Az Úr hangja nagyot szól – Megint leesett az állunk egy új Pálfi film láttán

Szerző: Marity Mira

December 20-án mutatják be a magyar mozik a nagyközönségnek Pálfi György új celluloidfantáziáját, Az Úr hangja című nagyjátékfilmet. Az olyan egyedi és unikális darabok után, mint a Hukkle, Taxidermia és Szabadesés, ütős filmet vártunk – és ezt mindenképpen el lehet mondani a sci-fi drámáról.

Mint minden Pálfi film, az Úr hangja is többrétegű, többértelmű és talányos történet. Tele van szimbólumokkal és utalásokkal, amelyek talán csak sokadik látásra engedik megfejteni magukat. A fő dramaturgiai vonal egy család- és kereséstörténetből áll össze, de ebből aztán rizóma gyökérként terjednek szét a különböző értelmezési szálak (összeesküvés elméletek és időutazásos fikciók), amelyek sokszor megrekednek egy-egy szuggesztív képben vagy képsorban, ami után masszív kérdőjel marad a nézőben.

A sztori főhőse az állhatatos jellemű Péter (Polgár Csaba), aki egy álreality jellegű amerikai dokumentumfilmben felfedezni véli a 70’-es években kidisszidált apját. Mozgássérült testvérével, Zsolttal (Fekete Ádám) elkezdik kutatni az apát – az öcs online kíséri végig a hihetetlen kalandokat. Az apa (Eric Peterson) Hogarth néven új családot alapított Amerikában, Péter pedig szürreális nyomozás után végre rátalál. A családegyesítés mellett hidegháborús titkokra is fény derül, és a hosszú évtizedeken át elhallgatott, idegen civilizációval történt kommunikációról is fellebben a fátyol.

Pálfi kihívásként élte meg Stanisław Lem erősen filozofikus és kissé bonyolult könyvének megfilmesítését. Az adaptációba fektetett monumentális energia meglátszik a filmen, amelynek nívójára, meghökkentően kreatív fantáziájára és originalitására nem lehet panasz. Amit fel lehet róni neki, az talán az, hogy rendkívül bonyolult a narratívája. A rendezői intenció néhol szinte lehetetlenné teszi az értelmezést, de legalábbis túl hosszú pórázra engedi a néző befogadási habitusát. Ha elfogadjuk azt, hogy a valóság és a vízió önkényesen és ad hoc módon váltja egymást a filmben, akkor talán értelmet nyer a kannibalisztikus óriás jelenete az éjszakai sivatagban, vagy a tömegszexbe torkolló szeretkezés szcéna is. Vannak azonban olyan abszurd és imádnivaló absztrakciók és szimbólumok benne, amiket Pálfi a tőle elvárt fantáziadús zsenijével hoz. Ilyen a két dimenziós futball csoportképből kiteljesülő jelenet, a magzat animáció vagy a záró képsorokban az idegsejtek makro-mikro fényképezése. Ezeket a vizuális bravúrokat imádtuk a Taxidermiában is.

Amit a megrögzött Pálfi rajongók vártak, azt meg is kapták. Lemhényi Réka vágási ritmusa professzionális érzékkel támogatja meg a mögöttes tartalmak sejtetését, Pohárnok Gergely operatőr gyönyörű képei megbízhatóan vezetik a nézőt a fantázia és realitás váltakozó szekvenciáin. A film kétségkívül igényesre sikerült, és vizualitásában bőven el tud számolni a hatalmas költségvetéssel (közel egymilliárd forintból forgott, melyből 600 milliót a Nemzeti Filmalap állt). A stáb Kanadában, az Egyesült Államokban és itthon is forgatott, a nyelve pedig elsősorban angol, ami nagyon jól jött a nemzetközi filmfesztiválos megmérettetéseken. Tokióban jelölték is a legjobb film díjára, amit végül sajnos nem kapott meg. Az Úr hangja ettől függetlenül egy szemöldök felhúzóan érdekes, merész víziókkal rendelkező, bátor és ambiciózus film, amely rendkívüli élményt nyújt – akkor is, ha ez csupán többszöri megnézés után kristályosodik ki a nézőben.

AZ ÚR HANGJA
Színes, magyar dráma

Rendezte: Pálfi György
Írta: Ruttkay Zsófia, Nagy V. Gergő, Pálfi György
Producer: Pusztai Ferenc (KMH Film)
Fényképezte: Pohárnok Gergely
Vágó: Lemhényi Réka

Szereplők: Polgár Csaba, Eric Peterson, Kiss Diána Magdolna, Fekete Ádám, Bánsági Ildikó
Eredeti cím: Az Úr hangja
Hossz: 108 perc
Hang: Dolby Digital
Vetítési mód: DCI
Országos bemutató: 2018.12.20.
Forgalmazó: Vertigo Média
Korhatár: Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott (IV.)
IMDB: www.imdb.com/title/tt4795062

Fotók forrása: Vertigo Média