Fotó, montázs, álom, fricska – a szocialista szürrealizmus Hegedűs 2 László vizuális szimfóniájában

Szerző, fotók: Varga Bótos Anna

Milyen is lehet az a kifinomult objektív, az a misztikus szemüveg, az a különleges látószög, amin keresztül a művész egy letűnt világot megpróbál közelíteni, majd rögzíteni? Természetesen és paradox módon rendkívül szubjektív, és ettől az ami, ettől egyéni, senkivel és semmivel össze nem téveszthető, rendhagyó, meghökkentő, újító, egyszóval más mint a többi. S ez a kortársművészetek lényege is, amikor minden lehetséges és mindennek az ellenkezője is, amikor szabadon szárnyalhat a fantázia, s ennek a magasba törő szárnyalásnak a mai technika sem szab határt, sőt még jobban kitágítja a lehetőségek tárházát. Mindez fokozottan érvényes a vizuális, a képi nyelvet beszélő művészetekre.

Középen Hegedűs 2 László

Ennek a rendhagyó, meghökkentő, végtelenül felszabadult, határokat, korlátokat nem ismerő, merész és formabontó alkotói attitűdnek kiváló megnyilvánulása Hegedűs 2 László Munkácsy- és Balázs Béla-díjas vizualista képzőművész 2019. március 26-án, a Karinthy Szalonban  megnyílt tárlata,  A szocialista szürrealizmus titokzatos bája című vizuális szimfóniájának hazai ősbemutatója, amelynek már a címe is magáért beszél. A vizuális szimfónia megnevezés, a látványnak a zenével való rokonítása is már magában hordoz valamiféle titokzatosságot és misztériumot, amire csak maguk a kiállított alkotások adhatnak megfelelő magyarázatot és választ, méghozzá a művészi élmény feldolgozása és a benne rejlő üzenet befogadása során. „A tárlat képei a Kelet és a Nyugat két jellegzetes művészeti izmusának az ötvözetéből jöttek létre.  A szocializmus hivatalos és hamis művészete vizuális lenyomatainak szürreális képmontázzsal való transzformálásával a fikció műalkotássá, a művészet valósággá vált.” – olvasható a kiállításról szóló tájékoztatóban. A kiállítást a brüsszeli és prágai nagy sikerű bemutatkozás után immár a fotóművészet hazai kedvelői is megtekinthetik.

„A képek a fotóról szólnak, de korántsem fotók” – hangzottak a tárlatot megnyitó Tamási Miklósnak, a Fortepan (a legnagyobb szabadon használható, magyar nyelvű online fotóarchívum) alapítójának bevezető szavai. Hegedűs 2 Lászlót olyan alkotónak tartja, aki semmibe véve a mai realitásokat, csinálja azt, amit szeret. A kiállítás két sorozatot mutat be, mindkettő karikatúra a maga nemében, azaz valamiféle gagnek tűnhet. Az egyik sorozatnál rézkarcokkal dolgozott, amelyeknek nem ismertek az eredeti alkotói, s amelyeknek sokszorosított példányai a maga idejében üzemek, gyárak folyosóit díszíthették. Emlékeztetnek a szocialista szürreálra, de a művész által hozzáadott csavarral jóval bátrabbak az eredetinél.  A másik sorozatnál korabeli szovjet sajtóból kivágott fotó alapú képekre dolgozott rá Hegedűs 2 László, s ezáltal ismét egy szürreális, csavart világot hozott létre, eltolásokkal, ráhelyezésekkel, eltakarásokkal merőben új művet alkotva. Hogy miért szürreális az eredeti is? – tette fel a kérdést Tamási Miklós – mert a benne élők jelentős részének valóban ez egy szürreális világ volt – adta meg rá azonnal a választ is. Hogy mennyire montázs vagy montázs-e egyáltalán a kiállított anyag, arra pedig a helyes válasz az, hogy számítógépes munkákról van szó, kicsit nyersebbek az eddigieknél, a rézkarcos pedig inkább grafikai anyagnak tekinthető – hangsúlyozta Tamási Miklós megnyitó szavaiban.

