Egy különleges születésnap – kiállítás a Ludwig Múzeumban a száz éve alakult Bauhaus megünneplésére

Szerző: Varga Bótos Anna
Fotók: © Korhut Lili

Amikor a Bauhausról beszélünk, a köztudatban legtöbbször modern építészeti stílusként, a modernitás, valamiféle mozgalom  vagy irányzat szinonimájaként jelenik meg, esetleg a két háború közötti többemeletes, modernista, jól felismerhető stílusjegyeket magukon viselő, többnyire erkélyes lakóépületek elevenednek meg lelki szemeink előtt. A Bauhaus azonban ennél jóval több. Most, hogy épp száz esztendeje annak, hogy Weimarban 1919-ben megalakult a Bauhaus, a modern művészet, építészet, ipari formatervezés, színház és alkalmazott művészet egyik bölcsője, ez jó alkalom arra, hogy megpróbáljuk 100 év elteltével a megemlékezések során és azokkal együtt a ma szemüvegén keresztül nézni, értékelni, számot vetni jelentőségével és jelenünkben betöltött szerepével. Kulturális intézményeink közül talán a Ludwig Múzeum rukkolt elő a legátfogóbb és legmélyrehatóbb rendezvénnyel az évforduló tiszteletére, Bauhaus100. Program a mának/kortárs nézőpontok című kiállításával.

„Számunkra egyértelmű volt a lehetőség, hogy a száz évvel későbbi jelenlétét, annak nyomait és alakulását mutassuk be. A Bauhaus univerzális jellege, globális szinten való létezése vagy anonim utóélete mindenképpen jelen van akkor, ha a gyakorlati művészeti alapképzésben gondolkodunk, szín- és formaelemzésekben, anyag és technológiai gyakorlatokban, ami azóta más, és a nagy ipari forradalom után a digitális forradalom korszakát éljük, az interdiszciplinaritás, a kísérletezés közösségi és egyedi életutakon ennek jegyében történő megvalósulását.„ – hangsúlyozta a tárlat 2019. április 9-i ünnepélyes megnyitójának  köszöntőjében dr. Fabényi Julia,  a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója a tárlat vezérgondolatát megvilágítva.

A Bauhaus története ma már a művészettörténet szerves része. A 20. század első felének legjelentősebb művészeti intézményét, a konstruktív törekvések központját és gyűjtőhelyét 1919-ben Walter Gropius alapította, és az 1928-ig általa vezetett intézményben a hallgatók akadémiai kötöttségektől mentesen sokoldalú elméleti és gyakorlati képzést kaptak. A nevelési módszerek és az alkotó művészet megújítása révén vált kiemelkedő szerepűvé. Az iskolában több mint harminc magyar tanult, és a nemzetközi oktatógárdába is bekerültek neves magyar művészek, mint Breuer Marcell és Moholy-Nagy László. Ők azok, akik jelentőset tettek hozzá a fejlődéséhez és mindez a nemzetközi körforgásban is megjelent.  A Bauhaus-eszme több mint csupán az iskolát irányító célkitűzés. Évtizedekre szóló szellemi program, még William Morristól induló és a századfordulón kibomló művészeti törekvések összegezése, alkotó módszer és alkotói magatartás. A művészet és ipar, a művészet és technika közötti szakadékot kívánta áthidalni. A Bauhaus szellemiségét működésének 14 esztendeje során nagyon különböző személyiségek határozták meg, ahol ismert avantgárd alkotók mellett a jövőt alakító mesterek és fiatal feltörekvő művészek dolgoztak együtt. 29 országból 1290 hallgató végzett itt. „Igazi ötletfarm volt, amely a képző- és iparművészet, a művészi formálás, a tipográfia, a design, az építészet és pedagógia inkubátorházaként működött. Változatos műfajokban és művészeti médiumokban hoztak létre alkotásokat – a ruhától a színpadi díszleten át a csőbútorokon keresztül a lakóházig gyakorlatilag minden belefért.” – olvasható a kiállítást ismertető kiadványban.

A Ludwig Múzeum kiállítása, amely csaknem félszáz kortárs képzőművész mintegy 80 alkotásaiból nyújt széles körű válogatást, nem elsősorban a Bauhaus történetének megismertetésére törekszik, hanem főként azoknak a mára is jellemző művészeti törekvéseknek a bemutatására, amelyek a Bauhaus szemléltének hatását tükrözik. A tárlat szekciónként csoportosítva tematikus sétára hívja a látogatókat.

