Vass Edit interjúja
Természetesen láttam a kiállításra készült meghívót, tudtam, hogy hova megyek. Amikor viszont beléptem Kele Juci képeinek ideiglenesen helyet adó Tranzit Art Caféba, akkor nem is sejtettem, hogy olyan élményben lesz részem, mintha egy másik dimenzióba kerülnék át. Egészen szürreális benyomást keltett, ahogy a nagy üvegablakokon túl ott nyüzsgött körülöttem a város, a kávézóban voltak, akik beszélgettek, mások éppen ebédeltek, két anyuka a kisbabáját rakta a babakocsiba, ám ezek mind elhomályosultak, a hétköznapi történések ködös háttérbe szorultak, annyira lekötötték a figyelmemet a kiállított festmények. Kele Juci képei egyszerűen beszippantják a szemlélőt egy mesés álomvilágba, ahol a néző elmerül, lebeg az alkotások varázslatos terében. A Tranzit Art Caféban Kele Juci munkái azt a benyomást keltik, mintha mindegyik kép egy kis ablak lenne egy másik dimenzióra. Bár a festőnő jelenleg Spanyolországban tartózkodik, de a technika vívmányainak köszönhetően válaszolt néhány kérdésemre.
Miért a Tranzitot választottad kiállítási helyszínnek?
Sokáig csak magamnak, a szekrénynek festettem, majd az első Eleven Tavasz szervezésekor megismerkedtem Egri Orsival, akinek megtetszettek a képeim. Két éven keresztül kedvesen unszolt, hogy állítsak ki nála, majd sor kerülhetett életem első önálló kiállítására. Akkor lett világos számomra, hogy másoknak is örömet okozok azzal, ha megosztom az általam teremtett világot. Ezért is különösen fontos nekem most ide visszatérnem, úgy, hogy már a festészetnek szentelhetem az időm.
Nemcsak festményeket, hanem nyomatokat is megtekinthetnek a Tranzitba látogatók. Ez abban az értelemben kuriózumnak számít, hogy általában a galériákban eredeti képekkel találkozhatunk. Miért vittél nyomatokat is a ‘we can fly’ című kiállításodra?
Hazánkban még mindig nem szokványos dolog festményt vásárolni, bízom benne, hogy idővel egyre többen nyitnak majd erre, hiszen borzasztóan meghatározó dolog, hogy mi vesz körbe minket nap mint nap a közvetlen környezetünkben. Gyakran tapasztalom azt is, hogy sokan viszont hiába szeretnének, nem engedhetik meg maguknak egy eredeti megvételét. Szerintem pedig a legfontosabb az üzenet, a hangulat, amit egy festmény sugároz. Ezért készítek a mai technológiával készülő legjobb minőségű sorszámozott gilclée printeket a képeimből, így oda is eljuthat az üzenet, ahova amúgy nem tudna. Többen mondták már nekem, hogy én voltam az első, akitől vásároltak. Ezt minden esetben külön megtiszteltetésnek érzem.
Nem a képzőművészeti egyetemen, hanem a műszakin végeztél, építészmérnök vagy, ha jól tudom. Mikor és hogyan fordultál a képzőművészet, a festészet irányába?
Igen, a Műegyetem építész karán végeztem. Furi kontraszt, hogy nálunk mérnöknek hívják az építészeket, tőlünk nyugatabbra, meg művésznek tartják őket. Pedig valahol mindkettő egyszerre. Az alkotás különböző formája egész életemben fontos szerepet játszott. Különböző technikákkal rengeteg mindent készítettem már. A közös bennük az, hogy a két kezemmel készültek.
A festészet finoman, egyre erősödve régóta jelen volt és elkísért. Már kora kamaszkoromban vízfestékkel festettem le lázadó vagy magányos élményeimet. Gimiben a rajz fakultáción a festést élveztem a legjobban, aztán az egyetemen is felvettem festészettel kapcsolatos tárgyakat.Valóban aktívan viszont 10 éve, első várandósságomkor vettem ecsetet a kezembe. Akkor jelent meg a visszafoghatatlan vágy bennem, hogy akár az amúgy is kevés alvás rovására kifessem a legbelső élményeimet, érzéseimet. Ez azóta is csak fokozódik, de már szerencsére nem lopott éjszakai órákban alkothatok.
