300 évig gyűjtetett – 3 nap alatt elveszett címmel nyílt időszakos kiállítás Fraknó Várában a történelmi Esterházy család kincseiről és a száz évvel ezelőtti eseményekről. A Tanácsköztársaság századik évfordulójára időzített tárlat azt a társadalmi miliőt is bemutatja, amelyben nemcsak földeket, gyárakat, kisüzemeket államosítottak, de rengeteg műkincset is elvettek jogos tulajdonosaiktól. A kiállítás szemlélteti, hogy a fraknói várban található gyűjteményi részek szoros egységet alkotnak a Fraknói Kincs Magyarországon őrzött részeivel. A műtárgyegyüttes méltó bemutatását, kutathatóságát a művészettörténészi szakma és a kiállítást szervező Esterházy Privatstiftung (Magánalapítvány) egyaránt rendkívül fontosnak tartja.
Az ismert források alapján 6-7 ezerre tehető azon műtárgyak – többek között porcelán, bútor, ötvösművek, ékszer, fegyver, gobelin és csipke, szőnyeg – száma, amelyeknek a forradalmi kormányzótanácsa által történő ún. szocializálása, a jogos tulajdonosoktól való elvétele, a Tanácsköztársaság száz évvel ezelőtti kikiáltását követő napon, azaz 1919. március 22-én azonnal meg is kezdődött.
A burgenlandi Fraknó Várában 300 évig gyűjtetett – 3 nap alatt elveszett címmel április 3-án megnyitott kiállítás elsősorban 1919. április elsejére emlékezik: ekkor jelentek meg Sopron és Sopron vármegye direktóriumának tagjai Fraknó Várában, hogy az ott évszázadok óta egységben őrzött műkincseket lefoglalják, az akkor hivatalos szóhasználat szerint „szocializálják”.
A több száz műtárgyból álló, felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény – amelynek zömét aranyból készült ötvösművek, drágaköves ékszerek és textíliák alkotják – azóta sem került vissza a várba.
A közel 280 darab elhurcolt műtárgy minden szempontból a műkincs jelentősebb részét érintette. A műtárgyegyüttes egyes részeit ma Magyarországon különböző helyszíneken őrzik, és a széles nyilvánosság előtti bemutatásuk, valamint kutathatóságuk nem, vagy csak nagyon korlátozott mértékben biztosított.
A fraknói várban 2019. október 31-ig látható tárlat képeken és infografikákon idézi meg a Tanácsköztársaság korszakát, bemutatja a magántulajdonban lévő műkincsek lefoglalási, “szocializálási” gyakorlatát, de látható a Fraknói kincs néven ismert gyűjtemény több jelentős és ismert darabja is. A száz évvel ezelőtti erőszakos, bolsevik mintát követő birtokba vételről azoknak a míves, milliméter pontossággal az egyes műtárgyakra szabott tokoknak a kiállításával emlékeznek meg, amelyek a műkincsek katonai kísérettel történő elszállítását követően a várban maradtak. A száz éve üresen álló tokokhoz tartozó, Fraknóról elhurcolt műtárgyakat a kiállítás digitális formában mutatja be.
A kiállítás ünnepélyes megnyitóján dr. Ottrubay István, az Esterházy Privatstiftung igazgatótanácsának tagja elmondta: „A fraknói vár kincstárát méltán nevezték Kunst- und Wunderkammernek, vagyis művészeti- és csodakamrának, hiszen itt őrizték történelmi Esterházy család által a korábbi századokban összegyűjtött és megőrzött, páratlan műkincsegyüttest. Ám éppen száz éve, a magyar Tanácsköztársaság vezetőinek döntése alapján – ahogy más főúri kincsek esetében is megtörtént – katonai kísérettel lefoglalták és elvitték Budapestre a műkincsek jelentős részét, mindezt az akkori tulajdonos IV. Esterházy Pál herceg akarata ellenére. Azóta a fraknói vár csodakamrájának a gyűjtemény tárgyaira szabott, de immár üresen maradt tárolói és a tárgyak bőr tokjai jelzik az elhurcolt műtárgyak hiányát és demonstrálják a műtárgyegyüttes szétszakítottságát.”
