Lyukas Dalok a Kiscelli Múzeumban

A Fekete Lyuk – A pokol tornáca című kiállításhoz kapcsolódó programsorozat keretében Lyukas Dalok címmel koncertek lesznek a klub egykori előadóival, Lyukas Sztorik címmel pedig szubjektív tárlatvezetéseket tartanak az egykori klub törzsvendégeivel, zenészekkel, Lyukas arcokkal.

© Kiscelli Múzeum

A Kiscelli Múzeum Budapest történetét dolgozza fel állandó és időszaki kiállításaival. Ide kerülnek az olyan tárgyak, amelyek a főváros arcát, múltját meghatározzák: Clark Ádám teáskannájától a Moszkva téri óráig rengeteg emlék megtalálható a múzeum gyűjteményében. Közelmúltunk fontos mozzanata volt az egyetlen állandó alternatív zenei budapesti szórakozóhely, a legendás Fekete Lyuk megnyitása 30 évvel ezelőtt, a rendszerváltás hajnalán. Számos tűrt és tiltott együttes kapott itt fellépési lehetőséget, több ma is létező zenekar a klubnak köszönheti ismertségét. Néhányan ma is kedvelt szereplői a hazai zenei szcénának: a Lyuk törzszenekarának számított például a VHK, a Sziámi, a Pál Utcai Fiúk, a Sex Action, az F.O. System, de játszott itt a Tankcsapda és a Kispál és a Borz is. Ez utóbbi a klub stúdiójában rögzítette Naphoz holddal című első lemezét is. A márciustól induló Lyukas Dalok programsorozat a Müller Péter Sziámi Andfriends és a Nulladik Változat együttesek koncertjeivel indul, akik a múzeum Templomterében idézik meg egykori fellépéseiket. A Lyukas Sztorik keretében egykori fellépők és vendégek mesélnek szubjektív történeteket Balla Loránd kurátorral közös tárlatvezetéseken. “Ez egy élménycentrikus kiállítás, ami az érzékekre próbál hatni, élményeket szeretne közvetíteni. A Lyuknak nincs egy története, ennek a helynek történetei vannak, másképp hatott a klub szellemisége egy fellépőre, egy vendégre, vagy egy ott dolgozóra”- mondja a kiállítás rendezője.

© Kiscelli Múzeum

A kiállítás a Kiscelli Múzeum nemrég megújult sziklapincéjében kapott helyet, így a klub hangulatához illeszkedő térbe érkezünk meg a hosszú, lefelé vezető, sziklába vájt lépcsősoron. A mindenfelől kavargó zajok, beszélgetések, zenék, és a rengeteg régi tévéből hozzánk beszélő arc is egy zajos klub érzetét kelti bennünk; olyan helyét, ahová érdemes gyakran visszatérni, ha nem szeretnénk lemaradni a legnépszerűbb bulikról, divatbemutatókról, színházról, moziról. Jó lenne, ha sok ilyen kulturális, autonóm tér működne Budapesten ma is. Érdemes megnézni a Kiscelli Múzeumban, hogy hogyan csinálták ezt a hőskorban.

Forrás: Kiscelli Múzeum

,