A rengeteg pozitív visszajelzés mind magánemberektől, mind a szakmából segített, és a hobbim fokozatosan kinőtte magát annyira, hogy egy ideje hivatásszerűen ezzel foglalkozhatok. Ez volt az egyik legtitkosabb álmom gyerekkorom óta. Vágyakozva csodáltam mindig a ‘földi halandókból’ felnőtt fejjel lett festők történeteit, hogy van akiknek ez is sikerül, ha kitartóan tesznek érte. Én is igyekszem mindent megtenni, hogy ez így maradjon.
Építészeti tapasztalataid mennyire befolyásolják a festményeidet? Például észrevettem, hogy a képeidnek van egy erős tengelye, amitől nagyon kiegyensúlyozottak az alkotásaid.
Bár nem tudatosan, de biztos, hogy befolyásol. Minden amit megtapasztaltam, megtanultam, a részemmé lett. Így amit formálok, arra az is hatást gyakorol. Tervező, alkotó vagyok most is, csak más módon. Az arányrendszerek, a szerkesztésmód, a felületek használata, textúrák szeretete, térben úszás biztosan onnan ered.
És igen, valóban fontos a képeimen a tengely, az irányultság. Hiszek abban, hogy minden belőlünk kiinduló energia – legyen az mozdulat, gondolat, érzés – hatást gyakorol a környezetünkre. Rengeteg, szemmel nem látható kölcsönhatás, impulzus ér bennünket folyamatosan. Ezeket igyekszem megjeleníteni, kihangsúlyozni. Örülök, ha ez neked kiegyensúlyozottságot kelt a képekben.
Mi a munkamódszered?
Sokszor, amikor valami erős hatást gyakorol rám, vele együtt bevillan egy érzés, egy gondolat, amit meg szeretnék festeni. A kiváltó ok lehet bármi és a gondolatfoszlány is, ami a vázlatfüzetbe kerül ebből egy skicc, egy mondat, akár egy konkrét kép formájában. Ezek néha rögtön vászonra kerülnek, de legtöbbször heteket, hónapokat, akár éveket is váratnak magukra, hogy újra kapcsolódni tudjak hozzájuk, és akár más élményekkel összefonódva egy egységgé érve kibújjanak belőlem. Általában egy kicsi vázlatot készítek, hogy konkretizáljam a mondandómat.
Persze a terv, amit meg akarok jeleníteni, sokszor az alkotás folyamata alatt átformálódik, és kicsit vagy teljesen mássá válik, mint kezdetben. Van, hogy én is utólag fedezek fel egy-egy képben egy egészen más élményt, mint amiből kiindult a folyamat.
Nagyon erős színeket használsz. Ezeknek a színeknek van valami funkciója, vagy esetleg többletjelentése számodra?
Őszintén magamat is meglepem a saját színhasználatommal. Öltözködésben, építészetben alapvetően a földszíneket kedvelem. A szürke a kedvenc színem. Sokszor úgy állok neki egy képnek, hogy most valami visszafogottabb színt fogok használni, aztán a végére addig-addig festem át a képet, míg élénk nem lesz. Talán ennek az az oka, hogy én magam szeretek a színes képeimmel teli falak mellett élni. Pozitivitást, vidámságot, erőt visznek az életembe, és jó úgy tölteni a ‘szürke’ hétköznapokat, hogy valami nap mint nap feldob, és kicsit elvarázsol.
Az áramlás nagyon gyakran megjelenik a festményeiden: hullámként, fénysugárként vagy szálló pihék képében. Neked mit jelent az áramlás?
