2019. március 7., csütörtök, 19:30
HAYDN: Il Ritorno di Tobia – nyitány Hob. la:2
HAYDN: C-dúr csellóverseny, Hob. VIIb:5
HAYDN: F-moll szimfónia („La passione”), Hob. I:49
A csellóverseny szólistája Kántor Balázs, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szólamvezető csellóművésze
Közreműködik: a Nemzeti Filharmonikusok tagjaiból alakult Kamarazenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
Folytatódik a Nemzeti Filharmonikus Haydn-sorozata a Festetics Palotában. Március 7-én a szerző Il Ritorno di Tobia (Tóbiás hazatérése) nyitánya csendül fel, ezt követi C-dúr csellóversenye, amelyet az együttes szólamvezető csellóművésze, Kántor Balázs szólaltat meg, végül az F-moll szimfónia („La passione”) zárja az estét.
Hamar Zsolt © Berényi Gyula
Az Il ritorno di Tobia (Tóbiás hazatérése) Haydn első oratóriuma; ősbemutatója 1775 áprilisában volt a bécsi Kärntnertortheaterben. A bécsi Zeneművész Egyesülettől az 1770-es évek közepén érkező megrendelés a mű megírására valódi dísz volt Haydn kalapján. Az ekkor még Európa zenei életétől elzárva, az Esterházy-udvarban alkotó zeneszerző addigi pályájának legambiciózusabb kompozíciójával tett eleget a felkérésnek, noha az apokrif ószövetségi történetet feldolgozó oratórium népszerűségét mamár erősen elhomályosítja két kései testvére, Az évszakok és A teremtés. A komoly operákéhoz nagyon közel állóstílusú, olasz nyelvű oratórium műfaja különösen népszerű volt Bécsben. Haydn műve Tóbiásnak a korban jól ismert történetére épül: a halottnak hitt fiú az álruhás Rafael arkangyal segítségével hazatér, és visszaadja apja látását.
HAYDN: C-dúr gordonka-verseny, Hob. VIIb:1
Joseph Haydn C-dúr gordonkaversenyét sokáig elveszettnek hitték; kéziratos másolatát csak 1961-ben találták meg Csehországban. Fiatalkori mesterműről van szó, melyet a zeneszerző feltehetően az Esterházy herceg szolgálatában töltött első éveiben, 1761 és 1765 között komponált a hercegi zenekar kiváló csellistája, Joseph Weigl számára. Haydn zenéjéből ítélve Weigl nemcsak elsőrangú virtuóz, de figyelemre méltóan érzékeny muzsikus is lehetett: a rokokó aprólékosan díszített, kisléptékű melodikájával szemben a C-dúr koncert mindhárom tételét lendületes, intenzív és kifejező dallamosság jellemzi. A nyitótételben a játéktechnikai elemek sokfélesége, a virtuóz és az éneklő stílus kiegyensúlyozott aránya tűnik fel. Csak a vonósok kísérik a lassú tételt, melyben szinte mindvégig a szólista áll a középpontban. Könnyed virtuozitásával hat a pezsgően eleven, nagyon gyors finálé, melynek boszorkányos futamait szólista és zenekar mintha valóban egymással versengve játszaná.
HAYDN: F-moll szimfónia („La passione”), Hob. I:49
Joseph Haydn egyetlen f-moll szimfóniáját 1769-ben komponálta. Jézus szenvedéstörténetére utaló La passione mellékneve nem a zeneszerzőtől származik, és bár csak egyetlen késői, németországi kéziratos másolaton szerepel, a szimfóniát mégis széles körben értelmezték és értelmezik ma is a nagyhéthez kapcsolódó, templomi előadásra szánt darabként. A négytételes mű valamennyi tételének alaphangneme f-moll.
Következő hangversenyünk:
2019. március 9., szombat, 20:00 – Mátyás templom
Grecsanyinov: Vesperás, op. 59
Km.: a Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Vezényel: Horváth József, a Kolozsvári Magyar Opera karmestere
Alexander Grecsanyinov (1864-1956) nevét alig ismerik. Kortársa volt a legnagyobb orosz zeneszerzőknek, Rimszkij-Korszakovtól tanult, de nem csatlakozott sem az Ötökhöz, sem
Csajkovszkij követőihez. Zeneszerzőként az eredeti orosz és a francia impresszionista zene összehangolására törekedett. Öt szimfóniát és sok más műfajú művet komponált, zenei stílusát konzervatívnak tartják. Már idős ember volt, amikor 1925-ben Párizsba költözött, de innen is tovább ment, 1940-ben New Yorkba. A 20.század első évtizedeiben vezető szerepet játszott az orosz ortodox egyház zenéjének megújítását célzó törekvésekben. 1911-ben komponálta ebben a szellemben Nagyhét című, a cappella kórusművét, 1912-ben pedig a Vesperások sorozatát, „Éjszakai virrasztás” címmel. A mintegy háromnegyed órás mű tonális zene, de szabadon kezeli a harmóniákat, a kórus alkalmazása helyenként valósággal szimfonikus. Méltatói rámutatnak, hogy a „kórus-hangszerelés” során Wagner iránti csodálata is megnyilvánul.
szerzőként az eredeti orosz és a francia impresszionista zene összehangolására törekedett. Öt szimfóniát és sok más műfajú művet komponált, zenei stílusát konzervatívnak tartják. Már idős ember volt, amikor 1925-ben Párizsba költözött, de innen is tovább ment, 1940-ben New Yorkba. A 20.század első évtizedeiben vezető szerepet játszott az orosz ortodox egyház zenéjének megújítását célzó törekvésekben. 1911-ben komponálta ebben a szellemben Nagyhét című, a cappella kórusművét, 1912-ben pedig a Vesperások sorozatát, „Éjszakai virrasztás” címmel. A mintegy háromnegyed órás mű tonális zene, de szabadon kezeli a harmóniákat, a kórus alkalmazása helyenként valósággal szimfonikus. Méltatói rámutatnak, hogy a „kórus-hangszerelés” során Wagner iránti csodálata is megnyilvánul.
Sok szeretettel várjuk hangversenyünkre!