Bemutató április 12-én a Magyar Színházban
Dušan Kovačević: A maratonfutók tiszteletkört futnak
Fordította: Tóth Loon
Rendező: Paolo Magelli
Nemzetközi alkotócsapat dolgozik a Magyar Színház nagyszínpadán, szerb, olasz, macedón és magyar művészek közreműködésével készülnek A maratonfutók tiszteletkört futnak bemutatójára, amely hamisítatlan Kusturica–érzést ígér a közönségnek.
Paolo Magelli © Juhász Éva
© Juhász Éva
Dušan Kovačević a legismertebb szerb drámaíró világszerte. Ő a forgatókönyvírója az Emir Kusturica által rendezett Undergroundnak. A maratonfutók tiszteletkört futnak című drámából még a régi Jugoszláviában készült film (1982), és úgy tartják, hogy a film és a színdarab előrevetítette mindazt, ami később bekövetkezett.
Ljupčo Konstantinov © Juhász Éva
© Juhász Éva
A Topalovity család napjait az ópapáról ükapára, dédpapáról fiúra szálló koporsókészítés szép mestersége tölti ki. A család valahol a koporsók között elveszítette nőtagjait, mert se egy anya, se egy lány, sem egy nővér sehol. Csak apák és fiúk, akik tovább viszik a nevet és a koporsókat. Öt generáció él együtt huszonöttől százhuszonöt éves korig. Ám a jól teljesítő Végtelen Nyugalom Kft. valójában a koporsók újrahasznosításának kreatív családi biznisze. A család tagjai nem is annyira a koporsókészítést, sokkal inkább a koporsólopást hagyományozták egymásra generációkon át. Száz év alatt nagyjából húszezer reciklált koporsóval teremtették meg a családi jólétet.
© Juhász Éva
© Juhász Éva
Ám a legifjabb Topalovity, nevezett Mirko, fellázad és szökne, élné a saját életét. Ki akarna szállni az üzletből, de a család természetesen nem engedi. A fiú kötelessége a családi biznisz folytatása, külön karrierépítésnek itt nincs helye. Az üzlet minden előtt, mert ez a családi jólét alapja. Így tör mindenki mindenki ellen, még akkor is, ha egyébként senki sem lenne senkivel.
© Juhász Éva
© Juhász Éva
Műfaját tekintve fekete komédia ez a darab, de bátran nevezhetjük groteszknek vagy egyszerűen kelet-európai dzsuvának. Jól ismerjük, otthon vagyunk benne.
© Juhász Éva
© Juhász Éva
A nemzetközi csapat:
A rendező: Paolo Magelli
Érzékeny, szenvedélyes, politikus színházcsináló, sok nyelven beszélő világpolgár, aki az ösztöneiben érzi a vibráló Balkánt. Folyamatosan dolgozott Kelet-Európa felénk eső régiójában, időnként feltűnt még nálunk is, de új bemutatóra jó tíz év után most készül először.
A dramaturg: Željka Udovičić
Több mint 100 előadást jegyez Horvátországban, Szlovéniában, Németországban, Magyarországon, Olaszországban, Venezuelában, Montenegróban, Kolumbiában, Franciaországban, Szerbiában, Bosznia-Hercegovinában, Bulgáriában, Macedóniában, Montenegróban. Paolo Magellivel 2011 óta dolgozik együtt.
Zeneszerző: Ljupčo Konstantinov
Macedón születésű. Számtalan film és színházi előadás zeneszerzője. 1976 óta dolgozik Paolo Magellivel és szinte valamennyi rendezéséhez ő szerzett zenét. Számos díjjal jutalmazták Európában és Mexikóban is.
A díszlettervező: Lorenzo Banci, a jelmeztervező: Marina Čopo,
A színészek: Hunyadkürti István mv, Mertz Tibor mv, Végh Péter mv, Rancsó Dezső, Takács Géza, Telekes Péter, Horváth Illés, Gáspár Kata, Soltész Bözse
Paolo Magelli egy toscanai nagyvárosban Prato-ban született és nem volt még húsz éves sem, amikor már színházi stúdiót alapított a Prato Színházban. Roberto Benignivel dolgozott együtt, majd Giorgio Strehler asszisztense lett. Attól kezdve azon dolgozott, hogy a színház ne csak élményt adjon a nézőknek, hanem változtassa meg az életüket is. Tudatosan használta a színházi formákat a társadalmi változások provokálására. Még az egységesnek tűnő Jugoszláviában kezdett el dolgozni, végigrendezte a jugoszláv nagyvárosok színházait és fesztiváljait tévedhetetlenül szembesítve a nézőket és így a társadalmat is mindazzal, amit a féktelen és gyilkos nacionalizmusukkal majd a fejükre idéznek.
Közben Magelli és az akkori európai avantgarde is egymásra találtak. A hetvenes évek BITEF (Belgrádi színházi Találkozó) az a hely volt, ahol összejöttek az akkori színházi újítók: Robert Wilson, Pina Bausch, Zadek és Benno Besson.
Körberendezte és játszotta Európát aztán Latin-Amerikát is, problémaérzékeny személyiségére jellemzően 2000-ben palesztin és izraeli színészekkel dolgozott együtt.
A kilencvenes években baráti meghívásra érkezett Zalaegerszegre ahol nagyszerű előadást rendezett Molnár Ferenc Liliom című előadásából. Érzelmes, megrendítő és üdítően tiszteletlen előadás volt. A színházi barátság megmaradt és mivel Magelli folyamatosan dolgozott Kelet-Európa felénk eső régiójában időnként feltűnt még nálunk, de új bemutatóra jó tíz év után most készül először.
Legutóbb olasz-román-szerb-magyar-horvát-albán közös társulattal dolgozott a szerbiai Kosztolányi Dezső Színházban. A színészek azt mesélték nagyon jó volt dolgozni vele. Magelli igazi nagy színházi ember, olyan formátumú, amilyen ma már ritkán akad errefelé.
Paolo Magelli érzékeny, szenvedélyes, politikus színházcsináló, sok nyelven beszélő világpolgár, aki az ösztöneiben érzi a vibráló Balkánt, a talajmélyi társadalmi eróziókat és hisz a színház eszközeiben annyira, hogy segítségül hívja a gyilkos nacionalista indulatok ellen. A látvány, a zene, a humor a líra jellemzi az előadásait és a soknyelvű, soknemzetiségű, sokféle kultúra egységbe terelése.
Személyében a XX. századi kísérletező alternatívból indult nagy színházi megújítók egyikét köszönthetjük a Magyar Színházban.