Az első, előtanulmányok című blokkban látható a Bauhaus szerkezetének diagramja, amely az egyes műhelyekbe bevezető tanulmányi időszakot szimbolizálja. A kiállított munkák a különböző anyag- és formalehetőségekkel való kísérletek eredményei. Temesi Apol Hulladék báránya az ipari hulladék újra felhasználása esztétikai lehetőségeit kutatva készült, Gyöngyösi Mária Szálról szálra Színátmenet vegyes technikával, azsúrozással hozott létre új minőséget. Jovanovics Tamásnak  a négyzetháló felhasználásával készült Hibrid hierarchiája letisztult formai kompozíciót  mutat, Kis Varsó Hálátlan jólét című különböző méretű egymáshoz illesztett színes fahasábjai pedig a térbeli formák egymásra hatását, mozgatásában rejlő lehetőségeket mutatja fel.

„Közös célunk, hogy megteremtsük és megalkossuk a jövő új építészetét” – írta Gropius a Bauhaus vízióját életre hívó manifesztumában. Programjával egy olyan modern építészetet akart létrehozni, amely primátusával magában foglalja a művészet és a kézművesség minden területét. A fő cél egyszerű és funkcionális architektonikus formák létrehozása volt a modern építőanyagok és építészeti megoldások felhasználásával a mű esztétikai és technikai egységét biztosítva – olvasható a forma szekció falán kifüggesztett ismertetőben. Ez a kiállítási egység végtelenül leegyszerűsített, egyenes vonalú, modern bútortervezésével tűnik ki, mint amilyen Gyurisits Konrád: M.A.B. – Mozgásban a beton című alkotása, amely egy meghökkentő beton hintaszék. Itt látható továbbá egy Bauhaus stílusban készült asztal vagy Lakner Antal Chat Star című alkotása, amely egy állványra  helyezett okos telefonok, egér, egérpad, tablet feket-fehér színű szín- és formakombinációit variálja a digitális kultúra jegyében. Kaszás Tamás Saroglya című festett fából készült alkotása a múltat és a jelent próbálja összekapcsolni erőteljes színekkel. Fekete Dénes installációja Thonet székektől a Bauhaus típusú székekig mutatja be az átmenetet a bútortervezésben, videobejátszással kiegészítve az általa közvetített üzenetet.

A jövőépítés /játékok blokkot a Gruppo Tökmag által készített Bővített Tangram konfigurációk című falfestése uralja, amely a fehér falon tablószerűen sorba rendezett, statikus, arctalan, színes, sárga,  kék, piros elemekből összerakott bábszerű alakokból áll, amelyek egymás mellett, egymáshoz képest válnak karakterré. A Bauhaus nagy gondot fordított a gyermekek céltudatos forma- és színkészségének, egyensúlyérzékének fejlesztésére, amelyhez speciális játékokat fejlesztettek ki.  A múzeum játékszobájában nemcsak a legjellemzőbb Bauhaus-játékokat tekinthetik meg a látogatók, hanem ki is lehet próbálni néhány, az eredeti alapelvek szerint készült modern játékot, mint például a Bauhaus játékkártyát.

A fény című szekcióban a nagy terem közepén Cseke Szilárdnak a Jó pásztor című feltűnő konstrukciója foglalja el a fő helyet, amely egy négykerekű zsúrkocsi szerű fém tolókocsin elhelyezett fehér és narancs színű pingpong labdákat terelő játékos szerkezet, amelynek az oldalát átlátszó műanyag CD-lemezborítók képezik valamiféle kerítésként, belül pedig neoncső biztosítja a megvilágítást, s gyűrt ezüst sztaniolpapírokkal kelt fényhatásokat. Moholy-Nagy László Fekete-fehér-szürke című filmjén a fény és szín modulátorral, forgó tárgyakkal kelt különös szín- és fényhatásokat. Moholy-Nagy 1922-től 1930-ig foglakozott konstruktív összművészeti eszménye legtisztább, kompromisszumoktól mentes kifejezésének, az úgynevezett „Fény-tér-modulátornak” a tervezésével és megvalósításával. A kiállítás fény blokkjának kiindulópontjául ez az installáció szolgált, két vetítésen is reprezentálva egyfelől a szerkezet eredeti működési mechanizmusát, másfelől művészi továbbgondolását. Ezen kívül érdekes textilmunkák, szövött szálakkal megvilágított szőttesek, fényszövések, forgó, megvilágított szerkezetek, sok vibrálás, csillogás, mozgás, mozgalmasság, kísérleti munkák egész sora jellemzi ezt a kiállítási egységet.

