanokká váltak. 1965-ben M. Abakanowicz a Sao Pauló-i Biennálén aranyérmet kapott az „Abakanokért”.
A hetvenes években megváltoztatta munkái méretét, technikáját és anyagát. Jutaszövetből és gyantából hatalmas figuratív és nonfiguratív szoborciklusokat alkotott ALTERÁCIÓK címmel. A ciklus darabjai többek között a Fejek (1973-1975), az Ülő figurák, a Kéz (1974) és a Hátak (1976-1982).
A következő, Embriológia c. ciklus (1978-1980) nyolcszáz, zsákvászonból, kenderkötélből, szizálból és nejlonból készült ovális formát tartalmaz, amelyekből hatszázat az 1980-as Velencei Biennále Lengyel Pavilonjában is bemutattak.A nyolcvanas években Abakanowicz szabadtéri munkákat alkot, amelyeket meghatározott térbe tervez és hoz létre kőből, fából, fémből, s az inspirációt adó természetes vagy kulturális közegben állít ki: a Katarsis harminchárom bronzfigura Cellében (Olaszország, 1985), a Negev hét darab kör alakú kőtömb a jeruzsálemi Israel Museum számára (1987), A Sárkány tere tíz darab metaforikus bronz állatfej a szöuli Olimpiai Parkban (Dél-Korea, 1988). A kilencvenes években születtek: Kilenc figura tere a duisburgi Wilhelm Lehmbruck Museum számára (Németország, 1990), Értelmes fejek és Kézműfák (USA, 1993), Szarkofágok üvegépületekben a mounta15 inville-i Storm King Art. Centre számára (USA, 1994),
Bronztömeg – harminchat figura (USA, 1995), Ismeretlen méretű tér a vilniusi Europos Parkban (1999) és mások.A monumentális szabadtéri munkák mellett a művész többek között elkészítette még a következő alkotásokat is: Inkarnációk (1985-1989) százharmincöt, bronzból öntött önarcképet és állatfejet tartalmazó ciklus, Androgyn (1984-1988), Gemináták (1989-1990), Patás állatok fejei (1989-1991), Łukasz (1989). Az ekkor elkezdett, később folytatott legfontosabb ciklusok közé tartozik a Tömeg (1986-1987) és a Háborús játékok (1987-1995), amelyet 1988-ban a budapesti Műcsarnokban mutatott be először. Ezekért a fából és fémből készült, New York-ban a P.S. 1 Contemporary Art Center-ben bemutatott művekért Magdalena Abakanowicz megkapta a New York-i Sculpture Center rangos Distinction in Sculpture díját (1993).
A kilencvenes évek alkotásai: Ragazzi (1990-1992), benne az „Infantes”, „Figura zöld keréken” (1992), Puellae (harminchárom bronzalak, 1992), Cirkusz – furgon (1992), Állatok (1992-1995), Kézműfák (1994), Manus (1994) valamint a New York-i Metropolitan Museum Of Art számára bronzból öntött Koponyák (1999).
1990–1991-ben született meg az arboreális architektúra nevet viselő, Párizs Nagy Tengelyének rendezését szolgáló eredeti elképzelés (La Defens városrész). A kilencvenes évek közepén Abakanowicz koreográfiával is foglalkozott: terveket és színpadképeket készített lengyel és japán táncosok számára.
1994 –1997 között jött létre a Sokaság – százötven gyermek és felnőtt figura, monumentális, metaforikus bronzfej-ciklusok, állatok, madarak.1989 – 1999 között alkotta meg a művész Vilniusban az ovális formák szabadtéri ciklusát, belefogott a jutából majd bronzból készült „járó figurák” első csoportjának elkészítésébe is. 2000-ben keletkezett a 95 Figurális tömeg álló és járó figurákból. A következő, Lengyelországban elsőnek számító szabadtéri alkotás a Poznańban 2002 októberében leleplezett, száz öntöttvas figurából álló Felismerhetetlenek.
Magdalena Abakanowicz 1965-től 1990-ig a poznani Szépművészeti Főiskola, jelenleg Képzőművészeti Akadémia professzora volt, előadásokat tartott különféle egyetemeken Los Angelesben és Fullertonban (USA) valamint Kanadában és Ausztráliában. Megkapta a Royal College of Art (London), a Rhode Island School of Design (USA) és a Łódzi Szépművészeti Akadémia díszdoktori címét valamint számos hazai és külföldi díjat, többek között a Gotfried von Herder-díjat (Bécs), a Művészet és Irodalom Érdemérem Lovagkeresztjét (Párizs), a Leonardo da Vinci Művészeti Díjat (Mexikó). 2001-ben az Amerikai Egyesült Államokban életműve elismeréséül megkapta a New York-i Craft Museum Visionaries-díját. A művésznő tiszteletbeli tagja volt a Berlini Művészeti Akadémiának, az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémiának valamint a londoni Royal College of Artnak.