Szerző: Vass Edit
Laetitia Colombani felvett három különálló de egyenrangú cselekményszálat, megfogta az egyik szélsőt, és átemelte a középsőn, hogy ideiglenesen az kerüljön középre. Ezután fogta a másik oldalon a szélső szálat, majd azt emelte át a középső felett, és ezt egészen addig folytatta, amíg összeállt A hajfonat című regénye. A tavalyi évben megjelent könyv Franciaországban egy csapásra bestseller lett, idén ősszel pedig már a magyar olvasók is kezükbe vehették a Kossuth Kiadó jóvoltából.
Laetitia Colombani neve talán ismerős lehet a nagy sikerű Szeretni bolondulásig című filmből, amelynek egyik forgatókönyvírója és rendezője volt, illetve színészként is feltűnt más alkotásokban. A hajfonat az első – és reméljük, nem az utolsó könyve, ahol gyakran peregnek úgy előttünk a képek, akár a filmkockák, a helyszínleírások szemléletességében, vagy a szereplők bemutatásában ez kifejezetten erősen érvényesül: egy-egy határozott, jól irányzott vonással már meg is rajzolja a szerző az adott figurát. Persze itt egy kicsit rájátszik a sztereotípiákra, hiszen eleve nem nehéz elképzelnünk egy indiai, egy szicíliai vagy egy kanadai nőt és szűkebb környezetüket. A három cselekményszál tehát három kontinensen játszódik, a főszereplők minden létező szempontból távol állnak egymástól (kor, társadalmi helyzet, vallás, családi állapot, stb.) ám egy dolog mégis összeköti őket: a haj.
A haj az egyik legősibb szimbólum a művészeti alkotásokban, nemtől függetlenül az életerő, az energia, a hatalom, és az isteni inspiráció jelképe. A női haj pedig alapvetően a vonzerőhöz, a csábításhoz, a szexualitáshoz kötődik, hiszen minél hosszabb és dúsabb, annál jobban közvetítik a feromonokat a külvilág felé. Társadalmunkban az igényesség, az ápoltság szintje szerint számos következtetést levonhatunk egy frizura láttán a viselőjéről, hiszen manapság az önkifejezés egyik eszközévé vált. A hajkorona a nőiesség szimbóluma, annak bármilyen átalakulása (levágása, színének megváltozása, vagy szándékos megváltoztatása, kihullása), a személyiséget érintő változásokhoz különösen szorosan kapcsolódik. Laetitia Colombani tehát egy olyan univerzális jelképet talált, amely nemcsak a szereplők életét fonja össze, hanem ezzel egyidejűleg nagyon sok nő sorsával teremt párhuzamot.
Ennek fényében A hajfonat című könyvben olyan társadalmi problémák jelennek meg, amelyek inkább a szebbik nemet érintik: az egyenjogúság kérdésköre, a döntés szabadsága, az érvényesülés lehetőségei egy alapvetően patriarchális társadalomban. A bevallottan feminista szerző a nők jelenlegi helyzetére próbál rávilágítani, amelyre bárki azt mondhatná, hogy divatos téma, szerintem viszont jelenleg is fennálló és stagnáló globális probléma. Mindhárom főszereplő, az indiai Smita, a szicíliai Giulia és a kanadai Sarah próbál kitörni a maga eszközeivel abból a rendszerből, amelybe született, és ha kell, akkor elég bátrak ahhoz, hogy szembe forduljanak minden szokással, elvárással, hovatovább – ami szintén jól kiolvasható a könyvből – azzal a sorssal, amelyre anyáik miatt predesztinálva lennének. Hiszen Sarah ugyanabban a betegségben szenved, amibe édesanyja belehalt, Smita eleve az érinthetetlenek kasztjába született, Giulia pedig átveszi a családfenntartó szerepét az apjától. A könyv egyik tagadhatatlan erénye, hogy mindeközben nem válnak szuperhőssé, semmilyen különleges képességgel nem rendelkeznek, sőt vívódnak, hezitálnak, félnek, indokolatlanul reménykednek vagy éppen kétségbeesnek ugyanúgy, akár a többi húsvér nő. Viszont ahogy mindenkiben, bennük is megvan az az erő és képesség, hogy átírják saját sorskönyvüket. A szerzőnő ajánlásánál jobbat magam sem tudnék kitalálni:
„A nőknek ajánlom most ezt a munkát,
Akiket ez a haj összeköt,
Akiknek a lelke így összefonódik,
A nőknek, akik szeretnek, gyerekeket szülnek,
remélnek,
Elesnek, de újra felkelnek ezerszer,
Akiket támadnak, de nem adják meg
magukat.”
Laetitia Colombani: A hajfonat
Kossuth Kiadó, 2018
Fordította: Borsi Éva