A szín című blokkban a színről való gondolkodásunk kerül előtérbe. Az itt látható alkotások a szín festészeti, fotóművészeti alkalmazását vizsgálják elméleti, spirituális vagy gyakorlati szempontból, s a szín megjelenésének mélyére kívánnak hatolni. Nemcsics Antal Colorium című konstrukciója acél állványon különböző vöröses és kékes árnyalatú gömbök halmaza, a színrendszer szimbóluma. A kúbo-oktahedronok alkotta hálózatba helyezett különböző színű gömbök színe, egymáshoz való viszonya a Coloroid rendszer törvényszerűségeit szemlélteti függőleges és vízszintes sorokban, ahol a színek telítettsége csökken vagy növekszik lineárisan. Nemzetközileg is használják a tudomány, a művészet, az ipar, az oktatás területein. Gál András három, csak egyfajta színt tartalmazó egymás melletti Cím nélkül „című” üres vásznai a végső leegyszerűsítés  mintái. Figyelemreméltóak Bullás József op-artot idéző színes képei, vagy Losonczy István erőteljes színvilágú egymást keresztező négyzetei (Intenzív ablakok). Mindmegannyi káprázatos színkompozíció mintegy figyelemfelkeltés, az érzelmekkel, érzékekkel való játék, kísérletezés, amelynek célja lehet a színről való felfogásunk, gondolkodásunk megreformálása, megújítása is.

Külön érdekessége a tárlatnak a Bauhaus színház dokumentumainak bemutatása, ugyanis 1921-ben színházi oktatás is indult, amelynek keretében kísérleti darabok, Bauhaus táncok színre vitelével olyan alapkérdések foglalkoztatták mint a forma, a gesztus, vagy a kulissza. Oskar Schlemmer színházelmélete például a történeti színházat a színpadi látvány, a dikció és a testek játéka egységeként fogta fel. A színpadot magát a szín és forma alapértékeit felhasználó térnek tekintette, amely azonban az „időbeli történések helye” is, ahol ezek az értékek folyamatos mozgásban vannak. Várkonyi Margit a Triádikus balett 1969-es rekonstrukciós felvételéhez készített jelmezeit mutatja be a szekció archív fotók és tervek alapján (báb szerű plasztikus figurák jellemzik). Moholy-Nagy totális színháza pedig a jövő színházának ideáját képviseli. A színész ettől kezdve szerinte nem „központi szereplő”, hanem ugyanolyan „formaeszköz” mint bármi más – az egyéni kifejezés helyett az általános megjelenítője.

Különös helyet foglal el a tárlaton a Vörös kockaház terme és teóriája, amely a múzeumi brosúra szerint a Bauhaus-formakultúra építészeti esszenciáját képviseli mint emblematikus gócpont. Molnár Farkas első épületét több oldalról is körüljárja: makettként valamint animált grafikaként, mindezt szuggesztíven megkomponált vörösre festett falú térbe helyezve. „Molnár Farkas 1922-ben szervezi meg az intézményen belül a holland neoplaszticizmus elveitől befolyásolt, nemzetközi KURI (Konstruktiv, Utilitárius, Racionális, Internacionális) csoportot, s fogalmazza meg manifesztumát. A Vörös kockaház legkésőbb 1922 novemberére elkészült tervét a szerzőre hagyatkozva e manifesztum „emblémájaként” is értelmezhetjük, ám az épületterv genealógiája és rendeltetése is sokkal összetettebb ennél. (…)  Bár a Vörös kockaház terve csak vázlatokban, tervrajzokban maradt ránk, de a Bauhaus építészeti elveinek legkomplexebb megtestesülése a 10 x 10 x 10 méter élhosszúságú épülettömeg, jóllehet először alkalmazza a szabályos kubust házformaként – nem előzmények nélküli –  egy új építészeti nyelv eleme lesz. Így válik az épületterv az avantgárd szimbólumává, funkcionális manifesztummá és az elérhető otthon vágyképévé egyaránt”. – olvasható Várkonyi György művészettörténész összefoglalójában. Ehhez kapcsolódik Kaharina Rottersnek szintén ebben a blokkban látható Hungarian Cubes (Magyar kockák) című színes fotója, amely egy balatonfőkajári jellegzetes magyar vidéki kertes sátortetős családi kockaház képe, kiemelve a sárga és vöröses színű geometrikus homlokzati kialakítást, mintegy bemutatva a hatvanas-hetvenes évek szocializmusának tipikus családiház-építészeti irányzatát.

