Szerző: Varga Bótos Anna
1902. Szolnoki Művésztelep hivatalos megalapításának évszáma a századforduló körüli, „boldog békeidőknek” mondott időszakban. Immár 116 éve ennek. A Szolnoki Művésztelepen azóta képzőművészek nemzedékei adták át egymásnak a stafétát, különböző festői irányzatok, korszakok, művészeti, művészetpolitikai áramlatok váltották egymást, formálták, alakították a telep arculatát, s nem utolsó sorban meghatározó művészegyéniségek hagytak kitörölhetetlen nyomot rajta, voltak hatással nemcsak kortársaikra, hanem a későbbi utódokra is. 116 év elteltével a Szolnoki Művésztelepen a nagy elődök nyomdokain, hagyományain, azokat megőrizve és továbbépítve ma is újabb és újabb művészgenerációk nőnek fel, merítenek erőt, ihletet és energiát, s építik tovább, új színekkel, lendülettel, energiákkal töltik fel, teremtik újjá mindazt, amit örökül kaptak. Ez az újjáteremtés ma szinte kézzel fogható, hiszen a Szolnoki Művésztelep fennállásának legnagyobb felújítását, kibővítését és átalakítását éli jelenleg, hogy elkészültével majd minden eddiginél korszerűbb keretek között őrizhesse és építhesse tovább az elődöktől kapott felbecsülhetetlen értékű örökséget.
Bótos Sándor: Tabáni este
Chiovini Ferenc: Emberek, lovak
Chiovini Ferenc: Zagyvatorkolat
Az elmúlt több mint 100 esztendő kiemelkedő szolnoki alkotóinak munkáiból nyílt a múlt század atmoszféráját megidéző, s páratlan remekműveket felvonultató bensőséges tárlat december 3-án a szolnoki Szoboszlai Galériában. Bár egy viszonylag kis galériáról van szó, mindössze egy kiállítóteremmel, ennek ellenére jut elég tér mind az állandó, mind pedig az időszaki kiállításoknak. A 20. századi szolnoki, illetve életük bizonyos szakaszában Szolnokhoz kötődő művészek alkotásaiból olyan impozáns, páratlanul gazdag válogatást sikerült ezúttal is fölvonultatnia, amely igazi keresztmetszetét nyújtja annak az alföldi életérzést, érzelem- és szokásvilágot, magát a vidéket, a síkság, a tanyavilág, a vásárok és piacok jellegzetes hangulatát híven tükröző műhelymunkának, amely a kezdetektől fogva, a Munkácsy és Paál László nyomdokait követő alföldi iskolaként ismert irányzat egyik jellegzetes vonulataként, a Tisza és a Zagyva torkolatvidékének csodás természeti környezetében, a Szolnoki Művésztelepen kialakult. A táj jellegéből adódó sajátos színárnyalatokkal, fénytörésekkel, érzelmi telítettséggel, hol sötétebb, drámaiságot sugárzó, hol vérbő, élénk lángolású tónusaikkal, rendkívüli termékenységükkel a szolnoki művészek mély nyomott hagytak az egyetemes magyar képzőművészet egészén is, kezdve a mára már ikonikussá vált, Magyarország és Szolnok értékeit felfedező, az itteni tájra és szokásokra rácsodálkozó, az alföldi vidék kincsestárából bőségesen merítkező August von Pettenkofen „magyarrá vált” osztrák művésztől, Deák-Ébner Lajoson, Bihari Sándoron, Fényes Adolfon át Koszta Józsefig, majd az őket követő generációkig, köztük Aba-Novák Vilmos, Pólya Tibor, Bernáth Aurél választotta alkotó munkája színhelyéül a Szolnoki Művésztelepet, de még lehetne sorolni a nagy neveket egészen a kortárs művészekig, akik ma méltó folytatói a szolnoki képzőművészeti hagyományoknak.
Chivini Ferenc: Tabáni halász
Gecse Árpád: Tabáni utca
Kléh János: Toszkán vidék
„Ez az itteni életre való rácsodálkozás indított el a múltban nagyszerű műveket, de ehhez nem negédesen, hamis mázzal, hanem ízlésesen, megfelelő esztétikai stabilitással közeledtek a művészek” – hangsúlyozta a 20. századi szolnoki művészeket méltatva a kiállítást megnyitó Tóth Lajos grafikusművész, rajztanár, és rámutatott: a szolnoki identitásnak vannak alappillérei, építőkockái, s ezek között az egyik legfontosabb a Szolnoki Művésztelep, amely a szolnokiság kihagyhatatlan eleme, s ezt a mai fiatalokban, a felnövekvő generációkban is tudatosítani kell, át kell nekik adni, átörökíteni ezeket az értékeket.
Mattioni Eszter: Sárga virágok
Olgyai Ferenc: Tehenek az ártéren
P. Bak János: Domboldal
„A magyar festészetnek Szolnokon és környékén született alkotásai azt mutatják, hogy e város mindenkor rév volt művészeink számára, csöndes, kitartó kihívást küldött azok felé, akik egyszer megízlelték különös vonzását. Ígéret, enyheség és gazdag szépségforrás kellett legyen e tájban és népében, hogy ide tudta csalogatni az idegen művészt és a külföldről megtért magyart egyaránt. Nemcsak vonzani tudta őket, de megérlelte bennük művészetük sajátosan hazai, bensőséges hangját.” – vallotta a Szolnoki Művésztelep születésének 100. évfordulójára megjelent album bevezető szavaiban Supka Magdolna művészettörténész.
