Szerző: Tóth Judit Nikoletta
A Budapest FotóFesztivál és a Budapest Art Week hivatalos programjának részeként hazai alkotó önálló kiállításával jelentkezik a TOBE Gallery a kora tavaszi időszakban.
© Trunkó Edit – BPF 2019
A Színjátszó Emlékek című kiállítás keretében a számtalan egyéni és csoportos kiállításán keresztül, nemzetközileg is ismert, Budapesten élő és alkotó Robitz Anikó fotó alapú művei és új sorozatai is láthatóak. Így a galéria tulajdonosainak kurátori tevékenysége által a 80-as évek elejéről származó, tovább munkált családi fotókkal, a későbbi utazások képeinek felhasználásával, ónból készült apró figurákkal kiegészített alkotásokkal, 3D nyomtatással készült dobozokba összegyűrt fotókkal és speciális holografikus anyag felhasználásával készült plexifotókkal is találkozhatunk.
© Trunkó Edit – BPF 2019
© Trunkó Edit – BPF 2019
Az alkotások kivitelezési és ezáltal megjelenési formájának különbözősége, így a kiállítás hangulata a művész sokféle megközelítési lehetőségét is képes visszaadni ugyanazon témára. Hiszen a kiállított művek valamennyien ugyanarra fókuszálnak: az emlékek rögzülésének lehetséges formáival foglalkoznak. És azok kivétel nélkül alkotójuk, Robitz Anikó gondolkodás-, és látásmódját keresztül tükröződnek vissza, személyes érzésvilágán, szubjektívén keresztül kivetített vizuális művei által.
© Trunkó Edit – BPF 2019
© Trunkó Edit – BPF 2019
A kiállítást megnyitó Muladi Brigitta művészettörténész beszédében kitért arra is, hogy a korábban a világ különböző tájain látott építészeti részleteket geometrikus formákká átalakított alkotásai által ismert Robitz Anikó ezen munkái más természetűek. Ugyan a 3 dimenziós tér 2 dimenzióban történő visszatükrözése, a valóság absztrakciójának, reprezentációjának mintegy elvonatkoztatott sűrítményként való megjelenítése most is alapvető maradt, de a fényképészet és a festészet kapcsolatát tovább kutatva, a tér megjelenítése mellett most még egy meghatározó elem: az idő, mint transzformátor megjelenítése is hangsúlyos szerepet kap. A művész ugyanis az idő különböző távlataiból hívja elő és ruházza fel személyes, múltbéli emlékeivel azt a jelenét, amely meghatározza őt. És ezzel a személyes vonatkozású felruházással lesz a tárlat nagyon különleges, hiszen Robitz Anikó nem kevesebbet akar számunkra is kifejezni, mint azt, a múltbéli emlékek rögzülésével és azok felhasználásával hogyan építhető, befolyásolható a jövő, mégpedig az emlékezet változásával. Az emlékezet előfeltételét, az emlékezést akarja megragadni, vizuális eszközökkel megjeleníteni. Hiszen a világot és önmagát megismerni szándékozó embernek szüksége van „egy” emlékezetre ahhoz, hogy emlékezhessen, a tapasztalataiból letisztult következményekre, a múlt őt meghatározó eseményeire. És ha ezt nem teszi meg, vagy ebben zavar, félreértelmezés támad, akkor olyan, nem hagyományos jelentéssel bíró „emlékezetkiesései” lehetnek, amely már az apró életvezetési hibáik újra elkövetését is magukban hordozzák, hosszú távú következményei pedig egész jövőnket negatív értelemben meghatározhatják.
Fotó forrása: TOBE Gallery
Fotó forrása: TOBE Gallery
Robitz Anikó alkotásairól is van már saját emlékezetem, egy három évvel ezelőtti TOBE Galleryben megrendezett csoportos tárlaton keresztül. Az akkori emlékeimet visszakeresve döbbentem rá, hogy művészként egy akkor megfogalmazott, jóval korábban keletkezett érzetemet erősítette meg mostani egyéni tárlatával is. Hiszen alkotásai – ugyan stílusjegyeiket tekintve alapvetően változtak – most sem csupán esztétikai hatásukban keltenek művészeti élményt bennem. Múltbéli tapasztalataim reális felidézésével még erősebbé tette azon felvetésemet, amelyet akkori élményem alapján fogalmaztam meg, általa. Azt, a sokáig magamban hordozott és jelenemben is valósággá realizálódott érzet-élményt, miszerint egy új, életünkbe lépő „idegen” esetén szinte biztonsággal tudjuk, ha mélyebb közünk van, mélyebb közünk lesz hozzá.
Fotó forrása: TOBE Gallery
A három évvel ezelőtt bennem megfogalmazódott gondolat, miszerint „minél tovább nézem, annál messzebb látok általa” ugyanis a művész ezen, tapasztalati emlékezésein és saját emlékezéseimen keresztül válik akár ha csak egy pillanatra is közös jelenünkké. És ezt most újra felidézheti bárki, aki 2019. április 13-ig ellátogat a Bródy Sándor utcai TOBE Gallerybe.