A kiállítás nagy meglepetése az a páratlan relikviagyűjtemény, amelynek gerincét a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ gyűjteményéből kölcsönzött valódi Bauhaus–ereklyék teszik ki, mint amilyenek az intézmény világhírnévre szert tett tanáraihoz, az ott tanuló vagy oktató magyarokhoz kapcsolódó emlékek, amelyek egy része ezen a tárlaton került első ízben a nagyközönség elé. Láthatók Molnár Farkashoz, Breuer Marcellhez és Moholy-Nagy Lászlóhoz köthető dokumentumok, valamint Weiner Tibor által a Bauhausból elhozott tárgyak és iratok. Olyan ritkaságszámba menő tárgyak is szerepelnek, amelyeket replikaként gyártanak és design boltok árusítanak ma is, felelevenítve a Bauhaus szellemiségét. Láthatók itt rézkilincsek, jénai teás és kávés kannák, fotók (a Monár Farkas tervezte Dálnoki Kováts-villa déli homlokzatának képe), makettek, tervek, Walter Gropius budapesti látogatásának fényképei meg Weiner Tibor legendás, a Bauhausból elhozott asztali lámpája. E minitárlat kurátora Ritoók Pál és Sebestyén Ágnes Anna.

Bár a Bauhaus születésének 100.évfordulójáról számos más múzeumi intézmény is megemlékezik különböző összeállítású, válogatású, merítésű kisebb-nagyobb bemutatókkal, kiállításokkal (Magyar Nemzeti Galéria, Virág Judit Galéria), a Ludwig Múzeum Bauhaus100. Program a mának/kortárs nézőpontok című nagyszabású, összefoglaló, a Bauhaus összművészeti jellegét és egyetemességét kiemelő átfogó, komplexitásában egyedülálló, a Bauhausnak a jelen kortársművészetére tett hatásait, annak jegyeit felmutató nemcsak képzőművészi élményt nyújtó, hanem ismeretterjesztő funkciót is betöltő tárlata  valóban kiemelkedő a jubileumi rendezvények sorában, amelynek anyagából a Bauhaus minden jellemzőjének, műhelyének, irányzatának legfontosabb mozzanatait sikerült egy egységbe foglalva a látogatók elé tárni, ezáltal a régiből és az alapján  hatalmas új értéket is létrehoznia. A kiállítás, amelynek kurátorai Fabényi Júlia, Készman József és Petró Zsuzska, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében megvalósuló rendezvényként augusztus 25-éig várja az érdeklődőket.

Bővebb információ a    https://www.ludwigmuseum.hu internetes oldalon vagy a múzeum Facebook oldalán található.

(Kiállító művészek: BÁRDY Margit, Budapesti Metropolitan Egyetem hallgatói, BULLÁS József, CSEKE Szilárd, CSIKY Tibor, CSÖRGŐ Attila, DOBOKAY Máté, EPERJESI Ágnes, FEKETE Dénes, FICZEK Ferenc, FODOR János, FOGARASI Demeter, FORGÓ Árpád, GÁL András, GERGELY István, GRUPPO Tökmag, GYÖNGYÖSI Mária, GYURISITS Konrád, HALÁSZ Károly, HEGYI Csaba, JOVANOVICS Tamás, KÁLDI Kata, KÁROLYI Zsigmond, KASZÁS Tamás, KIRÁLY Eszter, Kis Varsó, KISMÁNYOKY Károly, KOKESCH Ádám, LAKNER Antal, LAKOS Dániel, LOSONCZY István, NAGY Imre, NAGY Zsófia, NEMCSICS Antal, Freya Björg OLAFSON, PALOTAI Gábor, PUKLUS Péter, ROTERS&SZOLNOKI, SÁPI Márton, SIKUTA Gusztáv, SÓGOR Ákos, SOMODY Péter, SZEGEDY-MASZÁK Zoltán, SZIRMAY Zsanett, SZOMBATHY Bálint, TEMESI Apol, Újpesti Bródy Imre Gimnázium média szakos tanulói, Reinhard WANZKE)