FEKETÉN-FEHÉREN
Válogatás Szalay Zoltán fotográfiáiból
A kiállítást 2019. február 25-én este 6-kor megnyitja: Alföldi Róbert
Szalay Zoltán, Pulitzer-emlékdíjas és Táncsics Mihály-díjas fotográfus, a magyar sajtófotográfia kiemelkedő személyisége, a Magyar Sajtófotó Kiállítások elindítója, szellemi atyja és 30 éven át a rendezője 2017. február 14-én, 82 évesen hunyt el. Sokszínű tematika jellemezte a munkásságát, amely az ’50-es években kezdődött igazolványképek készítésével. A későbbiekben országos lapok és hetilapok munkatársa, rovatvezetője, képszerkesztője volt és fotós generációk nevelkedtek fel a keze alatt. Művészekről, tudósokról, muzsikusokról készített és híressé vált portréit több hazai és külföldi kiállításon mutatta be önálló kiállítások keretében. Az elmúlt hatvan évben készült riport- és zsánerképei ma már olyan dokumentumértékűek, amelyek a magyar társadalomábrázolás, politika- és kultúrtörténet, valamint a magyar fotográfiatörténet számára is nélkülözhetetlenek.
Szalay Zoltán hagyatékának feldolgozását a Fortepan végzi.
Az Átrium Galéria kiállításának anyagát Alföldi Róbert válogatta a 2004 májusában megjelent – Magyarország Európai Uniós csatlakozására időzített – Ilyenek voltunk, Magyarország elmúlt ötven éve című, magyar, angol, német nyelvű – albumából. Az album néhány példánya, kedvezményesen megvásárolható a kiállítás megnyitóján.
A kiállítás, amely 2019. február 25. és április 30. között látogatható, a Nikon CEE GmbH Magyarországi Fióktelepének támogatásával jött létre.
A tárlat megtekintése ingyenes. A Galéria fenntartásához is hozzájárulhatnak a tamogatas.atrium.hu oldalon ismertetett támogatási lehetőségek bármelyikével.
Átrium Galéria, Átrium Színház 1024 Budapest, Margit körút 55.
Feketén-fehéren.
Mert a fényképezőgép lencséje nem hazudik. Objektív.
Embereket idéz. És színhelyeket. Az életünket – közös életünket.
A hétköznapjainkat. Az ünnepeinket.
Akarva-akaratlanul objektíven.
Mert a kép, még a legelvontabb is, csak objektív lehet. Mi magunk tesszük azzá,
Mert a képbe önmagunkat látjuk bele. Feketén-fehéren. Árnyaltan. A magunk szemével.
Jó, ha tudjuk: ennek a könyvnek – ezeknek a képeknek – nem csupán a nézői vagyunk, nem csak a tárgyai vagyunk, hanem az alkotói is. Mint az életünknek, ami megfoszthatatlanul a mienk.
Életünk „tájképének” alkotója, s csak visszaadja, amit az életünkből fél évszázad alatt mi magunk megalkottunk. Amit felépítettünk. Amit elszegényíthettünk. Amit gazdagíthattunk. Mi magunk.
Vele együtt.
A képek önmagunkat idézik.
Köszönjük.
(Részlet GÖNCZ ÁRPÁD az Ilyenek voltunk – Magyarország ötven éve című albumba írt ajánlójából – Budapesten, 2004 májusában)