Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Mit jelent – akár csak olvasóként is -, de tisztelettel hozzányúlni, odafordulni egy életműhöz? Mit jelent Polcz Alaine számos életrajzi ihletettségű könyve közül, a tudatosan olvasóknak szánt, érzelmileg a legintimebb kötetéről véleményt alkotni? Egy olyan kötetről, amelyben a tőle megszokott őszinteséggel azt tárja elénk, számára mit jelent tisztelettel közeledni egy másik ember szuverenitásához, felismerni és megtartani a másik életének azon sajátosságait, amelyek érintetlensége biztosítja annak szabadságát úgy, hogy attól megismerkedésük pillanatától, annak haláláig már – kölcsönösen – nem tud elszakadni? Mit jelent számára, mit ad neki a másik létezése? Csak sejtettem. De amikor kezembe vettem Polcz Alaine „Egész lényeddel” című könyvét, amelyben férjéhez, Mészöly Miklós íróhoz élethosszig tartó kapcsolódásának minőségéről és a halálára, a halálra való készülődésről, annak elfogadásáról, és a gyászról ír, egy momentum teljesen biztossá vált számomra: ez csak nagyon keveseknek sikerül.
Az alapvetően tudományos munkát végző Polcz Alaine számos díjazott és népszerűvé vált, önéletrajzi elemekre épülő szépirodalmi alkotása ellenére sem tartotta önmagát írónak. Éppen ezen, az összefüggések keresésén alapuló, önmagára irányuló alkotásai miatt gondolta azt, nem tartozik azok sorába, akiket ő maga ebben a több évtized történéseit lineárisan és emlékképekként átölelő kötetében említ. Hiszen nem csak Mészöly Miklós szinte teljes életművének tartalmi elemeire tesz utalásokat, de olyan, a korszak meghatározó alkotóira is, mint Nemes Nagy Ágnes, Nádas Péter, Esterházy Péter vagy Weöres Sándor. Személyes történetében ezen felül a megkülönböztetetlenség alázatával szerepet kapnak „hétköznapi” barátai, szomszédai, rokonai és az utca emberei is. Mindazok, akik hatással voltak életére, életükre, annak alakulására. Polcz Alaine tárgyilagos írói stílusa, tisztasága és tapasztalatainak önzetlen megosztása az, amelytől ez a naplórészletekből, visszaemlékezésekből és gondolati elemekből felépülő története nem csak életrajzi forrásként, de szépirodalmi alkotásként is hiteles lesz. Nagyon meghatározó, hogy ezen szépírói műve által is úgy avatja be olvasóját és önmagát is saját életébe – és egy nem mindennapi szerelem világába -, hogy az abban kifejtett megállapításai, gondolatai és kérdései egybecsengnek a sokkal később, 2017-ben kiadott, hagyatékukból fennmaradt és összeállított, egymásnak szánt levelezésük (A bilincs a szabadság legyen) tartalmi elemeivel is. És ez az, ami Polcz Alaine és társa alkotói nagysága mellett emberi nagyságát is hitelessé teszi. Hiszen nem csak a külvilág számára, de önmaguk és egymás felé is hasonló módon nyilvánulnak meg. A másik és önmaguk megismerése, és ennek az egymás számára való, kölcsönös jelentése és jelentősége az, amely aztán Mészöly Miklós halálával sem vet véget kapcsolatuknak.
Polcz Alaine az Egész lényeddel című kötetének egyik fejezetében így vall erről:
„Mit lehet tudni a másikról? Ez az örökös küzdelem – megérteni az életet pontosan olyan nehéz, mint a házasságunkat – és megérteni azt a valamit amit Istennek nevezünk. Miklós sokkal hamarabb megértette, ő már rég tudta, hogy egyetlen vallás sem tudja megközelíteni, de mégis van alkotó. Miklósnak nagy születésnapjai voltak, ünnepélyesek, barátokkal és családdal is. Az enyémet általában elfelejtettük, talán kétszer-háromszor volt életemben számon tartott születésnapom. Nagy ritkán eszébe jutott. De akkor pár sorral mit tudott adni! Egyszer Kisorosziban, 1985. október 27-én reggel a konyhaasztalon találtam ezt a verset a következő ajánlással: „Születésnapodra – mint mindig – késve. M.”
ÖT STÁCIÓ
1
Hogyan találhatnék valami semmit –
bámulva reggeltől hosszan
a szorgos okoskodást,
ahogy a világ teszi magát,
teszi a rendet a rendetlenségbe,
ama másik, másképp lehetetlen,
engesztelhetetlen rendbe.
2
Megtörtél kemény ész, bevallom.
Ha szél zúg, süketen is hallom.
Fészkeli magát a törésbe,
forrasztva a részt az egészbe.
3
Ím, lehajtod fejed a keresztre,
a hordalék szigetre.
4
Vagy mégis valami elevenre?
5
Micsoda madár!
„Micsoda madár!” Gyermekkorom óta kedvenc énekem ez a pentaton ősi dallam – megváltóváró ének. Sokan szerelmi éneknek tartják. Joggal. Mindkettő szerelem – lehet. A szerelemtől is mindig megváltást várunk.
Öt stáció. Mint a pentaton ének. Amit hajnalköszöntőnek is szoktak értelmezni. Érthető mindenik értelmezés. A „Micsoda madár!” utalás, személyes nyom – nekem. És mindenkinek aki érti. Persze sokan nem értik.”
Az elsőként még Polcz Alaine életében (2006-ban) megjelent Egész lényeddel kötet most a Jelenkor Kiadó jóvoltából újra elérhető. A személyes történet írójának érzelmi gazdagsága, tisztasága és nyitottsága okán úgy vezet végig mély tartalmi (és csak másodsorban életrajzi) elemeket két ember személyiségének feltárásával és érintetlenségével, a közös élet momentumaival, hogy ezáltal örök érvényű igazságokat tár fel. Így nem kevesebbet kínál olvasójának, mint annak lehetőségét, ha egy másik ember irányából rá irányulnak annak személyes utalásai és nyomai, azt ismerje fel akkor is, ha sokan nem értik.
Polcz Alaine: Egész lényeddel, Jelenkor Kiadó, 2019