Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Május 4-ig látogatható a Várfok Galéria legújabb, egyéni, kortárs kiállítása, amely a Munkácsy-díjas Várady Róbert festőművész utóbbi években készített alkotásaiból válogat.
Fotó forrása: Várfok Galéria
A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával létrejött, „Az érzékelés viszonylagossága” címet viselő tárlat nagyméretű, színes festményei összefüggésben állnak, összefüggést mutatnak a művész korábbi sorozataival is, mégis mások. A nagyalakos, sokszor szinte szociográfiai jellegű festmények alanyainak ábrázolásával ugyanis nem kevesebbet vállalt fel a kortárs alkotó, mint megjeleníteni azt, hogy az érzékelés mindig viszonylagos. Mindezt azonban úgy teszi, hogy a műveken szereplő emberek leginkább önmagukhoz és egymáshoz való viszonyát, társadalmi szerepét és helyzetét, így a teljes sors lényegi elemét, elemeit ragadja ki, oly módon, hogy az ábrázolt alakok személyisége is visszatürköződik az alkotásokon. És ezt teszi akkor is, ha az ábrázolt személy saját életében már személytelenné vált.
Fotó forrása: Várfok Galéria
Fotó forrása: Várfok Galéria
A sorozat központi témája, az érzékelés ugyanis saját benyomásom szerint sokkal inkább érzelmi síkon, sokszor a belső egyensúlyra irányulóan jelentkezik, és ugyan viszonylagos, de mégis nagyon pontos vonatkozású. Attól a befogadó nem, csak a képek alanyaként jelentkező személyek tudnának elvonatkoztatni, sokszor saját helyzetük, vagy a képen szereplőkkel vállalt tartós vagy átmeneti sorsközösségük, viszonyuk megváltoztatása által. És ez akkor is igaz, ha látszólag egyedülállóan, magányosan vagy egy személyként vannak ábrázolva, hiszen a legtöbbjüknél ennek a viszonyulásnak a megváltoztatása éppen önmagára irányul.
Várady Róbert: A semmi, ami van, 2018-120×100 cm, olaj, vászon – Fotó forrása: Várfok Galéria
Várady Róbert: Egyensúly keresés I. 2017-160×180 cm, olaj, vászon – Fotó forrása: Várfok Galéria
A több mint négy évtizede hazai és külföldi kiállításokon is szereplő Várady Róbert ezen sorozatának tematikus csoportokba rendezhető alkotásai közül mindegyiken közös ezen érzetek befogadójában keletkezett hatása. Az egyes képeken jelentkező geometrikus alakzatok, a kép a képben motívumok alkalmazása szinte feloldja, mert megtöri a mélyben keletkező, a festmények alanyain ábrázolt érzelmek keltett hatását. Ám a kivitelezés technikájától függetlenül, a kiállítás egészére igaz az, hogy a festményeken ábrázolt figurák személyiségjegyévé vált érzelmek nem egy adott pillanatban keletkezett benyomás hatására, hanem valami tartós, állandósult érzelmi állapotból fakadt. Így az azokon ábrázolt hangulat a szereplők teljes világa lett, akkor is, ha néhányan próbálják azt kibillenteni, vagy éppen egyensúlyban tartani.
Várady Róbert: Folytonos faggatózás II. 2018-120×120 cm, olaj, vászon – Fotó forrása: Várfok Galéria
És az, hogy ezek a Várady Róbert által megragadott, állandósult hangulatok leginkább nehéz helyzetben lévők, a társadalom peremén élők világból vannak kiemelve, ne tévesszenek meg senkit, mert a tárgyi környezetük által pontosan meghatározható társadalmi rétegben élő embertársaink szenvtelensége és kiégettsége nem csupán életkörülményeikből fakad.
Várady Róbert: Ne nézz a mélybe I. 2012-80×100 cm, olaj, vászon – Fotó forrása: Várfok Galéria
A tárlat anyagából személyes kedvencemmé vált „Szoba kilátással” című festmény szereplőinek társas magánya bármelyikünké lehet. A művész ezen festménye és a kiállítás teljes anyaga is éppen azért felszabadító, mert olyan ember közvetítette ezeket a „pillanatfelvételeket” számunkra a szereplőiként választott alanyai életéből, aki felismerte, ezeknek az embereknek is volt lehetősége arra, máshogy dönthessenek.