Rippl-Rónai József:Hármasban
Szőke Tibor: Napnyugta a Tiszán
A Szoboszlai Galériában húszegynéhány 20. századi szolnoki művész számos alkotásában gyönyörködhetnek az érdeklődők, de megtekinthetik az állandó kiállítási tér remekbe szabott többi alkotását is, köztük Szőnyi István és Rippl-Rónai József mesteri grafikáit. Témájukat tekintve természetesen zömében a táj és a benne élő ember áll az ábrázolások középpontjában, de láthatóak gyönyörű, színpompás csendéletek, érdekes portrék és aktképek is, a főként vászonra festett olajképek mellett pasztelles akvarellek, grafikák is, sőt a szobrászat, kisplasztika is jelentős alkotásokkal képviselteti magát.
Szoboszlai Zsolt és Tóth Lajos megnyitja a kiállítást
Tóth Lajos megnyitó szavaiban felhívta a figyelmet néhány különös színfoltot jelentő kiemelkedő munkára, mint amilyen Kléh János Toszkán tája, amely bár nem hazai ihletésű, festésmódjának kifinomultsága csodálatra méltó, szinte eltünteti a festék anyagi mivoltát, ami észrevétlenül átváltozik fénnyé és árnyékká, s ezáltal zavartalanul érvényesülhet rajta a táj öröme és fenségessége. Bokros László Vihar után című vásznát a merész színhasználat teszi különlegessé, Zombori Lajos Homokhordás című képe az állatábrázolással tűnik ki, ugyanúgy, mint Olgyai Ferenc Tehenek az ártéren című munkája. P. Bak János Domboldal című festménye egyszerre hordozza az alföldi élet drámaiságát s a frissebb plain air csillogó fényeit, Mattioni Eszter sárga virágai és Vidovszky Béla Ciklámen csendélete üde színfolt a tájak kavalkádjában. Hadd említsem még édesapám, Bótos Sándor Tabáni este című alkotását, amely Szolnok egyik jellegzetes, falusias negyedét, a Zagyva másik oldalán, a művészteleppel szemben lévő, ma már skanzenként létező hangulatos Tabánt örökíti meg, az ötvenes évek atmoszféráját idézve. Szintén a szolnoki Tabán a témája Gecse Árpád képnek, amelynek címe Tabáni utca. Chiovini Ferenc számos alkotásának a Tisza-parti élet jelentette az ihletet (Csolnakok, Zagyva-torkolat, Emberek, lovak). Szlányi Lajost is a Zagyva-parti hangulat ejtette rabul (Zagyva-parti idill), ahogy témát adott Szőke Tibor három kisméretű, kellemes hangulatú, már a modernség felé mutató képének is (Zagyva kanyar; Tisza-Zagyva torkolatánál; Naplemente a Tiszán).
Vidovszky Béla: Szolnoki Művésztelep a vártemplommal
Vidovszky Béla: Ciklámen csendélet
Zombori Lajos: Homokhordás
A december 3-i kiállításmegnyitóval a Szoboszlai Galéria egyúttal a 40. időszaki tárlatának megnyitását is ünnepelte, valamint említést érdemel az is, hogy a mostani a hatodik olyan kiállítása, amely a 20. századi magyar és szolnoki képzőművészetet hivatott bemutatni. Az igazi kulturális csemegének számító tárlatot 2019. január 18-áig tekinthetik meg a művészetek iránt érdeklődők. Azon kívül, hogy az alföldi iskola elmúlt 100 esztendeje bőséges képzőművészeti termésének legjavából ad impozáns ízelítőt, még karácsonyi ajándékötleteket is kínálhat, hiszen a kiállított alkotások megvásárolhatók. A Szolnokra látogató művészetbarátok a tárlatlátogatás után megtekinthetik a Tisza-parti város más nevezetességeit is, hiszen Szolnok jelenlegi magas szintű kulturális aktivitásával, számos kiállítóhelyével, galériáival, múzeumaival, képzőművészeti rendezvényeivel (mint amilyen az őszi Szolnoki Képzőművészet Ünnepe, amelynek tárlatai még látogathatóak), színházával az ország jelentős kulturális központjai közé emelkedett, s ezáltal nem csak a helyi művészeteket kedvelő és értő közönségnek kínál fontos és érdekes programokat, hanem az ország más részeiből is ide csalogatja a művészet szerelmeseit.
Bővebb információ a tárlatról a www.szoboszlaigaleria.hu internetes portálon található.
(A kiállításon egyebek között az alábbi szolnoki művészek munkái láthatók: Baranyó Sándor, Bényi László, Bokros László, Bótos Sándor, Chiovini Ferenc, Élesdy István, Gácsi Mihály, Gecse Árpád, Istókovits Kálmán, Kléh János, Mattioni Eszter, Meggyes László, Mészáros Lajos, Olgyai Ferenc, Palicz József, P. Bak János, Pólya Tibor, Udvardy Dezső, Vidovszky Béla, Zádor István, Zombory Lajos és még sokan mások)
Fotók forrása: Szoboszlai Galéria, Varga Bótos Anna