Az áramlás folyamatos változást okoz, és ez az egyetlen dolog az életben, ami állandó. Amióta ez realizálódott bennem, azóta sokkal többször tudom a jelent megélni és látni annak szépségeit. Az áramlás maga a flow. Imádom, amikor ez az érzés magával ragad, csak hagyni kell hogy történjen. Hálás vagyok, ha az élet ragad magával és csak visz jobbnál jobb helyekre. Az áramlás energia, ami összekapcsol, tovább visz, érint, simogat és formál. Kívánom magamnak és mindenkinek, hogy hagyja, hogy ez segítse és előrébb vigye, és ne szembe ússzon az árral.
Mi vagy ki inspirál a festészetben?
Maga az élet. Csak körbe kell néznem magam körül. Lelassulni és nem hagyni, hogy a hétköznapok elrohanjanak mellettem. Ha sikerül így jelen lennem, akkor folyamatosan telik a vázlatfüzet. Persze vannak kifejezetten inspiráló élethelyzetek, amik mindig motiválnak, vagy akár tudatosan is segítségül hívhatok. Az emberi kapcsolataim és a hozzájuk kapcsolódó erős érzelmek, a tánc, a meditáció, az álmaim, tudatmódosult állapotok, mesék, zene, egy élmény. Bármi, ami elindít bennem egy olyan gondolatot, ami üzenetté érik.
Van olyan alkotóművész, akinek követed a munkáit? Esetleg példaképed?
Persze hogy van, igazából rengeteg! Képmegosztó portálokon (Instagramon) fantasztikus művészeket lehet találni. Nehezen is tudok kiemelni belőlük párat, mert sokan vannak és igazságtalannak érezném csak néhányat megemlíteni. Vannak profik és teljesen amatőrök is, akik ámulatba ejtenek. Festők, illusztrátorok, street art művészek, szobrászok, Vj-k, fotósok, designerek, grafikusok, táncosok, építészek, zenészek, de sorolhatnám… bárki, aki hozzám szóló csodát teremt. Van egy saját ‘kis’ gyűjteményem, ahova a számomra legkedvesebb, főleg vizuális művészek kedvenc munkáit mentem el magamnak. Most megnéztem és több mint 222 van név szerint és ömlesztve még sokkal több… Alkalmanként nagyon szeretem nézegetni őket, töltődni belőlük.
Hogy valakiket mégis kiemeljek, talán azért Dalit, Boscht, Mirót és Eschert említem meg, mert gyerekként ők voltak az elsők, akiknek ugyan mind másképp, de elvarázsolt a határtalanságuk. Illetve a jelenből egy kicsit más műfajt, de hozzám szorosan kapcsolódó területet emelnék ki: a meséket. Imádom az animációt. A teljesség igénye nélkül pár kedvenc: Kubo and the two strings, Song of the sea, és a Miyazaki mesék: Spirited away, My neighbor Totoro, Ponyo….
Ha zenét kellene ajánlanod az alkotásaidhoz, akkor milyen zenét ajánlanál?
Attól függ melyik képemhez, milyen hangulathoz. Asurat, Mirror Systemet, M-Sevent, Be Svensent sok festményemhez tudnék társítani, hisz több munkám ezek valamelyikére készült. Viszont a megnyitón Bozsó Tibor barátom meglepett egy saját maga által írt csodálatos 3 tételes cselló szólóval. Fantasztikusan illett a ‘Wings’ sorozatomhoz. Ha minden igaz a közeljövőben ez a gyönyörűség hallható is lesz majd, mert nagyon megérdemli a nagyobb közönséget.
Igazából mindenkinek azt ajánlom, ami őt a legjobban el tudja utaztatni egy távoli, korlátok nélküli, szabad valóságába. És ez biztos mindenkinek más és más. Címet is azért adok nehezen a képeimnek, mert bár van amikor segíthet a kép megértésében, de én jobban szeretem, ha mindenkinek szabadon jelent, amit jelent, és semennyire nem korlátozom be.
Kele Juci 2018. november 7-én és 15-én egy személyes tárlatvezetést tart a Tranzit Art Caféban, ahova szeretettel várja az érdeklődőket!
További információk az eseményről: https://www.facebook.com/events/261249194528425/
Honlap: http://kelejuci.com/