A művész, az életművének valódi jelentőségét negligáló elmúlt évtizedek után, most kap először méltó teret művei bemutatására a Műcsarnokban. Solymár István művészettörténész egykor így méltatta őt:
„Halmy Miklós a maga útját járja. Csodákat sejt; ismeretlen egyszerű létezőket. A formákat szerinte sem a véletlen szülte, folytonos metamorfózisuk közben törvényszerűek, éppen mert tartalmak edényei. Nem tiltó vagy parancsoló, hanem létező törvény után kutat. Az ilyen törvény sokfelé van elrejtve, ott lappang a távoli múlt üzeneteiben, jelen van megmásultan a népi kultúra archaikus tapasztalatai, jelei között, – és mivel nem semmiből lettünk, bennünk, mai emberekben félig ismerős ritmusokat pendít. A megismerés igénye sem véletlen, hiszen a jövő ajtaja kulcsokra vágyik.”
HALMY Miklós (Erdőbénye, 1931–) festő, szobrász, grafikus 1956-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Hajómérnöki Karán diplomázott. 1959-ben a Kirakatrendező és Dekoratőrképző Szakiskolában, 1965 és 1967 között pedig a párizsi École des Beaux Arts-ban tanult. Szellemi mestereinek Marczell Györgyöt és Hamvas Bélát tartja. A Magyar Festők Társasága és a Szinyei Merse Pál Társaság tagja. Az ötvenes, hatvanas évek fordulóján a hivatalos művészetpolitikai kényszerek ellenében új életre kelt avantgárd mozgalmak résztvevője, a Hamvas Béla köré gyűlt fiatal művészek csoportjának tagjaként önálló utat járó művész lett. Célja, hogy az érzelmektől tudatosan megszabadulva, az intellektuális, filozófiai-metafizikai értékek kifejezésével intuitív és induktív módon egyetemes művészetet teremtsen. A hatvanas évek elején sajátos relief stílust alakított ki, ezzel a módszerrel alkot 1965 óta, kizárólag négyzetes formátumú, szigorú szerkezetű műveket. Felszabadító hatást gyakorolt rá párizsi tartózkodása idején a Musée de l’Homme magyar népművészeti gyűjteményének megismerése. Ez a gazdag anyag ad alapot ahhoz az erkölcsi felismeréshez és erőhöz, amelyet Halmy kifejezni igyekszik egyszerre lokális, magyar kötődésű és egyetemes érvényességű műveivel. A plasztikus rétegekkel felépített kompozíciók ötvözik a festészet és a szobrászat lehetőségeit, kiemelt hangsúlyt adva az abszolút értékként megjelenő fénynek. Alkotói magatartásának egyik jellemzője, hogy nemcsak az ősi, univerzális formakészlet szintetizálására törekszik, de annak megújítására is.
Halmy | A motívum működése
Műcsarnok
2018. október 11. – november 25.
Kurátor: Szemadám György
