Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház

Szeptember 28-án Örkény István Tóték című tragikomédiájával kezdi meg jubileumi évadát a 135 éves Szegedi Nemzeti Színház Kisszínháza. A darabot Bezerédi Zoltán rendezésében láthatja a közönség.

A rendező az olvasópróbán felhívta a figyelmet arra, hogy a mű már 51 éves, mégsem veszített a jelentőségéből, örökérvényű társadalomkritika. Fél évszázad azonban a színjátszásban hosszú idő: bizonyos, a korabeli színházi ízléshez alkalmazkodó jeleneteket Bíró Bence dramaturggal kihúztak a produkcióból, ezeket ugyanis a mai trendeknek megfelelően már nem szükséges elmondani.

Az alapmű eredetileg filmforgatókönyvnek készült, de az akkori politikai környezetben nem engedélyezte a hatalom, Örkény ezért kidolgozta és megírta regényként a történetet.  A rendező és a dramaturg a regényhez írták vissza a darabot, de ez nem azt jelenti, hogy beleírtak bele a műbe, végig megtartották Örkény István szövegét. Az alkotók a fő szálra koncentráltak, a darab ma is aktuális, reflektál a közhangulatra és a társadalmi feszültségre.

A főbb szerepekben három karakter vívódását láthatjuk arról, mit gondolnak, hogyan kell élniük annak érdekében, hogy megfeleljenek a hatalomnak. Bezerédi Zoltán szavaival élve a színdarab ördögi haláltánc, hiszen minden, amit a szülők tesznek fiuk érdekében, felesleges: szeretett gyermekük már halott.

A Tótékat Szegeden utoljára az 1999/2000-es évadban, Funtek Frigyes rendezésében láthatta a közönség. Pedagógusok kérték, hogy állítsa ismét színpadra a teátrum, mivel a mű gimnáziumi kötelező olvasmány. Az új évadban a diákok a Deák Ferenc bérletben a Szentivánéji álom és a Valahol Európában című produkcióval együtt tekinthetik meg.

Tóth Lajos mátraszentannai tűzoltóparancsnokot és családját nagy megtiszteltetés éri: fia azt üzeni a frontról, hogy szeretett parancsnoka náluk óhajt regenerálódni, miután az állandó partizánveszély teljesen felőrölte az idegrendszerét. Az őrnagynak se igényei, se extra kívánságai nincsenek, csak nem bírja a lármát, a tétlenséget, álmatlanságban szenved, és roppant érzékeny bizonyos szagokra. Tóték fáradságot nem kímélve vetik alá magukat az őrnagy szeszélyeinek, aki még azt is elvárja tőlük, hogy mindezt örömmel tegyék.

“Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!”

Forrás: Szegedi Nemzeti Színház