Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Magas labdával indítok, mikor a Várfok Projekt Room legújabb, május 4-ig látogatható kiállításához kapcsolódóan szedem össze azt, amit már tudok, és amit még Gaál Kata képzőművész alkotásai hozzá tettek ehhez a tudáshoz.
Gaál Kata: Productive Ground I. 2019 – 29x38x12 cm/db x 3 – fa, fólia, led
Hiszen egy valódi művész alkotásainak hatása minimum kétirányú, önmagából, önmagában merít meg valamit, hogy az az alkotásban testet öltve aztán rám – és bennem is – átsugározódjon. Ez a valami az, amelyet önmagam és az engem körülvevő világ megismerésére fordítok, de általa. A címadás magas labdája is ilyen alkotótól származik, épp Hamvas Béla „A láthatatlan történet” című esszékötete volt a laptopom útjában. Gaál Katától függetlenül, de nem véletlenül. Látszólag furcsa kiegészítése ezen irodalmi alkotás ennek a képzőművészeti sorozatnak, de mégsem az, hiszen a 2017-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán végzett művész nagyon is láthatóan, a színek, a formák, az anyagok és a tér kombinálásával jeleníti meg ezen kiállításának anyagában azt, ami valaminek a következménye, sokunk életének pedig a végkifejlete. És az, hogy az alkotó is úgy definiálja önmagát „munkáimmal nem a klasszikus értelemben vett grafikát képviselem”, nem csak az általa használt kivitelezési technikára, de a vizuális ábrázolás esztétikai elemei mögött megbújó értelmezési síkokban is rejlik.
Gaál Kata: Insta Control 2019 – 116×183 cm – fa, textil, gombostű, grafit, viasz, led – Fotó forrása: Várfok Galéria
Gaál Kata ugyanis nagyméretű, jelen idejű cselekmények pillanatait megörökítve arra utal, amit Hamvas Béla is megfogalmaz egy másik művészeti irányban. „A történetnek önmagában értelme nincs. Amit itt látunk, már csak végkifejlete annak a küzdelemnek, amit a létezés magasabb hatalmai: a léttisztító erők vívnak a „létrontás démoni anarchiája” ellen. Csak ezekben a művész által megfigyelt és megörökített történetekben, itt és most a démonok uralkodnának el, ha nem korlátozná uralmukat egy grafikus művész teljes figyelme. Az alkotásokon ugyanis teljesen aktuálisan, a 2019. évre vetítve Gaál Kata a virtuális jelenlét erejét, a tömbházak elterjedésének ingerszegénységét és a gender sztereotípiák hatását is megörökítette. Legyen az az Insta Control című játszótéri jelenet, ahol az anyukák kivétel nélkül okostelefonjuk kijelzőjén tartják a tekintetüket gyermekeik helyett, vagy a Productive Grund című mini sorozat valamelyik képének hatalmas tömbházból leirányuló csúszdája, a mögöttük rejlő előzmények tartalma mindenképpen a létrontásunkat élteti.
Gaál Kata: Keresve sem találunk? II. 2018 – 154×93 cm – fa, textil, fólia, tű – Fotó forrása: Várfok Galéria
A fiatal művész azt kódolta ezekbe a sorozataiba, ami embertelenné teszi azt, amit sokan az életüknek hívnak, aminek alá vannak vetve. Pedig csak egy kicsit kellene a tekintetünket feljebb emelni, mondjuk a mobiltelefon kijelzője vagy a tömbházak fölé. Ugyan a Hamvas Béla által olyan sokat vizsgált és tapasztalt, a „létezés magasabb hatalmai”ként definiált elemeinek megismeréséhez ennél kicsit több kell, de a Gaál Kata által „javasolt” szemmagassága már éppen elég ahhoz, hogy sokkal közelebb jussunk ezekhez a következtetésekhez.