A kiállításmegnyitón dr. Hannes Etzlstorfer művészet- és kultúrtörténész arra hívta fel a figyelmet, hogy az európai kultúrtörténetben kivételes, hogy egy főúri műkincsgyűjtemény részei ennyire szoros egységet képezzenek és hogy ez az egységes gyűjtemény évszázadokon keresztül megmaradjon. A műtárgyegyüttes mérete és rendkívül értékes egyes darabjai mellett ez az egység az, ami olyan nagy jelentőségűvé teszi ezt a gyűjteményt. Éppen ezért tapasztalható megkülönböztetett érdeklődés a műtárgyegyüttes bemutatása iránt a legrangosabb nemzetközi kiállítóhelyek részéről is.
Dr. Kiss Erika, a Magyar Nemzeti Múzeum művészettörténész főmuzeológusa szerint szakmai konszenzus van arról, hogy a magyar kulturális örökségen belül páratlan helyet foglalnak el az herceg Esterházy család által felhalmozott műkincsek. A hazai művészettörténészek közül többen is kiemelten foglalkoztak a Fraknói kincshez tartozó tárgyakkal, de korántsem beszélhetünk arról, hogy ezek a kutatások lezárhatók lennének vagy ne lenne még nagyon sok dolga a hazai művészettörténetírásnak.
Dr. Hatos Pál történész, a Kaposvári Egyetem dékánja, aki a közelmúltban a Tanácsköztársaságról szóló, Az elátkozott köztársaság – Az 1918-as összeomlás és forradalom története című könyvével vívott ki komoly szakmai elismerést, sajátos korrajzot adott. „A kommunizmus a történelem szédületében született, fura idők voltak kérész életű államokkal, ezért tudott megfoganni az a téboly, ami mindent szocializált. Így kerültek sorra az Esterházy műkincsek is.” – mondta előadásában.
A Tanácsköztársaság után az Fraknói kincs sorsa a XX. századi magyar történelem éles fordulataival együtt alakult. A szocializálást követően a Tanácsköztársaság bukásával a gyűjtemény tulajdonjoga bár rendeződött, az elvitt gyűjteményi részeknek Fraknó Várába történő visszaszállítására ekkor csak óriási kockázatok mellett lett volna lehetőség. Így IV. Esterházy Miklós hirtelen bekövetkezett halálát követően, a gyűjteményt őrző budapesti Iparművészeti Múzeum akkori igazgatója már IV. Miklós herceg fiával, a birtok igazgatását mindössze 19 évesen átvevő, V. Esterházy Pállal kötött letéti szerződést, hosszas tárgyalások után, 1923-ban. Ezt a lehető legszélesebb körű, vis maior helyzetekre is kiterjedő állami garanciavállalást is magába foglaló szerződést a Magyar Állam nevében a korszak nagyformátumú művelődéspolitikusa, Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter is aláírta. A második világháború és a kommunista diktatúra újabb fordulatokat hoztak a műkincsek XX. századi sorsában, mely fordulatok nagy kihívások elé állították polgári gondolkodású V. Pál herceget.
Az Esterházy Privatsiftung szerint a műkincsegyüttes jogi helyzetének rendeződése nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy a gyűjtemény méltó körülmények között, a maga teljességében a nagyközönség és a tudományos kutatás számára ismét hozzáférhetővé váljon. Az Esterházy Privatstiftung vezetőségének, a magánalapítványt a ’90-es évek első felében megalapító Esterházy Melinda, mint V. Esterházy Pál özvegye és általános örököse által meghatározott feladata és kötelessége a kulturális javak megőrzése, azok kutathatóságának és lehető legszélesebb körű nyilvánosság részére történő bemutatásának biztosítása. Ezen küldetéstől vezérelve az Esterházy Privatstiftung az egyes gyűjteményi részek jogi egységének helyreállítására törekszik, tiszteletben tartva a műtárgyak magyarországi védettségét.
Ez az évszázadokon át töretlen egység az, ami olyan nagy jelentőségűvé teszi ezt a gyűjteményt és amely lehetővé tenné az immár teljessé vált gyűjtemény budapesti közgyűjteményekben méltó körülmények között való bemutatását úgy állandó, mint változatos tematikák mentén szervezett időszaki kiállítások keretében; a gyűjtemény tudományos kutatását; a műtárgyegyüttes magyar és nemzetközi kulturális vérkeringésbe történő intenzív bekapcsolását, mindezt a gyűjteményhez tartozó tárgyaknak az egyes Esterházy-helyszínek közötti mozgatásával és az egyes helyszínek határokon átnyúló együttműködésén keresztül.
Az Esterházy Privatstiftung ezért továbbra is arra törekszik, hogy a Magyar Állam képviselőivel párbeszédet folytasson a műtárgyak és a történelmi Esterházy család kulturális örökségével kapcsolatos összes nyitott kérdésben.