2019. január 11. 19:30, Zeneakadémia
MONIUSZKO: Halka – nyitány
MOZART: C-dúr versenymű fuvolára és hárfára, K. 299/297c
SZYMANOWSKI: II. szimfónia, op. 19
Km.: Jacques Zoon – fuvola, Vigh Andrea – hárfa , a Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Łukasz Borowicz
Lukasz Borowicz
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar január 11-én, pénteken, 19.30 órakor a Zeneakadémián lengyel művekkel köszönti közönségét. Lukasz Borowicz, a Lengyel Rádió Szimfonikus Zenekarának és a Varsói Operának vezető karmesterének dirigálásával a romantika két leghíresebb zeneszerzőjét mutatja be az együttes. Elhangzik Moniuszko Halka – nyitánya és Szymanowski II. szimfóniája. A lengyel művek mellett felcsendül Mozart C-dúr versenyműve fuvolára és hárfára, amelyet a Jacques Zoon fuvola és Vigh Andrea hárfaművészek szólaltatnak meg.
Jacques Zoon
Stanisław Moniuszko nagyjából ugyanazt a szerepet töltötte be a lengyel zenetörténetben, mint amit a magyar zenetörténetben Erkel Ferenc. Kilenc operája közül az első és egyben legnépszerűbb a Halka, amelyet az első végigkomponált, prózai dialógusok nélküli lengyel romantikus operának is tekinthetünk. Zenéjében számos lengyel tánc (polonéz, mazurka, dumka) található. Az opera címszereplője, Halka egy parasztleány, akit szerelme, a főnemes Janusz elhagyott, hogy házasságot köthessen a magasabb rangú Zofiával. Halka nem tud belenyugodni szerelme elvesztésébe, elméje elborul, és az opera végén, Janusz és Zofia esküvője alatt egy folyóba veti magát.
Az est másik lengyel zeneszerzője Karol Szymanowski. Mint oly sok kortársa, Wagner és R. Strauss hatása alatt kezdett komponálni, míg rá nem talált saját egyéni útjára. Színes, változatos, népzenei fogantatású dallamokat is bemutató II. szimfóniáját 1911-ben, Varsóban mutatták be, amely a szerző legjelentősebb ifjúkori alkotásai közül való. Richard Strauss, Reger és Szkrjabin követőjeként művével kora modern törekvéseihez csatlakozott a lengyel komponista. Ő maga viszont – „kissé maradinak” ítélve – „Zopf- Musik”-nak nevezte szerzeményét, s az ultramodernizmussal állította szembe.
A két lengyel mű között Mozart C-dúr fuvola-hárfa versenye K.299 is felcsendül. Mozart pártfogója, Friedrich Melchior Grimm báró közbenjárására Guînes hercege, Adrien-Louis de Bonnières fogadta az ifjú, ekkor még csak huszonkét éves zeneszerzőt, aki lelkesen emlékezett meg a herceg fuvola-, valamint leánya, Marie-Louise-Philippine hárfajátékáról. A herceg felkérésére komponálta fuvolára, hárfára és zenekarra írott háromtételes versenyművét, az elegáns társasági zene csodálatos példáját. Az esten e művet a holland fuvolaművész Jacques Zoon, valamint Vigh Andrea hárfaművész közreműködésével hallható. Zoon jelenleg a Luzerni Fesztiválzenekar és a Mozart Zenekar szólamvezetője. Emellett szólistaként Európa, Japán és az Egyesült Államok legkiválóbb együtteseivel lép fel, és vezető lemeztársaságokkal készít elismerő kritikákban részesülő lemezfelvételeket.
Vigh Andrea Liszt-díjas hárfaművésznő hangszerének vezető magyarországi megszólaltatója. Tanszékvezető a budapesti Zeneakadémián, az intézmény rektora. Évtizedek óta töretlen sikerű szólista és kamaramuzsikus, akinek művészetét számos hanglemezfelvétel örökítette meg.
A Nemzeti Filharmonikus Zenekart nemzedékének egyik legsokoldalúbb képviselője, a lengyel dirigens, Łukasz Borowicz vezényli, aki 2007-től nyolc éven át a lengyel rádiózenekar zeneigazgatója. 2006-ban hívták meg a Poznańi Filharmonikusok vezető vendég karmesterének, mely megbízatása máig tart. Rendszeresen koncertezik élenjáró európai együttesekkel. Repertoárjának javát a lengyel zeneszerzők kompozíciói mellett elsősorban német, orosz, cseh és magyar művek alkotják. Eddigi 75 lemezfelvétele számos elismerő kritikát és – többek közt – három Diapason d’Or díjat is kapott.
Következő hangversenyünk
2019. január 12., szombat, 19:30, Olasz Kultúrintézet
„New Year’s Eve” – a Nemzeti Énekkar újévi hangversenye
Program:
GERSHWIN és ELLINGTON meglepetésdarabok
ELLINGTON: Sacred Music
Km.: Szőke Nikoletta – ének, a Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba), a Modern Art Orchestra (zenekarvezető: Fekete-Kovács Kornél)
Vezényel: Somos Csaba
Edward Kennedy „Duke” Ellington (1899–1974) afroamerikai zenekarvezető, zongorista, zeneszerző a jazz és az amerikai zene egyik legnagyobb hatású személyisége volt. A Duke (herceg) becenevet gyermekkori barátai akasztották rá elegáns öltözete és arisztokratikus modora miatt. Duke Ellington hatása szinte felmérhetetlen. Legalább ezer kompozíció tulajdonítható neki. Az 1960-as évektől Ellingtont érdekelni kezdte a vallásos zene. Mindez azzal kezdődött, hogy 1963-ban a chicagói afroamerikai kulturális fesztivál felkérésére egy oratóriumszerű művet írt, amelyben bensőséges hangulatú vallásos dalok is szerepeltek. 1965 után további három ilyen templomi műve született, melyek előadásában az énekes és hangszeres szólisták mellett táncosok is közreműködtek. Duke című könyvében Derek Jewell azt írta a Szent Koncertekről, hogy „ezekben a jazz elegyedik az európai templomi kórusmuzsika elemeivel… Duke elhatározta, hogy megalkotja saját Istent dicsőítő énekét, mely igen fontos volt számára.”
A hangversenyt mind a Nemzeti Énekkar, mind a közreműködő vendégművészek különleges izgalommal várják. „Ez a darab így, ebben a formában, ezekkel az előadókkal még nem hangzott el soha. Amerika egyik legigazabb zeneszerzőjének, Duke Ellingtonnak a darabja inspirálta a koncertet, amelyre invitálom önöket. Nagyszerű zenék fognak elhangzani, olyan zeneszerzőktől, mint Gerschwin, és mások.” – mondja Fekete-Kovács Kornél, a Modern Art Orchestra vezetője.
„Szeretek úgy felmenni a színpadra, hogy most aztán mindent beleadunk, »lebontjuk a házat«, és szeretek úgy lejönni a műsor végeztével, hogy ez meg is történt. Semmit sem csinálok félgőzzel.” – Szőke Nikoletta
https://www.youtube.com/watch?v=ejoaCAYbOVo