Az önmagában is szürreális témát tehát az alkotó az álomvilág, vagyis saját képzeletének újabb rétegével vonja be, benépesítve oda nem illő lényekkel, állatokkal (zsiráfokkal, kacsákkal, békákkal, polipokkal, lovakkal), mindenütt szétszórt fekete bogarakkal, megváltoztatva eltolásokkal, torzításokkal, mindehhez főleg a grafikáknál feliratokat is illeszt, s ezáltal létrehozza a maga sajátos szürrealizmusát az eleve adott szürrealizmuson belül, nem kevés távolságtartó és látszólag játékos, de fanyar humorral fűszerezve, végeredményben az eredetitől eltérő új minőséget tárva a néző elé, hogy az majd elgondolkodjon rajta, értékelje, kérdéseket tegyen fel,  megpróbálja megfejteni, hogy azután továbbképzelje, vagy kesernyésen mulasson rajta, és megtalálja azt, ami e múltból a számára jelentéssel vagy jelentőséggel bír. Így maga a mű észrevétlenül hatni kezd, s létrejön egy nagyon mélyről fakadó intim kapcsolat az alkotás, az alkotó és a szemlélő között, valamiféle transzcendentális szimbiózis a befogadás folyamatában és általa. S ha ez létrejön, az alkotó elérte célját, munkája nem volt hiába való. Hegedűs 2 Lászlónak ez kiválóan sikerült.

A rézkarcos grafikák alatti feliratok régi mozgalmi dalokból vett idézetek, az Internacionálé egy-egy sora,  amelyek mind az egyik legismertebb olasz partizándal refrénjével (bella ciao, bella ciao…) fejeződnek be, egybeolvasztva itt is különböző szubsztanciákat, különböző korok és népek dallamait, lelkivilágát, s így  ötvöződve a múltidéző képekkel valóban az egész egy furcsa, rendhagyó „vizuális szimfóniává” nemesül.

A tárlat képeihez illeszkedőn és azokat kiegészítve a hátsó teremben felállított képernyőn Hegedűs 2 László rendezésében 1997-ben készült A nagy fehérvári árvíz című kisfilm látható, szintén a szocialista időket idéző képsorokkal, bemutatva az alkotó sokoldalúságát. S hogy a műfaji határok ne legyenek annyira merevek, egy vörös szőnyegre helyezett fehér talapzaton álló, hegesztő szemüveges Lenin gipszbüszt is színesíti a vizuális szimfóniát, az elmaradhatatlan bogarak (itt gipszfehérek) és egy szépen virító piros cseresznye társaságában, valamint két színes, agrár témájú fotó és egy búzatáblában szemlélődő, öltönyös káderekről szóló fekete-fehér fotósorozat kíséretében.

Hegedűs 2 László különleges élményt és életérzést keltő rendhagyó tárlata, amely a Budapest Photo Festival és a Budapest Art Week keretében került megrendezésre, 2019. április 19-éig látható a Karinthy Szalonban.

Bővebb információ  a tárlatról a https://www.facebook.com/events/418145092283291/ internetes oldalon olvasható.

(Hegedűs 2 László 1950-ben született Nagyhalászon. 1968-ban Pécsett elvégezte a Művészeti Gimnáziumot, majd 1970-ben Budapesten a Kirakatrendező Iskolát. 1973 és 1986 között a Pannónia Filmstúdióban filmgrafikákat tervez, filmeket rendez. 1976-tól az Iparművészeti Főiskola hallgatója, de a főiskolát nem fejezte be. 1980-tól rendszeresen vesz részt hazai és nemzetközi kiállításokon, filmfesztiválokon. Egyedüliként tagja mindhárom országos vizuális művészeti szervezetnek, a Magyar Képzőművészek Szövetségének, a Magyar Fotóművészek Szövetségének, a Magyar Filmművészek Szövetségének, valamint a Magyar Filmakadémiának is. Számos rangos elismerésben részesült: Munkácsy-díj, Balázs Béla-díj, Deák Dénes-díj,megyei díj, Príma fődíj, 2016-ban Nagyhalász Díszpolgára lett).