„Igazán élni” – A halál és a lányka – Egon Schiele élete a mozikban

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

Március 14-től a Pannonia Entertainment forgalmazásában került a hazai mozikba Dieter Berner osztrák-luxemburgi koprodukcióban készült filmdrámája, amely a mindössze 28 évet megélt osztrák festő Egon Schiele (1890–1918) életrajzát, összefüggéseit és állomásait értelmezi annak ismerté vált elemein, és a művész alkotásain keresztül.

Egon Schiele: A halál és a lányka

A művészettörténet egyik legvégletesebb önmegfigyelése alapján, szinte megszállottan, sajátos vonalvezetéssel alkotó, napjainkra az egyik legjelentősebb festőművészeként számon tartott, Bécsben és környékén élő művész tehetsége már nagyon korán megmutatkozott. Az azonnal felismerhető stílusjegyeket alkalmazó Egon Schiele még nem volt 20 éves, amikor a korszak legnagyobbjaival (Paul Gauguin, Henri Matisse, Vincent van Gogh, vagy Oskar Kokoschka) állított ki, de csak halála évében vette meg első művét egy múzeum. A maga korában pornográfnak bélyegezett, a náci uralom idején degeneráltnak minősített, a II. világháború utáni évek Ausztriájában pedig a „nem jelentősek” közé sorolt művész alkotásai napjainkra rekord áron kelnek el. Szinte sokkolta a művészettörténethez közel állókat is, hogy az életében, így a filmben is központi szerepet kapó, Gustav Klimt által számára bemutatott modelljével közös festménye a: „Szerelmesek – Önarckép Wallyval” című alkotás már 8 millió angol fontért kelt el egy árverésen. Az önmegfigyelő művész több mint száz önarcképén túl, számtalan ajánlkozó női modellje ellenére is leginkább a hozzá érzelmileg is nagyon közelálló húgát és Wallyt örökítette meg.

Egon Schiele: Önarckép

Az Egon Schiele életének utolsó óráiból kiinduló, húga visszaemlékezéseire felfűzött egész estés, korhű mozifilm nem kevesebbre vállalkozott, mint objektíven megidézni a művész egymástól elválaszthatatlan alkotói és magánemberi létét. Így abban a filmművészet adottságait, annak eszközrendszerét kihasználva, nagyon lassan, az összefüggéseket csupán sejtetve, a művésztől fennmaradt 2800 alkotás legjavát a történetbe szőve, megkérdőjelezhetetlen és ítélet nélküli értelmezést kap a „schielei gondolkodás- és alkotásmód”.

És ehhez a hatáshoz a klasszikus, kosztümös, film címadásaként választott, a „Halál és a lányka” című festmény igazi metaforaként szolgál. Hiszen Egon Schiele minden egyes művén az elmúlás mellett a nemiség fanatikus ábrázolása, definiálása jelenik meg sajátos, ritmikus dallamvonalszerű ábrázolási móddal önállósulva, egyszerre esztétizálva és torzítva portéin annak alanyait. Egon Schiele szeretteit úgy tette halhatatlanná alkotásain keresztül, hogy számára önmaga és az élet értelmezése, a művészet szabadságának képviselése volt az, amely öntörvényű, koordinálatlan, ösztönös eszközévé vált, és amely egész életét is átszőtte, meghatározta. És ezzel: a végzetével, nagy valószínűséggel, már halála előtt 3 évvel, a Wallyval való szakítás eldöntésekor szembesült, hiszen akkor önmagát tagadta meg a szabad alkotás lehetőségét remélve. A film nagyon nagy erőssége, hogy gondolkodni hagyja nézőközönségét, hiszen annak alkotóitól távol áll mindenféle értékítélet Egon Schiele emberi vagy művészi vonatkozásában. És legyen akár valós, vagy fiktív az a jól megválasztott, de nem kihangsúlyozott motívum a történetben, miszerint Schiele, a Wallyval való szakításakor, még 1915-ben festett „Halál és a lányka” címmel világhírűvé vált festményének a címében, 1917 decemberében – Wally halálhírére – egy szót megváltoztatott.

A művészet történetében a legtöbb önarcképét hátrahagyó festő alkalmat adott az őt vizsgáló szakembereknek arra, hogy azokat megfigyelve megállapíthassák, rövid élete alatt Schiele soha olyan férfiasnak nem ábrázolta önmagát, mint a Wallyval töltött évek alatt. Ha ezt is figyelembe vesszük, nem lehetnek kétségeink – bár a filmből is kiderül -, mely szót és mire cserélte a festmény címének megváltoztatásakor az önmagát ilyen alaposan vizsgáló művész. Az általa annyit megfigyelt emberi test, fizikailag bekövetkező halála előtt, még saját életében felismerte, és alkotásába is belekódolta azt a pillanatot, amikor az önmagában lelki síkon bekövetkezett. A legnagyobb alázattal írom, hogy ezt csak azért volt lehetősége megtenni, mert alkalmat adott arra is önmagának, hogy megtapasztalhassa, milyen is igazán élni.

***

A vetítési helyszínek részletes listája a https://www.facebook.com/PannoniaEntertainment oldalon olvasható.

Fotók forrás: Pannonia Entertainment