„Nem ártatlan, mégis romlatlan” – Az utolsó tűzijáték a Bethlen Téri Színház műsorán

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

A Manna és a Találkozások tehetségprogram keretében valósult meg a Bethlen Téri Színház legújabb kétszemélyes előadása: Az utolsó tűzijáték.

© Kállai-Tóth Anett

A Földes Eszter és Udvaros Dorottya főszereplésével jegyzett egyfelvonásos, két síkon játszódó, leginkább drámai hangulatú előadás nem kevesebbet próbál megfogalmazni, mint azt, mi az anyai „hivatás” igazi lényege, mit és meddig kellene magában hordozzon a szülő gyermeke iránti odaadása, és felveti azt az igen érzékeny kérdést is, megtörténhet-e az, hogy egy anya ne szeresse a saját gyermekét. És ha ez megtörténik, fel lehet-e ezt dolgozni és egy teljes értékű élet megélésével ellensúlyozni azt.

© Kállai-Tóth Anett

A marosvásárhelyi Csábi Anna rendezésében, Jordán Tamás mentorálásával színpadra állított előadás történetének alapjait Jens Christian Grøndahl: Az utolsó tűzijáték és Alex Broun: A fekete erdők című műve biztosította. Ha nagyon leegyszerűsítve nézzük, a Találkozások-pályázat lényege mondhatnánk egybeesik a szülő-gyermek kapcsolat leglátványosabb elemével, hiszen egy fiatal, pályakezdő rendező tapasztalt színészekkel dolgozhat együtt, hogy abból a jövőjére nézve meríthessen. De ez a darab ennél sokkal mélyebb elhallgatásokat, vágyakat és a valóság olyan rétegeit mozgatja meg minden alkotójában és a nézőjében is, amely legtöbbünkben már olyan mély rétegekbe került, hogy elérhetetlen önmagunk számára is. Pedig ezen feltáratlan területek minden megnyilvánulásunk, cselekedetünk fő mozgatórugói, és amíg nem ismerjük fel ennek alapjait, nem élhetünk oly tiszta, szinte leegyszerűsített életet, amelyre az előadásban párhuzamosan futó történet utal.  Mert felismerni, szembesülni a bennünk hordozott, nem mindig ideális múlttal, és megmutatni ezen rétegek által formálódott igaz, és nem a mások által, mások számára idealizált arcunkat, a legnagyobb emberi kihívás.

© Kállai-Tóth Anett

Az előadás dramaturgiai felépítése éppen ezt, a szembenézés folyamatát, annak érzelmi hullámait teszi érzékelhetővé, amelyhez a két színész monológjai és párbeszédei mellett olyan zenei, térkihasználási, esztétikai, hang- és fényelemeket is használnak az alkotók, amely által a 80 perces előadás minden pillanatának fontos szerep jut a több évtizede zajló lelki folyamatok összefüggéseinek megértéséhez. Ezt nem csak ellensúlyozza, de meg is erősíti az a párhuzamos, minden elemében letisztult szülő-gyermek kapcsolat is, amely a színházi tér felső szintjének kihasználásával rajzolódik ki, és amelyet a két színésznő monológjai, az azokban megcsillanó, azokból kihallható saját tapasztalataik, véleményük és az önmaguk számára is feltett kérdéseik tesznek hitelessé.

© Kállai-Tóth Anett

Az így kirajzolódott világ lesz az, amely minden elemét tartalmazza egy ideális, nem csak anya-gyermek, de bármilyen vonatkozású kapcsolatnak, amely szereplői soha nem ártatlanok egymás vagy önmaguk vonatkozásában, de őszinteségük romlatlanná teszi a hosszú távú kötődés minőségét is.

© Kállai-Tóth Anett

Az, hogy ebben a darabban Földes Eszter egyenértékű partnere lett a nála jóval tapasztaltabb színész kollégájának, az Udvaros Dorottya hozzáállásán is múlt. Így az, hogy ez a motívum az előadás mondanivalóját, kivitelezését és megvalósítását is átszövi az, amely már januárban, a 2019. év egyik legfontosabb színházi élményévé emelte a Bethlen Téri Színház ezen előadását.

www.facebook.com/bethlenszinhaz
www.bethlenszinhaz/hu