Szerző: Tóth Erika
Igen, nekünk, akik akkor voltunk gyerekek, valóban csodálatosak voltak. Ugyan nem volt még mobiltelefon, internet, közösségi média, mégis tudták a szüleink, mikor, hol és kivel vagyunk. Nem tudtuk mi az a szelfi, és ha tetszett valami, egyszerűen azt mondtuk, hogy szép. Játékra többnyire a játszóteret használtuk, és a barátainkkal játszottunk. Gyakran találkoztunk a szűkebb-tágabb családdal, mert erre is szükségünk volt. Volt tavasz, nyár, ősz és tél, nyáron nyaraltunk és télen teleltünk. Trendi volt úttörővasutasnak lenni, és év végén alig vártuk, hogy a nagymamánál nyaralhassunk. Még nem tudtuk, mi az a koleszterin, és vasárnap az anyukák, nagymamák bő zsírban sütötték a rántott húst, és utána finomabbnál finomabb házi sütiket ettünk. Nem voltak plázák, viszont volt Szivárvány és Úttörő Áruház.
Sári Edina márciusban megjelent „Az lenne jó… 2. 13+ 1 egymondatos retromese felnőtteknek” című könyve ebbe az időbe repít el minket. A könyv egy 1974-ben 8 éves, okos, kíváncsi, mindenre nyitott, kissé cserfes és öntudatos kislány elbeszélésein keresztül ad ízelítőt, mondhatni hiteles korlenyomatot a 70’-es évekről. A 13+ 1 mese 13 része egyenként egy, a kislány számára fontos élmény köré épül, szerkezetileg egy mondatra fűzve, színes, gazdag szókinccsel fűszerezve. A történetek sok mellékszállal rendelkeznek, a kislány, mesélés közben sűrűn elkalandozik, ám ez egyáltalán nem zavaró, inkább előnyére válik a meséknek. A történek mindvégig egyben maradnak, és ezek az elkalandozások mindig újabb és újabb tudnivalókkal szolgálnak, hogy jobban megismerjük a kislányt, a családját, a barátait és a kort.
Olvasva a meséket, engem sokszor kapott el a nevetés (hangosan), és bizony, nem szégyellem, olyan is előfordult, hogy kicsordultak a könnyeim. A mesék tökéletesen visszaadják a 70’-es évek hangulatát, olvasása közben akaratlanul is eszünkbe jut a saját gyerekkorunk, a családunk, azok, akiket szerettünk, de már nincsenek velünk. Felsejlik sok emlék, rokon, barát a régmúltból, és bizony erre szükségünk is van, hogy időközönként számot vessünk saját életünk jelen állásával.
A mesék ez alkalommal kiegészültek egy kisfiú történettel is, amit a kislány – immár „nagy” kisöccse elbeszélésben olvashatunk.
Különleges része a könyvnek egy CD-melléklet, amelyen Koltai Judit és Koltai Róbert színművész testvérpár mondanak el egy-egy mesét.
Kiknek ajánlom a könyvet? Azoknak, akik a 70’-es években voltak gyerekek, hogy kicsit újra gyerekek lehessenek. A mostani fiataloknak, hogy megismerjék szüleik, nagyszüleik gyerekkorát. A mostani dédszülőknek, nagyszülőknek, hogy emlékezzenek, milyen is volt, amikor még tényleg kicsi volt a gyerek, az unoka. Egyszóval mindenkinek, aki egy igazán különleges, szívmelengető olvasási élményre vágyik. 🙂
A könyv megrendelhető a nezopontvalto@gmail.com címen (2.500,- Ft + 300, Ft postaköltség).